Milliókat fenyeget a szárazság okozta éhínség Afrika több országában, miközben a segítségnyújtást több helyen háborúk, polgárháborúk is akadályozzák. A humanitárius katasztrófáról és a segítség lehetőségeiről Bábel Tamást, az UNICEF magyarországi igazgatóját kérdezte a hvg.hu.
hvg.hu: A nemzetközi adósságválság és a norvég mészárlás miatt a szokásosnál is nehezebb felhívni rá a figyelmet, hogy Afrika keleti felében, Szomáliában, Kenyában, Tanzániában, Szudánban, Dzsibutiban, Ugandában a tomboló szárazság és aszály miatt 12 millió embert fenyeget éhhalál. Mennyire élénkült meg az adományozási kedv Magyarországon azt követően, hogy ma már tagadhatalan az afrikai katasztrófa?
Bábel Tamás: Magyarországon jelen pillanatban az UNICEF foglalkozik ezzel a katasztrófával. Noha csak szerény kampányra van módunk, több száz ember adományozott már kisebb-nagyobb összegeket a kelet-afrikai éhezők javára.
hvg.hu: Kik a legadakozóbbak idehaza? Cégek vagy magánszemélyek?
Az átutalásokat látva elmondható, hogy a kisebb-nagyobb cégek és a magánszemélyek részéről érkező adományok nagyjából egyensúlyban vannak. Abban reménykedünk, hogy hamarosan el tudjuk érni a nagyobb magyar cégeket is, és be tudjuk vonni őket abba, hogy segítsenek.
hvg.hu: Szomáliában nincs kormányzat, iszlamista milíciák tartják kezükben a hatalmat. Az iszlamisták ellenzik, hogy külföldi szervezetek adományokat jutassanak el a térségbe, s tagadják az éhínség tényét. Ennek ellenére sikerült pár száz tonna élelmiszert eljuttatni az ország déli részébe, ezzel pár ezer ember életét sikerül talán megmenteni ott helyben. Lát-e esélyt arra, hogy a nemzetközi szervezetek megállapodnak az iszlamistákkal, és újra kiépíthetik Szomáliában is a hálózatukat?
Nem látom ennyire reménytelennek a helyzetet még Szomália esetében sem. Az UNICEF-nek létezik olyan infrastrukturája a térségben, amellyel el tudja érni a gyerekeket. Nyolcszáz olyan egészségügyi egysége, egyfajta kis kórháza van a térségben a szervezetünknek, ahol fogadni tudjuk a rászorulókat és részükre megfelelő élelmezést biztosítunk. Másrészt a szükséges gyógyszereket, oltásokat be tudjuk nekik adni.
Képeinket itt nézheti meg az éhinség sújtotta régióról
hvg.hu: Ezek az egészségügyi egységek Szomáliában vagy a szomszédos országokban találhatóak?
Szomáliában is vannak ilyen egységeink, de a nagy részük valóban az országon kívül van. Az UNICEF nagyon sok élelmet és gyógyszert visz Szomáliába is, de emellett az emberek is elmennek azokhoz az egészségügyi helyekhez, ahol ezeket megkaphatják. Sokszor 200-300 kilométert gyalogolnak, hogy elérjenek egy ilyen pontot, például Kenyában. Volt rá példa, hogy e szörnyű vándorlás során négygyerekes anya halt meg, s a gyerekek édesapjukkal jutottak egy ilyen egészségügyi pontra, ahol egyikük élet-halál között volt, de sikerült megmenteni.
hvg.hu: Mit tud ilyen esetekben az UNICEF tenni?
Speciális, gyermekeknek szánt tápszert, gyógyszertári készítményeket adunk; ami a korai szakban egy tejalapú élelmiszert, a későbbiekben pedig egy ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag, könnyen rágható, könnyen emészthető ételt jelent. Amikor az egészségügyi pontoknál megerősödik a gyerek, visszatérhet a szülei közösségekhez a menekülttáborba. De nemcsak élelmiszert juttatunk a térségbe, hanem mást is, például víztisztító berendezéseket, oltóanyagokat, gyógyszereket a központi raktárainkból. Ezen kívül egyéb segítő munkákat végzünk, például kutakat fúrunk.
hvg.hu: Mi lesz a sorsa azoknak a gyerekeknek, akik felépülnek?
Egy hosszabb éhezésből nem lehet egyik pillanatról a másikra meggyógyulni. Amikor véget ér a terápia, az a cél, hogy a gyerekek visszakerüljenek a saját közösségükbe, a saját falujukba. Ehhez az is kell, hogy újra felépüljenek azok a közösségek, ahonnan ők eljöttek és létrejöjjön egy más típusú segélyezési rendszer. Ennek a vége az, hogy újra meg tudják termelni a megfelelő élelmiszert ott, ahol élnek. Egyelőre a táborok inkább töltődnek, minthogy az emberek elmenjenek onnan, hiszen még tart a súlyos szárazság. Azt várjuk, hogy az egészségügyi pontok számának növelésével a rászorulók a következő időszakban felépülnek. Nem arról van szó tehát, hogy megérkezik valaki, megkapja a kezelést és hazamegy. Egy tartós éhségtől szenvedő gyerek, akinél felszívódási zavar van, aki krónikus bőr- és légúti betegségben szenved, nem épül fel egyik napról a másikra. A gyógyulás heteket, hónapokat vesz igénybe.
hvg.hu: Tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy nagyrészt ne csak a Szomáliával szomszédos államokban, hanem magában az országban is intenzívebben jelen lehessenek az UNICEF egészségügyi pontjai?
Mielőtt bármilyen országba belép az UNICEF, az ott lévő közösségekkel megállapodik a működési feltételekben. Ez történt Dél-Szomália esetében is, az ottani vezetőkkel állapodtunk meg abban, hogy a humanitárius tevékenységet az UNICEF végezheti. Ez nem egy új megállapodás, az UNICEF már korábban is végzett ott munkát és ezért senkinek nem fizetett.
hvg.hu: Milyen típusú adományokra vár a szervezetük Magyarországon?
A távolságok miatt pénzadományokat várunk. Egyrészt azért, mert semmilyen más típusú adományt nem tudunk eljuttatni a térségbe, mert az sokkal drágább lenne. Másfelől olyan típusú, nagyon speciális, terápiás gyógyszereket kell vásárolnunk, amihez egy átlagember nem is férhet hozzá. A pénz ezeknek a készítményeknek a megvásárlására és a helyszínre juttatására kell.
hvg.hu: Honnan vásárolják ezeket a készítményeket?
Központi beszerzés útján. Bizonyos gyógyszereket magyarországi gyáraktól is vásárolunk, de alapvetően csak megfelelő, erre akkreditált gyárak tudják ezeket előállítani, tőlük szerezzük be nagytételben, a piaci árnál olcsóbban.
hvg.hu: Mi lesz az adományok sorsa?
A pénz első lépésben az UNICEF Magyarország számlájára kerül, majd a szervezet genfi központjának a célszámlájára kerül és a teljes krízist ebből finanszírozzák. A kelet-afrikai éhezésre szánt adományok csak a kelet-afrikai éhezőknek mennek, más célra nem használjuk fel ezeket a pénzeket.
hvg.hu: Milyen gyorsan jutnak el az adományok a rászorulókhoz azokba a térségekbe, ahol a nemzetközi szervezetek jelen tudnak lenni?
Folyamatos a szállítás, vagy légi úton, vagy hajóval, de minden nap elindul a szükséges terápiás élelmiszer és gyógyszer.
hvg.hu: Szomália tavaly is komoly aszállyal küzdött, ráadásul az ENSZ-nek tavaly óta van egy szárazság előrejelző programja, ami jelezte az idei katasztrófa lehetőségét: az utóbbi 14 hónapban alig esett az eső a térségben. Ennek ellenére nem készült megelőzési akcióterv a nemzetközi közösség részéről. Miért nem?
Csak az UNICEF részéről tudok ebben a kérdésben nyilatkozni. A mi szervezetünk már korábban is ott volt a térségben, január óta pedig folyamatosan töltjük fel a készleteket, és próbáljuk utolérni a megnövekedett igényeket. Szerintem az, hogy nem volt felkészülve az ENSZ, nem fedi a valóságot. A hírekből – talán a tavaszi, észak-afrikai események miatt – kikerült ez a téma, ráadásul az események egyik pillanatról a másikra gyorsultak fel és sajnos egyre nőtt az a gyermektömeg, amelynek szüksége van terápiás élelmiszerre. Ekkor érte el azt a pontot, hogy hivatalosan éhínséggé kellett nyilvánítani azt, ami a térségben zajlik. De mindez hónapok óta tart, csak most érte el azt a szintet, hogy a média ingerküszöbét is megüti.