Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Franco támogatásával lett király János Károly, de 40 éves uralkodásával ő lett a spanyol demokrácia legfőbb őre. Az utóbbi években azonban leginkább saját és családtagjai botrányai miatt került reflektorfénybe. Hétfői lemondása mögött a monarchikus berendezkedés szimbolikus hatalmának átmentése állhat.
„Egy korszak ér most véget, hiszen az a spanyol király mondott le, aki létrehozta az alkotmányos monarchia rendszerét és levezényelte a Franco-diktatúra utáni demokratikus átmenetet” – értékelte a Bourbon uralkodóházhoz tartozó I. János Károly lemondásának hírét a hvg.hu-nak Éltető Andrea, az MTA Világgazdasági Intézetének szakértője. János Károlyt ugyanis még akkor is rendszerváltó királyként tisztelik, ha trónra lépése kétes átmenetet jelentett Francisco Franco diktatúrája, illetve az alkotmányos monarchia között. Hiszen miközben hozzá köthető a demokratikus fordulat, azért a teljes képnek része az is, hogy Franco támogatásával lett belőle uralkodó, sőt, a saját berendezkedésének megpuccsolásával is megvádolták.
János Károly lemondásának bejelentése után egy több hétig is eltartó jogi procedúra veszi kezdetét: már a bejelentés másnapján összeül a kormány és az alkotmányjogászok Spanyolországban, hogy egy kiegészítő jogszabály beiktatását előkészítse. A spanyol alkotmányos monarchia történetében ugyanis a királyváltás példa nélküli.
„A hír még a király körül dolgozókat is meglepetésként érte” – mondta Éltető Andrea, de azért megjegyezte: mivel a hírek szerint János Károly már januárban eldöntötte, hogy lemond, a kormányfő, Marian Rajoy valószínűleg már jóval a bejelentés előtt tudott a közelgő uralkodóváltásról. Így tisztában lehetett azzal is, hogy a király - aki mindvégig azt hangoztatta, ő nem fog kora és egészségi állapota miatt távozni - a jó előre megtervezett lépésével azt szeretné, "ha fia, Fülöp sima átmenettel ülhetne trónra, ő pedig méltósággal adhatná azt át” – magyarázta Éltető, mi állhat a döntés hátterében. Ezt támasztja alá az a retorika is, amelyet lemondásának személyes bejelentésekor használt: „az új generáció teljes joggal követel magának főszerepet, ugyanazt, ami a történelmünk egy meghatározó, felívelő korszakában az én generációmat illette meg”.
| „Botrányos” egészségi állapot |
| János Károly egészségi állapota már több éve képezi a spanyol közbeszéd tárgyát. A király tüdejéből 2010 májusában jóindulatú daganatot távolítottak el, majd 2013. március elején porckorongsérve miatt szorult műtétre, felépülése hónapokig tartott, és szeptemberben is átesett egy csípőműtéten. Előzőleg, 2012 áprilisában jobboldali csípőprotézist kapott, miután Botswanában elefántvadászaton elesett és eltört a csípője. (János Károly egyébként a WWF spanyol tagozatának tiszteletbeli elnöke.) |
Franco köpönyegétől a csendőrpuccsig
János Károly annak a XIII. Alfonznak az unokája, akit 1931-ben, a második köztársaság kikiáltásakor fosztottak meg a trónjától. Igaz, maga a király csak a polgárháború vége, illetve Franco diktatúrájának 1939-es bevezetése után mondott le a trónról. Franco rezsimje azonban kezdetektől köztársaság-ellenes volt, így mindvégig megtartotta a király nélküli formális királyságot. Ez volt az oka annak, hogy János Károly, miután korai éveit Olaszországban töltötte, 1947-ben - életében először - Spanyolországba költözött, hogy tanulmányait ott folytassa. Mivel apja, Don Juan de Borbón y Battenberg szembe helyezkedett a falangista Spanyolországgal, Franco a fiút támogatta. Pártolta az oktatását, kiváltképpen katonai tanulmányainak folytatását. Sőt, 1969. július 22-én a törvényhozás, a Cortes előtt Franco hivatalosan is kijelölte János Károlyt jövőbeni királyként. Ebben az esztendőben egyébként János Károly első ízben maga is bejelentette a trónigényét. Korábban ugyanis azt vallotta, a következő királynak apjának kell lenni.
I. János Károly végül 1975. november 25-én, két nappal Francisco Franco halála után lett spanyol király. Habár 1969-ben hűséget esküdött a Franco vezette Nemzeti Mozgalomnak, trónra lépése után demokratikus elveket kezdett képviselni. Ennek értelmében 1976-ban kijelölte a reformpárti miniszterelnököt, Adolfo Suárezt, támogatta a többpártrendszer újraélesztését, amnesztiát adott a politikai foglyoknak. Az alkotmányos monarchia 1978-ban született alaptörvénye szerint a király csak szimbolikus hatalommal bír, gyakorlatban nem kormányoz, azonban vétójoga van a parlamentben.
Uralkodásának vízválasztó momentuma kétségtelenül az 1981-es csendőrpuccs, az El Tejerazo volt. Február 23-án este Antonio Tejero alezredes vezetésével kétszáz csendőr szállta meg a spanyol parlament, a Cortes épületét, ahol éppen miniszterelnököt választottak. A puccsisták minden odabent tartózkodó képviselőt túszul ejtettek. A katonai díszegyenruhát viselő király hajnali negyed kettőkor élő egyenes tévéadásban szólt a spanyol néphez. Bejelentette: minden lehetséges lépést megtesz az alkotmányos rend megtartásáért, egyben elutasította a feltételezéseket, hogy a támogatná a puccsot. Erre azért volt szükség, mert az összeesküvés-elméletek éppen őt sejtették az események mögött. Olyannyira élt ez az elképzelés, hogy Alfonso Armada tábornok, a király bizalmasa élete végéig nem tudta bebizonyítani ártatlanságát.
A királynak a puccs alatt betöltött szerepéről amúgy Pilar Urano spanyol újságírónő könyvet is írt, amelyben azt állította, az uralkodó valójában így akarta Suárez helyett Alfonso Armadát a miniszterelnöki székbe ültetni. Az El Terazo körülményei mindenesetre azóta sem tisztázódtak, de a parlament tizennyolc órával elfoglalása után felszabadult, Suárez pedig nem lett kormányfő, helyette a posztot Leopoldo Calvo-Sotelo nyerte el. És tény az is, hogy a király drámai hangvételű, éjszakai beszédét a demokratikus értékek melletti kiállásként, ragaszkodásként értelmezték, és ez megalapozta évtizedeken át tartó népszerűségét.
A legjobbkor távozik?
Kétségtelen az is, hogy miközben János Károlynak nagy szerepe volt az alkotmányos monarchia mint rendszer megszilárdításában, ám az utóbbi két évben népszerűsége látványosan csökkent, a távozását követő utódlási folyamat idején pedig felerősödhetnek a hangok, amelyek a jelenlegi államberendezkedés helyett inkább a köztársaságot választanák. A monarchia támogatottsága amúgy erős, a Spanyol Szociológiai Kutatóintézet évről évre elkészített felmérése szerint jelenleg a 10-es skálán 3,7 pontos.
„Leginkább a fiatalabb generáció érzi a királyságot avítt rendszernek” – mondta Éltető, aki szerint János Károly utóda nehéz helyzetben kezdheti majd az uralkodást. A katalánok erősödő autonómiai törekvései mellett, akik ősszel népszavazást is tartanak a tartományban a függetlenségről, a spanyol kormányt épp a gazdasági válság utáni gazdaságélénkítés foglalja le. Épp pénteken tűzték volna napirendre a parlamentben annak az élénkítő csomagnak a vitáját, amely összesen 6,3 milliárd eurós beruházási programmal segítené a spanyol gazdaság újraiparosítását. „A kormánynak tehát mindenképpen érdeke a zökkenőmentes átmenet, és abszolút a királyi család mögött áll”.
Más kérdés, hogy az alkotmányos monarchiában az uralkodó hatalma inkább szimbolikus, mint tényleges, így Spanyolország jelenlegi problémáira, illetve az ezek megoldására tett kísérletek sikerességére várhatóan nem lesz hatással az uralkodóváltás. „A spanyolok kollektív lelkiállapotára” azonban annál inkább, állítja Éltető Andrea. Igaz, ez már amúgy is kissé zaklatottnak mondható, mégpedig részben szintén János Károly és a királyi család viselt dolgai miatt.
Először kért bocsánatot spanyol uralkodó
Ott van például a már említett 2012-es, közel tízmillió forint értékű botswanai elefántvadászat, amellyel kiváltotta az akkor éppen tetőző munkanélküliség közepette a spanyol társadalom rosszallását. A válság közepette tett költséges utazás miatt János Károly bocsánatkérésre kényszerült, amit spanyol uralkodó addig még soha sem tett meg. „Nagyon sajnálom. Hibáztam. Nem fog újra megtörténni” – mondta akkor János Károly.
Ráadásul a túlzott fényűzés vádja mellett egy kétes nőügy kapcsolódik az úthoz. Felesége, Zsófia királynő erre az utazásra ugyanis nem kísérte el, feltűnt azonban az uralkodó mellett egy titokzatos nő, a 49 éves üzletasszony, Corinna zu Sayn-Wittgenstein, aki exférje után megkérdőjelezhetően használja a hercegnői címet. Habár Corinna tagadja, hogy a király szeretője lenne, és ragaszkodik hozzá, hogy ők csak „közeli barátok”, János Károly azért biztosított számára egy, a királyi rezidenciához közeli madridi luxusvillát.
És ez nem minden. János Károly legidősebb lánya, Krisztina hercegnő tavaly keveredett sikkasztási botrányba: a hatóságok 2013. április 3-án rendeltek el büntetőeljárást befolyással való üzérkedés gyanújával. A hatóságok szerint a hercegnő férjével, az egykor sikeres kézilabdázó, Inaki Urdangarin üzletemberrel együtt részt vett több mint 5 millió euró közpénz elsikkasztásában.
De legalább a kijelölt trónörökös, Fülöp herceg nevéhez nem fűződnek botrányos ügyek, ő az, aki eddig is többször képviselte az uralkodó házat különböző eseményeken, mintegy beletanulva majdani szerepébe. Más kérdés, hogy képes lesz-e visszaszerezni a királyuktól mostanra mind jobban elforduló spanyolok támogatását. Bár talán éppen maga János Károly tett ezért - és egyben a monarchia túléléséért - a legtöbbet azzal, hogy lemondott.
