Indoklásként a Fitch a szigetország bankjainak feltőkésítési igényét nevezte meg, amely négymilliárd euróra rúg. Ez az összeg jelentősen felülmúlja Ciprus pénzügyi lehetőségeit. A nemzetközi piacokon nem lehet fölvenni ennyi pénzt, mivel Nicosia már több mint egy éve nem „hitelképes”. Ráadásul államkötvényeit sem helyezheti el garanciaként az Európai Központi Bank (EKB) frankfurti székhelyén. Így nem marad más hátra, mint az EU mentőövének igénybevétele.

Dimítrisz Hrisztofiasz elnök megpróbálta elkerülni a brüsszeli „Canossa-járást”, és Moszkvához, majd Pekinghez fordult hitelekért. Az Európai Unió ugyanis csak belső reformokért cserébe ad pénzt, Hrisztofiasz viszont nem igazán a reformok iránti elkötelezettségéről híres. Hogy mit tart a hitelhez kapcsolódó feltételekről, az kitűnt a To Vima nevű görög újságnak adott  júniusi interjújából. Ebben „gyarmatosító hatalomnak” nevezte a Görögország pénzügyi politikája felett őrködő trojkát, vagyis az Európai Bizottságot, az Európai Központi Bankot és a Nemzetközi Valutaalapot (IMF).

Az elnöknek tavaly sikerült 2,5 milliárd eurós hitelhez jutnia Moszkvától, a kamat viszonylag alacsony, 4,5 százalék. Még ennél is fontosabb Nicosia számára, hogy az oroszok nem kötötték reformokhoz a pénz folyósítását.
Pár héttel ezelőtt Hrisztofiasz másodszor is Moszkvában kilincselt pénzért, egyidejűleg pedig Pekingbe küldte a kormány gazdasági miniszterét - hiába. A ciprusi jobboldali sajtó ezt követően vitriolos cikkekben pellengérezte ki
Hrisztofiasz dilettáns gazdaságpolitikáját. „A kormány gazdaságpolitikai döntései egyetlen célt szolgálnak: elkerülni minden olyan intézkedést, amely népszerűtlen volna az államapparátus dolgozói körében. Mindaddig, amíg a köztisztviselők fizetése és nyugdíja érintetlen marad, a kormány nem törődik azzal, hogy emelkedik az államadósság, a kötvények bóvli kategóriába kerülnek, a gazdaság pedig egyre mélyebb recesszióba süllyed” - írta egy hetilap, arra buzdítva Moszkvát, hogy utasítsa el az újabb  hitelkérelmet.

A kérés a jelek szerint meghallgatásra talált, így Ciprusnak alighanem bele kell törődnie egy, a görögországihoz hasonló reformprogramba. Ezt maga Hrisztofiasz is sejthette, mert nemrég bejelentette, hogy a jövő évi elnökválasztáson nem indul. Viszont addig is neki kell irányítania a kormány tevékenységét, amelyre a „takarékoskodni, lefaragni, eltörölni” hármas jelszó érvényes.

Ennek jegyében jelentette be tavasszal Vaszosz Szhiarlisz pénzügyminiszter, hogy idén a GDP 2,5 százalékára, jövőre pedig 0,5 százalékára mérséklik a költségvetés hiányát. (Tavaly 6,3 százalékos deficittel zárt a büdzsé.) Ez szépen hangzik ugyan, ám az eddigi intézkedések nem győzték meg a szakembereket. Az állami bevételek növelése érdekében a kabinet még tavaly decemberben döntést hozott arról, hogy idén márciustól 15-ről 17 százalékra emelkedik az áfa. Az intézkedéstől 200 millió euró többletbevételt remélnek. A kormány emelte az ingatlanadót és az évi 60 ezer eurót meghaladó jövedelmek adóját (szja). Egyúttal tucatnyi intézkedést fogadott el az adócsalás elleni harc jegyében.

Csupa olyan húzás, mint a görög válság kezdeti idejében - emlékeztetett a német újság tudósítója, aki szerint azonban igazságtalanság volna egy kalap alá venni a ciprusi hivatalnokokat a görögökkel. Jóllehet a közszféra Cipruson éppen olyan túlméretezett, mint Görögországban, az előbbi államapparátus összehasonlíthatatlanul jobban teljesít. Ebben alighanem szerepe van a brit hagyományoknak (Ciprus 1960-ig brit gyarmat volt), amelyek hiányoznak görög földön.

A Ciprusi Köztársaság (tehát a törökök lakta északi terület nélküli sziget) lakossága 840 ezer, ebből 400 ezer a keresőképes fő. Minisztériumi adatok szerint ezen belül 52 ezer az állami alkalmazottak száma. Az önkormányzati dolgozókat, valamint az állami cégek (például áramszolgáltatók vagy kikötői igazgatóságok) alkalmazottait is hozzászámolva a szám 70 ezret tesz ki. Ők pedig csöppet sem panaszkodhatnak. Legendásnak nevezi a FAZ tudósítója a magas beosztású hivatalnokoknak járó végkielégítéseket, amelyek nyugdíjazáskor esedékesek - nyugellátásuk összege pedig jóval a magánszférában szokásos átlag fölött van.

Zúgolódást váltott ki viszont a köztisztviselők és közalkalmazottak körében a kormánynak az a lépése, amellyel  befagyasztotta a „colát”. Nem üdítőitalról, hanem a cost of living allowance-ról (életszínvonal-járadékról) van szó, amely törvényben rögzített, automatikus inflációkövető kiegészítése a hivatalnoki gárda fizetésének. A „colán” kívül az állam szolgái évente 1,5 százalékos béremelésben részesültek. Ennek vége - sőt, a hivatalnokoknak az idei évtől kezdve jövedelmüknek nem 0,75, hanem 2,25 százalékát kell befizetniük a közszféra nyugdíjpénztárába.

A kormány két évre befagyasztotta az állami alkalmazottak bérét. Egyúttal megkezdte annak vizsgálatát, hogy a szociális kiadásokat csakugyan azok kapják-e, akik rászorulnak. Példa: a tanulmányi segély. Eddig az állam évi 2000 eurót fizetett minden olyan családnak, amelynek gyereke(i) egyetemre jár(nak). Milliárdosok csemetéi is profitáltak ebből a támogatásból, ám a kormány megváltozatta a segélyezést. Ezzel egy csapásra 200 millió eurót spórolt meg.