Ferenc pápa vezette a Szent Péter bazilikában tartott nagypénteki szertartást, amely megelőzte a Colosseumnál rendezett via crucis keresztútját.
Ferenc pápa a nagypénteki liturgia kezdetén arcra borult a Szent Péter bazilika főoltára előtt, és csendben imádkozott, ahogyan XVI. Benedek is tette pápasága első éveiben. Az egyházfő a Krisztus vértanúságát jelképező piros színű ruhát viselte.
A krisztusi passióra és kereszthalálra emlékező igeliturgiára megtelt a bazilika, amelyet minimális fény világított meg, hogy ezzel is a Krisztus halálával a világra ereszkedő sötétséget idézze.
A szertartáson Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora beszélt Franz Kafka regényének kastélyát idézve. Úgy fogalmazott, "az egyháznak nem szabad komplikált és érthetetlen kastéllyá változnia... Meg kell szabadulnia a keresztény egyházakat egymástól elválasztó falaktól, a túlzott bürokráciától, a múltbéli vitáktól...".
"Krisztus az egyház kapuján kopogtat, de nem azért, hogy belépjen, hanem azért, hogy kilépjen a világba" - mondta Cantalamessa Ferenc pápa nagycsütörtöki szavait idézve az emberekhez a lehető legközelebb kerülő egyházról.
Olaszok és külföldiek, hívők és turisták tömege várja Ferenc pápát a római Colosseumnál, amelynek egész környékét lezárták a forgalom elől. A via crucis az ókori amfiteátrumtól az ezzel szemközti Palatinus-dombig halad. A keresztet a stációkon Agostino Vialli bíboros, a pápa római helynöke viszi, majd átveszi tőle egy olasz és egy indiai család, egy kerekesszékes beteg, két kínai szeminarista, két szentföldi ferences szerzetes, két nigériai és két libanoni apáca, két brazil fiatal.
A meditációk szövegét libanoni fiatalok írták Bechera Boutros Rai antióchiai maronita pátriárka vezetésével. Az előre közölt szövegkönyv szerint a meditációk témái között szerepel az "ártatlanokat elkeseredésbe és halálba taszító" hatalomvágy és igazságtalanság, a család és az élet védelme, a vallásszabadság és a Közel-Kelet; utóbbinak "testvériesebbnek, békésebbnek, igazságosabbnak" kell lennie. Számos állomáson a szegényekről, hajléktalanokról, betegekért, menekültekért, az erőszak áldozataivá váló gyerekekért és nőkért és a kábítószer áldozataivá vált fiatalokért imádkoznak. A keresztút végén a pápa beszédet mond és áldást oszt.
Az első stáción a mai kor Pilátusairól volt szó, akik "kezükben tartják a hatalmat és az erősek érdekeit szolgálják vele (...) eltaposva az emberek méltóságát és az élethez való jogát". A másodikon a "hit és az erkölcs értékeit elfojtó vak laicizmusról", majd a "mártírként szenvedő Közel-Kelet megalázott és szenvedő népeiről" szólt a meditáció.
A római Colosseumnál Ferenc pápával tízezezrek tartottak a Via Crucison, amelynek meditációit libanoni fiatalok írták. Olaszok és külföldiek mécsessel a kezükben követték a stációkat és az elhangzó meditációk szövegét. A keresztút az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-dombig haladt, ahol Ferenc pápa várta a keresztet.