A német, a francia és a lengyel külügyminiszter februári kijevi tárgyalásain kidolgozott megállapodás szerint az ukrán átmeneti kormánynak le kell fegyvereznie a szélsőjobboldali milíciákat és a tevékenységének a nemzeti megbékélést kell szolgálnia. Az új kijevi vezetés azonban nem tartotta be a megállapodást, aminek jelentős szerepe volt a válság elmélyülésében – vélekedett a vezető német hírportál elemzője, Uwe Klussmann A kijevi kormány végzetes hibái című írásában. (A Krímet érintő válság összes hírét itt olvashatja.)

A szerző rámutatott, hogy a több tucat halálos áldozatot követelő kijevi összecsapásokat lezáró február 21-i egyezmény "nemzeti egységkormány" felállításáról rendelkezik, amiből az következik, hogy a lakosság több mint egyharmadát kitevő orosz kisebbség, illetve az orosz többségű régiók képviselőit is be kell vonni a kormányzásba. Ez azonban nem történt meg, a szélsőségesen nacionalista, "orosztalanítást" követelő Szabadság (Szvoboda) párt viszont megkapott több minisztériumot, és a több ezer fegyverest összefogó Jobboldali Szektorral együttműködve komoly befolyásra tett szert. 

A szélsőjobboldali szövetség ideológiáját jellemzi, hogy a Szabadság párt elnökét korábban "a moszkvai zsidó maffia" elleni uszítás miatt bíróság elé állították, és a párt baráti kapcsolatot tart fenn a széles körben neonácinak tartott Német Nemzeti-demokrata Párttal (NPD). A Szabadság párt továbbá nemcsak oroszellenes, hanem az Európai Uniót is elutasítja, a "brüsszeli bürokrataszörny", a "totális liberalizmus" és a "szexuális perverzió" világának nevezve az unió közösségét – fejtette ki a Spiegel Online szerzője. A szélsőjobb térnyerésével hasonló helyezet alakult ki, mint 1917-ben Oroszországban, amikor a helyi "tanácsok" és fegyveres alakulatok hónapokra megbénították az államot, majd megbuktatták a mérsékelt kormányt – emelte ki Klussmann. 

Az uniós külügyminiszterek közreműködésével kidolgozott megállapodás alapján nem alakulhatott volna ki ilyen helyzet, hiszen 48 órán belül le kellett volna fegyverezni az illegális alakulatokat, de a szélsőjobb kulcsfontosságú pozíciókat szerzett a kormányban, és megakadályozta a megállapodás betartását. Mindennek hatására a Krím orosz lakossága már az orosz katonák megjelenése előtt szembeszegült az új kijevi vezetéssel – mutatott rá a Spiegel Online elemzője, kiemelve, hogy a német, a lengyel és a francia külügyminiszter a megállapodásban részes felekként panaszt emelhettek volna a kormánynál a szerződésszegés miatt. 

A Spiegel Online egy másik írásában a hírportál publicistája, Jakob Augstein katasztrofálisnak nevezte a német külpolitika teljesítményét. Egy orosz államfő nem teheti meg, hogy lemond a Krím félszigetről, ezt pedig Angela Merkel kancellárnak és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszternek tudnia kellett volna – emelte ki a szerző A német katasztrófa című írásában.

Vajon mire számítottak a kancellári hivatalban és a külügyminisztériumban, amikor az EU-val kötendő társulási szerződés aláírására ösztökélték Kijevet, vagy amikor felkelésre biztatták az ellenzéket Viktor Janukovics ellen, aki ugyan egy despota, de mégis választott elnöke volt az országnak, és mire számítottak, amikor habozás nélkül elismerték az "államcsínnyel hatalomra jutott kormányt" – tette fel a kérdés a neves publicista, a Der Spiegel hetilapot alapító Rudolf Augstein fia. 

Kifejtette: Putyin nem azzal foglalkozik, hogy miként alakíthat ki partneri kapcsolatot a Nyugattal, hanem az eurázsiai orosz nagyhatalom felépítésén dolgozik. Ukrajna pedig a két befolyási övezet találkozásánál, Kelet és Nyugat határán fekszik, ez a határvonal pedig "árok, amelyet soha nem lehet betemetni". 

Ukrajna Oroszország számára az erődítmény külső védőfala, és ez a felfogás nem a hidegháborúban alakult ki, hanem évszázadokkal korábban. Ezért Putyin akkor sem mondhatna le a Krímről, ha nem egy "gazember" lenne, hanem – Gerhard Schröder korábbi német kancellárnak, az orosz elnök barátjának közismert jellemzése szerint – "kifogástalan demokrata" – írta Jakob Augstein.  

A német diplomácia viszont nem ismerte fel ezt az alapvető összefüggést. Ugyanakkor meglehet, hogy a Nyugat kezdettől fogva Ukrajna felosztására játszik, az a célja, hogy kialakuljon egy nyugati és egy keleti ukrán állam. "Inkább egy fél Ukrajna a mi oldalunkon, mint egész Ukrajna az oroszok oldalán? Amennyiben ez a helyzet, a német külpolitika mégis sokkal fortélyosabb, mint amilyennek Frank-Walter Steinmeier tűnik" – írta a Spiegel Online szerzője.