Egyes államokban szoros versenyben, ám összességében végül magabiztosan győzött Barack Obama a 2012-es amerikai elnökválasztáson. A demokrata elnök republikánus kihívója, Mitt Romney elismerte vereségét, és együttműködésre buzdította híveit. Az eredmények, és a demokrata szenátus, illetve a republikánus képviselőház ugyanis azt mutatják, az Egyesült Államok társadalma erősen megosztott.
Volt valami sorsszerű abban, ahogy közép-európai idő szerint szerda hajnalban, fél hat előtt valamivel kiderült: az amerikai televíziós társaság előrejelzése alapján Barack Obamának már több mint 270 elektora lesz az elnökválasztó testületben. Ehhez ugyanis nemcsak az kellett, hogy a nyugati parton, elsősorban a hagyományosan demokrata Kaliforniában befejezzék a választást, hanem az is, hogy éppen ekkorra dőljön el: az elnök végül megnyerte a leginkább kritikusnak tartott államot, Ohiót. Azt az államot, amely nélkül republikánus elnökjelölt még nem került be a Fehér Házba. (Igaz, az ilyen sorozatok is véget érnek egyszer, most például az, amely szerint, ha november 6-án van a választás, mindig republikánus győz.)
Szigorúan a választás előtti utolsó felmérések alapján az eredmény nem mondható meglepetésnek. Hiába ugyanis Mitt Romney látványos egyenlítése (sőt, időszakos vezetése) a kampány utolsó hónapjában, de főleg a televíziós viták kezdete óta, a szavazóhelyiségek megnyitása előtt csak két cég mért republikánus előnyt, a többiek a demokrata újrázást valószínűsítették. Ezek alapján egyes elemzők azt állították: 90 százalékos a valószínűsége Barack Obama újabb győzelmének.
Ennek dacára az elnök és ellenfele (valamint alelnökjelöltjeik) az utolsó nap is folyamatosan kampányolt az úgynevezett csatatérállamokban. Mindketten elutaztak például Ohióba, de Romney felkereste például a pennsylvaniai Pittsburgh-öt is. Ha ugyanis ebben a hagyományosan szintén inkább demokrata államban győz, az nagy csapás lett volna a demokratákra.
Végül kiderült, nemcsak Pennsylvania, hanem New Hampshire és Wisconsin többsége is Obamát választotta, innentől pedig a republikánusok már inkább csak a csodában bízhattak. Pedig az exit poll kutatásokból kiderült, hogy az amerikaiakat leginkább a gazdasági kérdések befolyásolták, amikor szavazatukról döntöttek. Ez pedig a négy évig a gazdasági válságban kormányzó Obamával szemben Romney-nak jelenthetett volna előnyt, legalábbis korábban úgy tűnt, mert a választási napi miniinterjúkból kiderült, tíz szavazóból csak három érezte, hogy a dolgok rossz irányba mennek, négy pedig előrelépést tapasztalt. Igaz, amikor az volt a kérdés, hogy a gondokért Obama hibáztatható-e vagy az örökség, ami Bush elnöktől rá maradt, az el nem kötelezett szavazók – kis – többsége utóbbit nevezte meg.
Érzékelhető volt amúgy az is, hogy a sokszor túlfűtött kampány, amelyben csak televíziós reklámokra több mint kétmilliárd dollárt költöttek, sokakat megmozgatott Amerika-szerte, Virginiában és Floridában például órákkal meg kellett hosszabbítani a szavazóhelyiségek nyitva tartását, annyian álltak még sorban. (Előbbi államban voltak helyek például, ahol 4 órás várakozás után lehetett csak szavazni.) Az pedig, hogy azért Obamáék sem voltak biztosak a dolgukban, kiolvasható abból a Twitter-bejegyzés sorozatból, amelyet az elnök és feleségének stábja indított el, s amelynek fő üzenete az volt: senki se álljon ki a sorból, ha meg végzett, hívja fel barátait, rokonait a nyugatabbra lévő államokban, és buzdítsa őket is szavazásra.
A szavazásra ösztökélést nem felejtették el Romney-ék sem, a jelölt már-már könyörgő, de mindenképpen igen szépen kérő felhívásokat tett közzé, miközben sietett mindenkit megnyugtatni: aki rá szavaz, az a győztesre szavaz, nem véletlen, hogy ő maga vereség esetére nem is írt beszédet, csak egy győzelmi változatot, egészen pontosan 1118 szóban.
Az amúgy, hogy a nagy meglepetések elmaradtak, kitűnik abból is, hogy míg Romney-nak két olyan államban sikerült győznie, amely négy éve Obamát választotta (Indianában és Észak-Karolinában), addig az elnök elvitte kihívója „szülőföldjét”, Michigant, valamint Minnesotát, ahova a GOP nagy összegeket és erőket vetett be a kampányba.
Ami egyébként a lakosság különböző csoportjainak döntését illeti, mint a The New York Times megjegyezte: azután, hogy Obamát igen széles körben támogatták négy éve, most mintha visszaállt volna a megszokott világrend. Az elnök mellé állt a feketék, a spanyol ajkúak, a zsidók, a nők, a harminc alattiak, illetve a melegek többsége, míg a republikánus jelöltet támogatta a fehér férfiak, az idősebbek, a magasabb jövedelműek, a kisebb településeken élők nagy része, illetve a Romney-t a párt belső csatározásainál még bíráló Tea Party tagjai.
Mindez mutatja azt is, hogy a chicagói kampány-főhadiszállásán, illetve Washingtonban a Fehér Ház előtt is ünnepelt Barack Obamának egy erősen megosztott országot kell majd vezetnie négy évig. Hiába ugyanis a végül több mint száz fős különbség a két elektori tábor között, ez több államban (beleértve Ohiót, de talán még inkább Floridát) igen szoros versenyek után alakult ki, amikor több millió szavazat megszámlálásán túl is csak néhány ezer voks volt a különbség a két jelölt között. Miként nem véletlen az sem, hogy országos összesítésben a valamivel több mint százmillió szavazatból csak alig százezerrel kapott többet Obama, és ez is csak a legvégére alakult így, addig ugyanis ebben a nem hivatalos összesítésben Romney állt jobban.
De a megosztottságot jelzi az is, hogy az elnökválasztással egy időben megtartott képviselőházi és szenátusi választáson maradt az eddigi felállás: utóbbiban a demokraták lesznek többségben, az alsóházban továbbra is a republikánusok. Ezek után aligha lepett meg bárkit, hogy vesztes és győztes egyaránt kitért a társadalmon belüli szakadékokra az eredmények megismerése utáni első beszédben. Mitt Romney telefonon gratulált Barack Obamának, majd azt kérte támogatóitól, lépjenek át a pártok közötti elválasztó vonalakon.
Családjának, támogatóinak mondott köszönetet győzelmi beszédében Barack Obama. Úgy fogalmazott, talán sosem érzett akkora szeretetet felesége iránt, mint most, lányainak azonban – a négy évvel ezelőtti ígéretre visszatérve – jelezte: úgy gondolja, azért egy kutya elegendő.
Az elnök, akit hívei csaknem mondatonként szakítottak félbe tapssal, üdvrivalgással, egyben szólt a republikánusokhoz is, mondván: le fog ülni Romney-val, hogy megbeszéljék, tudnak-e együtt dolgozni. „A különbségek dacára, nagyrészünk ugyanazt reméli Amerika jövőjéről”, fogalmazott az elnök, aki szerint motiváltabban tér vissza a Fehér Házba. A hosszan beszélő elnök szerint a gazdaság talpra állt, a háborús évtizednek vége, így azután szerinte Amerikának „a legjobb rész most jön majd”.
Az elnökválasztás árnyékában alig kapott figyelmet, de Amerika - pontosabban néhány tagállam - ezen a napon döntött néhány fontos társadalmi kérdésben is. Maine és Maryland népszavazáson engedélyezte a melegházasságot. Massachusetts és Montana a marihuána orvosi célú használatát, Colorado és Washington állam pedig a fű rekreációs célú használatát legalizálta. Arkansasban elbukott a marihuána orvosi célú használatának engedélyezése. Oregonban, ahol az volt a kérdés, hogy a fű az alkoholtartalmú italokhoz hasonló szabályozás alá kerüljön, még számolják a szavazatokat. A legalizálás csak akkor lép életbe, ha a szövetségi hatóságok nem vétózzák meg a helyi népszavazások eredményeit. Puerto Rico pedig 51. tagállamként csatlakozik az Egyesült Államokhoz.