hvg.hu: Mikor mond le tényleg Berlusconi a miniszterelnöki tisztéről?

James Walston: Néhány héten belül. De nem ez ám az igazi kérdés, hanem az, hogy a hatalmáról hajlandó-e lemondani. A válasz erre az, hogy esze ágában sincs. Mindenképpen bele akarja erőltetni a miniszterelnöki székbe bizalmasát – valójában bábját – Angelino Alfanót, pártja főtitkárát. És megmondom őszintén, hogy a példátlan nemzetközi nyomás és a belső elégedetlenség dacára ez be is következhet.

hvg.hu: Engem az is érdekelne, hogy miként engedheti meg magának, mitől van akkora ereje egy 75 éves embernek, hogy ennyire szívósan ellenálljon az irtózatos külső és belső nyomásnak. Az elmúlt huszonnégy órában példátlan magasságokba szöktek az államkötvényhozamok, Olaszország kockázati felára félelmetes ütemben növekszik. Nincs olyan olasz és külföldi nagybefektető, aki ne azt mondaná, hogy Itália problémája maga Berlusconi.

J. W.: Berlusconi elvesztette realitásérzékét, egyre inkább befelé fordul, már csak a sajátjaihoz beszél, ugyanakkor tényleg azt hiszi, hogy nagyjából az egész ország a sajátja. Meggyőződése, hogy Olaszország abszolút stabil, és ez csak és kizárólag az ő személyének köszönhető. A közvélemény-kutatási eredményeket – amelyek szerint a választóknak valójában már csak egynegyedére számíthat – a baloldal hazugságainak nevezi. Mindezen üzeneteket a nyugati világban példátlanul terebélyes médiagépezetén keresztül közvetíti. Közhely, mindenki tudja már, hogy a hat országos tévéállomás közül öt közvetve-közvetlenül az ő személyes felügyelete alá tartozik. Elképesztő dolgokat enged meg magának immár a közszolgálati televízió fő csatornája, a RAI 1. Az adó főszerkesztője – hangsúlyozom, egy közszolgálati tévé főszerkesztőjéről beszélünk – kedden, a parlamenti szavazás napján, fő műsoridőben a kamerák elé ült és árulónak nevezte azokat a honatyákat, akik nem Berlusconi mellett voksoltak, szabályosan megfenyegette a pártütőket. Ilyen eset a civilizált világban sehol másutt nem fordulhatna elő.

Berlusconi nem hajlandó tudomásul venni a valóságot, és az eszközei is megvannak a manipulációra - mondta a hvg.hu-nak James Walston

AP

hvg.hu: A nyugati világban nincs a politikusok szótárában olyan szó, hogy áruló?

J. W.: Dehogyis nincs. Vannak országok, ahol a politikusok szájából kicsúszik ez a szó. De olyan országot nem ismerek Nyugaton, ahol a közszolgálati média fő embere ilyesfajta elfogultságot tanúsíthatna.

hvg.hu: Mégis mi Berlusconinak és a médiagépezetének a válasza arra, hogy a külföldnek egyértelműen elege van az olasz miniszterelnökből? Mind a piacok, mind a partner, a szövetséges országok vezetői egységesen azt gondolják, hogy Berlusconi akadályozza az Olaszországgal szembeni pénzpiaci bizalom helyreállítását.

J. W.: Egyrészt: az olaszok tetemes része csak és kizárólag a tévékből – a Berlusconi-tévékből – és a Berlusconi-féle képeslapokból, kis részben a Berlusconi által uralt internetes hírportálokból értesül a hírekről. E híreket pedig Berlusconi szája íze szerint tálalják. Vagyis az az üzenet jön át, hogy a „mi miniszterelnökünket nem a pénzpiacok, hanem az olaszok választották meg, neki nem a tőzsdéknek, a Wall Streetnek, hanem az olasz népnek kell megfelelnie”. A másik üzenet az, hogy Olaszország káoszba fullad, ha nem Berlusconi vagy nem az ő pártszövetsége kormányoz.

hvg.hu: Ön szerint ebben nincs igazság? Nem fenyegeti káosz Olaszországot?

J. W.: De fenyegeti. Viszont én inkább azt mondom, hogy folytatódik az évszázados hagyomány: húszévente megújul mindig ez az ország. A kilencszáznyolcvanas évek végén összeomlott az addigi rendszer, mármint az addig mintegy húsz éven át uralkodó politikai elit, és most megint bukik az akkor hatalomra jutott vezető réteg. Elképzelhető persze, hogy radikális erők kerekednek felül, szélsőbaloldaliak, antikapitalisták. De ennek kisebb a valószínűsége. Nagyobb esélye annak van, hogy egy rövid káoszt követően nemzeti egységkormány alakul. Abban helyet kapna néhány Berlusconihoz hű figura is, de a fő erőt a Berlusconival szemben álló centrista, konzervatív, nemzeti liberális illetőleg balközép pártszövetségek adnák. A világban ismert politikusok közül nagyobb szerep vár az újfasisztából mérsékelt konzervatív, Európa-barát politikussá lett Finire. A prímet viszont az Európai Bizottság volt biztosa, a tekintélyes közgazdász, Mario Monti vinné. Egy ilyen nemzeti egységkormány létrejötte azonnal levinné az olasz államkötvények hozamát, azonnal érezhető lenne az ország körüli nemzetközi pénzügyi bizalom megerősödése.

Silvio Berlusconi a G20 csúcstalálkozón

AP

hvg.hu: Benne lenne-e egy ilyen kormányban a híres-hírhedt Északi Liga is? Vezérének, Umberto Bossinak a neve világszerte nem éppen pozitív fogalommá vált.

J. W.: A Lega Nordnak leáldozott a csillaga. Bossi beteg és öreg, elvesztette már a józanságát, nagyon népszerűtlen. Az ő esetleges szerepvállalásuk bármely kormányban csak rontana a helyzeten. A Lega Nord idegen- és globalizációellenes, egyidejűleg mutat szélsőbaloldali és szélsőjobboldali vonásokat. Vele egyetlen felelősségteljes politikus nem vállalna kormányzati koalíciót.

hvg.hu: Hogy tud Berlusconi hátulról irányítani?

J. W.: Ő úgy alakítja a dolgokat, hogy a lehető legkorábban, akár már holnap előrehozott, rendkívüli választásokat tartsanak. Az idő ugyanis ellene dolgozik. Az ellenzék belső ellentéteire játszik, próbálja megvásárolni az ellenzéki képviselők egy részét. Manipulálja őket egymás ellenében, a közvéleménybe pedig, mint említettem, azt sulykolja, hogy a baloldal káoszba taszítja az országot.

Z. P.: Még egyszer kérdem: nincs ebben valamiféle igazsága Berlusconinak?

J. W.: Egyrészt nem igaz, hogy az ellenzék baloldali. A baloldali címkének ebben az országban negatív a kicsengése – köszönhetően a baloldalt hosszú évek alatt lejárató kampánynak. Ez az ellenzék kimondottan centrista, kimondottan Amerika- és unióbarát, a piacgazdasági és a demokratikus alapértékek alapján politizál. Néhány valóban baloldali politikus nevének állandó ismételgetésével azonban Berlusconi direkt úgy állítja be az ellenzéket, mintha az csak álságosan, taktikai megfontolásokból mutatna nyugat-európai jelleget. Az ellenzéken belül rengeteg a belső konfliktus, de – itt és most – az ellenzék késznek látszik az összefogásra. Viszont mégsem lesz ez könnyű menet, mert Berlusconi minden idők egyik legravaszabb és legszívósabb politikusa.