Embertelenek a német börtönök
Minden negyedik börtönlakó átélt erőszakot, szexuális bántalmazást. A kábítószeres bandák bent is folytatják a harcot, a politika inkább elfordul a témától.
Zöldellő park, csobogó szökőkút, egyszemélyes, fürdőszobás cellák, az fogvatartottak számára munka- és tanulási lehetőség, személyre szabott terápiás foglalkozások - valahogy így képzeljük el az uniós mintaország Németország börtöneit.
Ehhez képest, amit a die Zeit egy friss kriminológiai kutatás kapcsán az olvasók elé tár, még a legharcedzettebb börtönsorozat rajongók gyomrát is felforgatja: ánuszba feldugott seprűnyelekről, megetetett hányadékról, öngyilkosságnak álcázott akasztásokról szólnak a beszámolók. Brutalitás, szexuális bántalmazás, zsarolás, megfélemlítés tölti ki a túlzsúfolt cellákban élő német elítéltek mindennapjait. Közben pedig virágzik az illegális kereskedelem. A legnagyobb német börtönkomplexumba, a Berlin-Tegeli Büntetés-Végrehajtási Intézetbe a helyi legenda szerint egyszer még egy Hummert is sikerült becsempészni.
A legtöbb bűntettet a kábítószer motiválja. Sehol a világon nem lehet vele olyan jól keresni, mint odabent. A terjesztésért kőkemény harc folyik, amiben az oroszok, pontosabban az oroszországi németek járnak az élen. Veszélyesek, hallgatagok, nem ismernek kompromisszumot, senkivel nem hajlandók együttműködni. Ha egyikük szóba áll egy őrrel, az nem éri meg a másnapot. A legtöbb német börtönt ők tartják az ellenőrzésük alatt, a börtönigazgatók, de az egész büntetés-végrehajtás tehetetlen velük szemben.
A politikusok pedig, akik a terület szabályozásáról döntenek, inkább homokba dugják a fejüket. Megpróbálják meggyőzni magukat és választóikat, hogy a börtönökben minden a legnagyobb rendben. Akik pedig nem hisznek nekik, azok a bulvármédiával együtt harsogják: „Le kell számolni a bűnözéssel!”
Az egyre súlyosbodó gondokra csak néhány szakember igyekszik valódi megoldásokat találni, ám, ahogy a cikkből kiderül, az ő józan érveikre a politikusok még egy uniós mintaországban sem kíváncsiak.
Az Alsó-Szászországi Kriminológiai Kutatóintézet munkatársai Brémában, Brandenburgban, Alsó-Szászországban, Szászországban és Türingiában 33 börtön 6400 lakóját kérdezték ki az intézményükben tapasztalt erőszakról. Az anonim válaszadók mintegy negyede számolt be arról, hogy a vizsgálatot megelőző négy hétben általa súlyosnak ítélt erőszakos cselekmény áldozata vagy szemtanúja volt. A fizikai bántalmazás mellett a börtönökben mindennaposnak számít a pszichés zaklatás, zsarolás, kirekesztés és rágalmazás.