Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az új elnök készülő kormánycsapatából többen is különös barátságot ápolnak Putyinnal, így a leendő külügyminiszter is. Bemutatjuk Rex Tilllersont, a State Department lehetséges irányítóját.
"Tillerson kinevezése egy katasztrófa lenne. Egyszerűen túl közel van Oroszországhoz és Vlagyimir Putyinhoz ahhoz, hogy hatékonyan és hitelesen képviselhesse az amerikai érdekeket a világban" - így reagált a konzervatív Fox News kommentátora arra a hírre, hogy Donald Trump az ExxonMobil olajóriás 64 éves elnök-vezérigazgatóját nevezte meg a külügyi tárca élére. Az éles szavak sokak szívéből szólnak: nemcsak a demokraták, hanem a republikánusok jó része is aggodalommal fogadta, hogy oroszbarátként elkönyvelt szereplő lép amerikai részről a nemzetközi porondra.
A felhördülés annak is köszönhető, hogy a jelölés érzékeny időpontban történt. Az amerikai választások vége óta egyre élénkebben tárgyalják az amerikai nyilvánosságban a The New York Times és a The Washington Post nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozó információit, melyek szerint Trump győzelme orosz hackertámadásoknak és email-kiszivárogtatásoknak is köszönhető.
A CIA ugyan közölte, hogy nincsenek közvetlen bizonyítékok orosz befolyásolási kísérletekre, és maga Trump is visszautasította a vádat, nyíltan szembemenve ezzel a hírszerzőközösséggel, de az ügy egyre élénkebben foglalkoztatja az elemzőket. Pláne, hogy az NBC szerint Putyin személyesen irányította a legalább két hackercsapat által szerzett, főként a Demokrata Pártról szóló információk felhasználását.
A Post pedig pénteken arról írt, hogy az FBI megerősítette a CIA - egyelőre szükségszerűen kevéssé konkrét - információit az amerikai választásokba történt szándékos orosz beavatkozásról. John Brennan CIA-igazgató a héten tárgyalt James Comey FBI-igazgatóval és James Clapperrel, a hírszerzés igazgatójával (DNI), és "erős konszenzust" érzékelt az orosz beavatkozás "kiterjedtségéről, természetéről és szándékáról." Lavrov orosz külügyminiszter "teljes nonszensznek" nevezte a vádakat.
Komoly fenntartások
Trump nem először nevez meg Putyin-közeli jelöltet fontos posztra: mint arról beszámoltunk, volt kampánycsapatának számos tagja Kreml-közelinek volt nevezhető, ahogy egyértelműen annak tartják új nemzetbiztonsági tanácsadóját, a katonai hírszerzés volt vezetőjét, Michael Flynnt is.
Nem véletlen tehát, hogy a kongresszus hírszerzési bizottsága és persze a Szenátus is nagyon készül Tillerson meghallgatására (szenátusi többség nélkül a jelöltnek esélye sem lesz hivatalba lépni). Segítheti viszont az ügyét, hogy olyan prominens republikánusok támogatták, mint Condoleeza Rice és James Baker volt külügyminiszterek, Robert Gates volt védelmi miniszter, valamint Dick Cheney volt alelnök.
Miközben akadt demokrata, aki nemes egyszerűséggel "orosz kémnek" nevezte Rex Tillersont, a keményvonalas konzervatívok is hasonló tónusban szólaltak meg. Marco Rubio, Trump fő ellenlábasa az elnökjelölti kampányban, "komoly fenntartásainak" adott hangot, mivel
a következő külügyminiszternek olyasvalakinek kell lennie, aki morálisan tisztán látja a világot.
A szintén héjának számító külpolitikus, John McCain szenátor is közölte, erkölcsi kérdéseket vet fel az, hogy Tillerson közismerten ellenzi az Oroszországgal szembeni szankciókat, szokott közvetlen stílusában pedig "gonosztevő gyilkosnak" nevezte Putyint.
A talán legmegsemmisítőbb mondat a jelöltről azonban a konzervatív National Review Online kommentárjában volt olvasható:
Trump külügyminiszter-jelöltje biztosan kvalifikált, ám fogalmunk sincs arról, miben hisz.
Az az egy dolog viszont, ami tudható róla, Putyinhoz való aggasztó közelsége, felborítja több évtizednyi amerikai külpolitika alapvetéseit.
Az ingerült megnyilatkozások is rávilágítanak arra, hogy lényegében kétpárti konszenzus alakult ki Amerikában arról: nem fogadható el olyan figura külügyminiszternek, aki túl puhának, megértőnek, tárgyalókésznek bizonyulna a legkomolyabb és legveszélyesebb ellenféllel, az autokrata orosz elnökkel szemben. Mint arra a Fox emlékeztetett, épp ez a megbékéltetés (appeasement) segítette Putyint legfontosabb győzelmeihez, a kelet-ukrajnai orosz szakadárok támogatásához, a Krím bekebelezéséhez, a kétséges szíriai beavatkozáshoz.
A barátság rendje
"Rex Tillerson karrierje az amerikai álom megtestesítője" - írta róla Donald Trump, miután korábbi ellenfelét, Mitt Romneyt és elkötelezett hívét, Rudy Giuliani volt New York-i polgármestert is elküldte végül a külügyi posztról szóló tapogatózó tárgyalásokról. "Kitartása, széles körű tapasztalata és mély geopolitikai ismeretei miatt Tillerson kiváló választás a külügyminiszteri tisztségre. Munkájában az Egyesült Államok fő nemzetbiztonsági érdekeire fog összpontosítani, és a regionális stabilitás előmozdításán fog dolgozni" - állította jelöltjéről a leendő elnök.
A legtöbb aggodalmat kiváltó információ természetesen nem szerepelt a rövid közleményben: az, hogy az évi 270 milliárd dolláros bevételt hozó cégét évtizedek óta sikeresen menedzselő Tillerson számos sikeres befektetést eszközölt Oroszországban, kifejezetten baráti viszonyt ápol Putyinnal (akitől három éve átvehette a Barátság rendje nevű kitüntetést) és Igor Szecsin volt miniszterelnök-helyettessel, az állami, részben már katari tulajdonú Rosznyefty energiavállalat elnökével.
Nem elhanyagolható szempont a helyzet megértéhez az sem, amire a Forbes emlékeztetett: az ExxonMobil 250 millió dollár értékben fektetett be Oroszországban, utakat, hidakat, kikötőket, klinikákat, kórházakat épített, és közel 15 ezer árva gyereket is támogatott. Tillerson nagyon erős támogatottságot élvez a legfelsőbb orosz körökben, nem véletlen, hogy Moszkva elsőként üdvözölte külügyminiszter-jelöltségét.
A leendő amerikai külügyminiszter cége eddig legalább egymilliárd dollárt bukott az orosz szankciókon, és felelős cégvezetőként nyilván joggal kifogásolta ezt. Külügyminiszterként azonban nem teheti majd meg, hogy hallgat az orosz külpolitikai agresszióról, a szakadárok katonai támogatásáról, a belpolitikai nyomásgyakorlásról, az emberi jogsértések tömegéről, az újságírók, a civil szféra üldözéséről.
Cserkészbecsület
A The Wall Street Journal elemzése szerint Tillerson épp az orosz biznisz révén emelkedett fel az Exxon csúcsára: a cég - amely első és ezidáig utolsó munkahelye - 2008-tól, Putyin miniszterelnöksége idején tárgyalta le Moszkvával és a Rosznyefttel a Csendes-óceáni Szahalin sziget, az északi-sarki orosz területek olaj- és földgázkincseinek kiaknázását. A 2011-es stratégiai partnerség eredménye a történelem eddigi legnagyobb, 500 milliárd dolláros olajüzlete lett, amit viszont a közben életbe léptetett szankciók megfúrtak.
Az MTI által idézett londoni pénzügyi elemzők szerint
egyértelműen növeli az Oroszország ellen foganatosított szankciók feloldásának esélyét
Tillerson jelölése, ám ez a helyzet a jelölt számára akkor is komoly érdekkonfliktust jelent, ha külügyminiszterként megválik cégétől (a taxasi üzletember 150 millió dollár értékű Exxon-részvény tulajdonosa).
Az amerikai cserkészmozgalmat aktívan támogató Rex Tillersonról azt írják, a Boy Scoutok etikai normáihoz tartja magát, amelynek alapja a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, a szavahihetőség. Egész eddigi élete a kemény alkuk, a piaci logikák mentén zajlott - a diplomácia világa viszont a célok elérésének más eszközeit, más etikát, másfajta tudást is megkíván. Mint John McCain mondta, Ukrajna megtámadása, a Krím bekebelezése után nem igazán erkölcsös dolog a szankciók legitimitását firtatni.
