Az őshüllő maradványait a wattendorfi lelőhelyen tárták fel, ahol 2004 óta az üledékes kőzetekből cápák, teknősök, halak, csigák és krokodilok fosszíliái kerültek elő, összesen ötezer darab - olvasható a The Local angol nyelvű német lap online kiadásában.

"Rendkívül ritka leletről van szó" - nyilatkozta Eberhard Frey, a Karlsruhei Természettudományos Múzeum pteroszaurusz-szakértője a dinoszauruszról, amely eddig még nem kapott nevet.

Ismertetése szerint rendkívül hosszú "karokkal" rendelkezett, az alsó végtagjai pedig olyanok voltak, mintha az őshüllő gólyalábakon közlekedett volna. A paleontológus szerint a hosszú lábak vélhetően előnyt jelenthettek a dinoszaurusznak, amikor a vízben gázolt.

Akkora volt, mint egy varjú, a szárnyai fesztávolsága azonban elérte a 120 centimétert. Tudott repülni, de testét nem tollak, hanem drótszerű sörte borította, és nem madár, hanem repülő őshüllő, pteroszaurusz volt.

"Ez a legősibb pteroszaurusz, amely a térségben előkerült" - hangsúlyozta Matthias Mäuser, a Bambergi Természettudományos Múzeum igazgatója, akinek reményei szerint a lelet segít megérteni, hogy miként fejlődtek ki a későbbi, akár tízméteres szárnyfesztávolságot elérő repülő őshüllők.

A fura szerzet hosszú, flamingószerű csőrrel rendelkezett, amelyben 400 hosszú, tompa fog sorakozott. Matthias Mäuser szerint a fogak arra szolgáltak, hogy "kiszűrje" az apró halakat, rákocskákat és egyéb táplálékot a vízből. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a repülő őshüllő utolsó vacsorájának a hal volt a főfogása. A leletet a Bambergi Természettudományos Múzeum időszaki kiállításán mutatják be.