Líbiában még két évvel azután sem sikerült új alkotmányt elfogadni, hogy 2011-ben a NATO segítségével egy felkelés eltávolította a hatalomból Moammer Kadhafi egykori diktátort. A legnagyobb nehézséget az jelenti a politikai átmenetben, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés munkáját megbénítja az iszlamista párt és a vele szemben álló szervezetek közötti ellenséges viszony.

A Kadhafi-rezsim alatt elnyomott keményvonalas iszlamisták befolyásának növekedésével Líbiában is heves vita kezdődött arról, hogy az új rendszerben milyen szerep jusson az iszlámnak. Hasonló társadalmi vita megfigyelhető Egyiptomban és Tunéziában is, a másik két országban, ahol elsöpörte a vezetést az arab tavasz néven ismert rendszerváltoztatási hullám.

A líbiai parlament funkcióját betöltő Általános Nemzeti Kongresszus döntésének nem teljesen világos az azonnali hatása, annyi azonban biztosan tudható, hogy egy különleges bizottság felülvizsgálja az összes létező jogszabályt annak garantálására, hogy azok megfeleljenek a saríának.

"Az iszlám jog a törvényhozás alapja Líbiában" - olvasható a nemzetgyűlés szavazás után kiadott közleményében - "Ezt az összes állami intézménynek be kell tartania". Az egyik legjobban szervezett líbiai párt, a Muzulmán Testvériség helyi politikai szárnya (Igazság és Építés Párt) támogatja az iszlám törvénykezést. A világiasabb csoportosulásokat tömörítő Nemzeti Erők Szövetsége ezzel szemben liberálisabb döntést sürgetett.

A testület a döntés után megszavazta egy hatvan tagú alkotmányozó bizottság felállítását. A saría nem annyira pontosan megfogalmazott jogi szabályzat, mint a nyugati törvénykönyvek, hanem inkább erkölcsi és jogi iránymutatást ad a szent könyvre (Korán), Mohamed próféta állásfoglalásaira és a muzulmán hagyományokra támaszkodva.

A döntés következménye lehet a vallási elveknek megfelelő pénzügyi szabályozás létrehozása Líbiában, amely egyebek mellett a kamatszedést is elutasítja.