Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Corriere della Sera rekonstruálta, hogy mi történt a Toszkána melletti tragikus hajóbalesetben, hogy mi zajlott le az ütközéstől számított, sorsdöntő egy órában és percre lebontva közölte a hajóval folytatott kommunikációt is.
Az olasz Corriere della Sera honlapján tette közzé azt az infografikát, amelyben nem csupán a pénteken elsüllyedt Costa Concordia óceánjáró hajó és a hatóságok közötti kommunikációt próbálják rekonstruálni, hanem azt is feltüntetik, hogy a zátonnyal való ütközést követő egy órában milyen útvonalon próbálta a hajót annak kapitánya egy közeli kikötő felé kormányozni, és hogyan lassult le teljesen a hajó, míg végül az oldalára dőlt. A grafikát itt megtekintheti. A kronológiai sorrendbe szedett eseményeket pedig lejjebb olvashatja.
A hatóság egyöntetű véleménye szerint a Costa Concordia vesztét az okozta, hogy a hajót annak kapitánya - eltérve az előírt útvonaltól - túlságosan közel kormányozta a parthoz és egy - szerinte a navigációs térképen fel nem tüntetett - zátonynak kormányozta.
Az óceánjáró üdülőhajó kálváriája pénteken este 21:40-kor kezdődött. A Corriere szerint a hajó kapitánya ekkor hívta fel telefonon Mario Palombo egykori hajóskapitányt, hogy szóljon neki, mindjárt csinál a hajóval egy "inchinót". Az inchino régi tengerész szokás, világítanak rá az olasz lapok, egyfajta üdvözlés, ennek módja az, hogy a hajót egy-egy településhez viszonylag közel kormányoznak, a partról így impozáns látványt nyújt a kivilágított, ringó ékszerdoboz. A szokás azonban főként az üdülési szezonban dívik, ilyenkor a turisták a partról köszöntik a hajót, de a távolságot akkor sem csökkentik le annyira, mint a Costa kapitánya tette. A hajó ugyanis kb. 500 méterre közelítette meg a zátonyos területet, ami vakmerőségnek bizonyult.
Az olasz lapok idéznek egy blogot, amely szerint a kapitány, Franceso Schettino korábban is csinált hasonló manővert. A Corrierén pedig egész fotósorozat jelent meg arról, ahogyan egy másik üdülőhajó - bizonyára egyfajta mutatványként - a sziklazátonyok között manőverezik.
Az olasz szerencsétlenséggel kapcsolatos egyik teória az, hogy a hajósok között köztiszteletnek örvendő tengeri medvének, Mario Palombónak szánta az üdvözlést a kapitány, ám Palombo állítja, csak nyáron tartózkodik Giglio szigetén, így pénteken nem is tudta volna fogadni a gesztust. Öt perccel később, 21:45 perc és 5 másodperckor következik be az ütközés. A hajó egyszerre lelassul, és a Schettino és Palombo közötti telefonbeszélgetés félbeszakad.
Két perccel később Palombo megpróbálja visszahívni a kapitányt, de nem sikerül. Egy perc múlva Schettino kapitány leküldi az első tisztet, hogy ellenőrizze a gépterem állapotát. A férfi adóvevőn közli, hogy mindent elöntött a víz. Eközben Palombo lakhelyéről felhívja a hajós céget, a Costa Crocierét, hogy megkérdezze, mi történt. Ezt követően riadóztatják a hatóságot.
21:52-kor a hajó sebessége 4 csomóra, vagyis 7,2 km/h-ra csökken. A hajó eközben végig a partok felé tart, ekkor próbál egy bal kanyart tenni a gigliói kikötő felé. Ahogyan befordul a Punta Gabbanella nevű kis földnyelv elé, sebessége 2 csomóra csökken.
22:05-kor a hajótársaság érdeklődik telefonon a kapitánynál, aki közli, hogy problémák adódtak a fedélzeten, de az ütközésről egy szót sem ejt. A hajó sötétségbe borul, ekkor hívja fel az egyik utas a közeli Pratóban lakó szüleit, akik tájékoztatják a rendőrséget, ők pedig a livornói kikötői parancsnoksággal veszik fel a kapcsolatot.
22:14-kor a hajó végletesen lelassul, már csak 0,7 csomóval, vagyis kb 1,5 km/h-val halad. A parti őrség a műhold alapján beazonosítja a hajó pozícióját és felveszi a kapcsolatot a kapitánnyal, aki azt állítja, csupán áramszünet történt. Egy perc múlva a parti őrség újra érdeklődik a helyzetről, mivel tudomásukra jut, hogy a hajón már feladják a mentőmellényt az utasokra, és hogy az ebédlő terem tartószerkezete megroggyant. A parancsnoki hídról továbbra is azt ismételgetik, hogy csak az áram ment el.
22:26-kor újabb hívás érkezik a parti őrségtől, ekkor már elismerik a hajón, hogy beömlik a víz. A szárazföldről a sérültekről, halottakról érdeklődnek, de a hajóról azt a választ adják, hogy minden rendben, és csak egy vontatóhajóra volna szükség.
22:31 perckor, vagyis az ütközés után háromnegyed órával történik csak a riadóztatás: a szárazföldiek ugyanis nem hisznek a kapitány helyzetértékelésének, ezért mentőegységeket küldenek. Három perccel később küldenek csak a hajóról segélykérő üzenetet a kapitányságnak. A határőrség hajói 22:35-kor már a hajónál vannak.
Csak 22:45-kor, vagyis az ütközés után egy órával kezdi el a személyzet az evakuálást, bár erre a kapitány még ekkor sem adott utasítást. Az utasokat felszólítják a hajó elhagyására. Amikor három perccel később a partról érdeklődnek, hogy a kapitány elrendeli-e a hajó elhagyását, az a válasz érkezik, hogy ezt éppen mérlegelik. A kapitány hivatalosan csak 22:58 perckor adott utasítást a hajó elhagyására, ennek jeleként hétszer harsantak fel a szirénák, majd ezt egy elnyújtott sípolás követte.
23 óra 10 perckor, másfél órával az ütközést követően telnek meg az első mentőcsónakok, amelyek a gigliói kikötő felé veszik az irányt. Öt perccel később a hajó elkezd az oldalára dőlni. 00:32-kor a parti őrség helyzetjelentést kér a kapitánytól, aki szerint 2-300 ember van még a fedélzeten, és megígéri, hogy visszatér a parancsnoki hídra. Tíz perc múlva a kapitány közli, hogy elhagyták a hajót, majd a parti őrség meglepettségét észlelve utóbb ezt letagadja. Hogy miként és miért távozott a hajóról, arról a legkülönfélébb magyarázatok láttak napvilágot, ügyészségi meghallgatásában azt mondta, egyszerűen beleesett a mentőcsónakba és onnan már nem tudott visszamászni. 1 óra 46 perckor hangzik el az a drámai beszélgetés, amelynek hangfelvételét, illetve leiratát minden olasz lap címlapon szerepeltette. A parti őrség egyik kapitánya a leghatározottabban próbálja visszaküldeni a kapitányt a fedélzetre, hogy vegyen részt a mentésben, ő azonban ezt a parancsot figyelmen kívül hagyja. Ennek a feszült beszélgetésnek a magyar nyelvű leiratát itt olvashatja. Ha olaszul hallgatná meg, azt a Repubblica oldalán megteheti.
A Corriere.it tragédiáról készült összefoglalója szerint 4:46 perckor a hatóságok a hajón lévő evakuálását befejezettnek nyilvánították.
A Costa Concordia nevű olasz óceánjáró luxushajón 4229-en tartózkodtak, közülük 3209 turista a világ 62 országából, többségükben olaszok, franciák és németek. A toszkán hatóságok szerdán közzétettek egy listát 28 eltűnt nevével, akiket a luxushajón utazók közül kerestek. Az eltűntek - 24 utas és a személyzet négy tagja - között 13 német, hat olasz, négy francia, két amerikai, valamint egy-egy magyar, indiai és perui állampolgár volt. A hajón zenészként dolgozó magyar férfi, Fehér Sándor holttestét még szerdán meg is találták a hajóban.
Schettino kapitány napok óta házi őrizetben van, az ügyészség gondatlanságból elkövetett többszörös emberöléssel, katasztrófa okozásával és a hajó idő előtti elhagyásával gyanúsítja. Ha a bíróság elmarasztalja, akár 15 év börtön várhat rá.
