Washingtonban Iszlámábád bosszúját sejtik amögött, hogy a pakisztáni sajtó nyilvánosságra hozta az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) iszlámábád irodavezetőjének nevét. Az amerikaiak szerint Pakisztán ezzel vágott vissza, amiért saját országukban szégyenítették meg őket az al-Kaida irányítója elleni rajtaütéssel. A Washington Post értesülése szerint a leleplezett irodavezető már idősebb, profi CIA-s, aki nagyon jól tudta kezelni a külföldi szolgálatokat is. Ugyanennek a lapnak egy egykori amerikai titkos szolga úgy nyilatkozott: a felfedett CIA-s a nagykövetség épületén belül dolgozik, így kár a leleplezésért, munkáját ott folytatni tudja.

AP

Nem az igazi nevükön dolgoznak

A hvg.hu által megkérdezett, a hírszerzést közelről ismerő, ám lapunknak csak név nélkül nyilatkozó szakértők szerint azonban közel sem ilyen egyszerű a helyzet. „Nem egy életbiztosítás úgy Pakisztánban maradni és folytatni a munkát, ha a homlokodra van írva, hogy CIA-s vagy” – mondta az egyik szakértő. Hozzátette még: szinte biztos, hogy a nyilvánosságra hozott név nem az illető valódi neve. Az amerikai hírszerzők „éles célterületen” - Pakisztán például kiemelten ilyen térségnek számít - általában nem a saját nevükön dolgoznak. „Munkanevet használnak, amelyet általában az első külszolgálatukra való kiutazásuk előtt egy élettörténettel együtt alakítanak ki számukra és ezt egészen az első komoly lebukásukig, sajátjukként használják külföldön. Nem egyszerű fedőnévről van szó, ez annál jóval több: a titkosszolgálati munkához szükséges második identitás. Ha lebuknak, de a szakmából nem vonulnak vissza, hanem újabb külszolgálatra küldik őket, akkor az esetek zömében új munkanevet kell felvenniük. Ha nyugdíjba mennének, jó eséllyel ismét másik nevet kell majd használniuk” – magyarázta a szakértő.

Forrásunk szerint az ilyen jellegű névváltoztatás nem túl veszélyes, feltéve, ha a két külszolgálat helyszíne földrajzilag jelentős távolságra van egymástól. „Ha Pakisztán után netán Vilniusba küldik az illetőt, akkor minimális az esélye annak, hogy valaki az utcán, vagy munkavégzés közben személyesen felismeri” – mondta.

Egy nagykövetség titkos élete

Az amerikai nagykövetségeknél kétféle hierarchia van – mutatott rá egy másik szakértő. A hivatalos, külügyminisztériumi hierarchia mellett létezik ugyanis egy belső, CIA-és hierarchia is. Míg az előbbi élén a nagykövet áll, utóbbi csúcsán ő már csak „politikai értelemben” van ott, „műveleti értelemben” nem. Ezt a csoportot a CIA rezidense irányítja. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a nagykövet nem tudja, a CIA-rezidens irányítása alatt állók mit csinálnak, kikkel találkoznak, milyen információkat gyűjtenek és milyeneket küldenek aztán haza, a központba.

„A CIA-sok mindennapi tevékenységéről a nagykövet legfeljebb akkor rendelkezik teljes képpel, ha ő maga is korábban az ügynökségnek dolgozott” – tette hozzá forrásunk. Emellett vannak olyan, ún. kormányzati feladatok, amit a politika állami szinten jelöl ki az apparátusnak, köztük a CIA-nak, akár a nagyköveten keresztül is. „Ilyen például a terrorizmus elleni harc. Ennek a harcnak az elméleti megalapozása, támogatók szervezése a nagykövet ügye is! Azt azonban nem kell tudnia, hogy terroristaként név szerint kit üldöznek a CIA-sok."

"Aki számít, tudni fogja, ki ő"

A CIA tisztjei külföldön, általában egy-egy fedő-munkakört látnak el, fedőfoglalkozást űznek. Ezek jórészt külügyi feladatok, de sosem zárható ki bármilyen más munkakör sem, amelyben mozogva az állami alkalmazott hírszerző feladatait színvonalasan elvégezheti. „Tegyük fel, az illetőnek az a hivatalos feladata, hogy a nagykövetség munkatársaként amerikai kulturális intézeteket építsen ki Pakisztánban. Ez nyíltan felvállalt, állami feladat. Csakhogy a fedőtevékenységen túl ő a kulturális, esetleg a gazdasági kormányzaton belül is kiépít kapcsolatokat, találkozik informátorokkal, információkat gyűjt, ügynököket szervez be. Ez pedig már CIA-s munka” – hozott példákat a szakértő. Ha egy CIA-s lelepleződik, (például úgy, ahogy most a pakisztáni sajtóban az amerikai „diplomata”), esetleg munkájában megbukik, akkor jó esetben, az adott országban ő csak a külügyi struktúrán belül használható tovább. „Vagy ott sem, mert akármerre megy, mindenki, aki számít, tudni fogja róla, hogy amerikai hírszerző” – jegyezte meg forrásunk.

AP

A hvg.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a pakisztáni elhárítás - más fogadó országokhoz hasonlóan - különbséget tud tenni CIA munkatárs diplomaták és az amerikai karrierdiplomaták között.  „Mielőtt az amerikaiak Pakisztánba küldik diplomatáikat, a pakisztáni külügynek le kell adni az életrajzukat. A külügy ezt aztán átadja az elhárításnak, ahol ellenőrzik az illetőt. Általában ilyenkor már tudják, hogy a diplomata korábban hol szolgált külföldön, esetleg a CIA munkatársaként. Ettől függetlenül nem akadályozzák meg, hogy az országukban dolgozzon. Egészen addig, amíg egyeztetés nélkül nem csinál valamit a hátuk mögött, vagy nem követ el valami durva szakmai hibát az orruk előtt. Mert ha igen, akkor könnyen dühbe jöhet a fogadó ország szolgálata és ilyenkor kellemetlen meglepetés érheti a küldő államot. Például úgy, hogy a sajtóban megjelenik a hírszerző neve. Élesebb helyzetben, még az együttműködő országok esetében is szóba jöhet a legdurvább eszköz, a kiutasítás” – mondta egyikük.

Ez egyébként nem újdonság: tavaly decemberben a CIA visszahívta Pakisztánból akkori irodavezetőjét, miután kiléte nyilvánosságra került, amit veszélyesnek találtak. Neve akkor jelent meg a helyi sajtóban, amikor egy pakisztáni ügyvéd az amerikai drónok pakisztáni támadásainak áldozatai nevében készült pert indítani.  Akkoriban felmerült a gyanú, hogy a pakisztáni titkosszolgálatok belső hírszerző ügynöksége az amerikai irodavezető nevének közlésével akarta megtorolni a szervezet vezetőjének megnevezését egy amerikai perben, az indiai Mumbai városában 2008-ban pakisztáni szélsőségesek által elkövetett terrortámadások ügyében.

"Ez bizalmi kérdés"

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, forrásunk szerint a pakisztániak valószínűleg nem tudták, kik vettek részt az Oszama bin Laden likvidálási akciójában. „A  pakisztáni és az amerikai titkosszolgálatok néhány deklaráltan közös cél érdekében szorosan együttműködnek. Ezek a feladatok az amerikaiak anyagi segítségével és részvételével, de javarészt pakisztáni erők aktivizálásával zajlanak. Márpedig ha valakivel együttműködöm, aki ráadásul a pénzt hozza a házhoz, akkor – bár erőm és házigazdaként jogom lenne hozzá - nem tehetem meg, hogy minden lépését megfigyelem. Ez bizalmi kérdés. Nyilván szemmel tartják az amerikaiakat, de csak nagyon óvatosan.”

A két titkosszolgálat közötti viszony ráadásul meglehetősen összetett. „Az amerikai és a pakisztáni titkosszolgálatok a térségi feladatok nagy részében együttműködnek. Vannak azonban olyan területek, amelyekben a közös munka, vagy csak az információk megosztása is elképzelhetetlen. Ez utóbbi feladatok közé tartozik amerikai részről, többek között a pakisztáni hadseregben, illetve titkosszolgálatokon belüli erőviszonyok feltárása. Annak vizsgálata, hogy egyes vezetőknek milyen a tálibokhoz való viszonya, a világnézete, anyagi helyzete, támogatói, stb. Ezeket az információkat a CIA saját, mélyen konspirált forrásait felhasználva szerzi be. Ahogy Oszama bin Laden likvidálása is egy, tisztán az amerikaiak által megszervezett, különleges akció volt” – magyarázta forrásunk.

Ha idős, akkor is "hasznosítják"

Arra a kérdésre, hogy a CIA-s irodavezető leleplezésén túl milyen következményei lehetnek az amerikaiak látványos akciójának, a szakértő úgy felelt, hogy „borzasztóan meg lehet haragudni az amerikaiakra, de ettől az erőviszonyok még nem változnak”. Pakisztán mozgástere ezen a téren eléggé szűk, függ az amerikaiaktól.

Ami pedig a most leleplezett irodavezetőt illeti, neki akkor is lesz elfoglaltsága, ha netán vissza kell mennie az Egyesült Államokba. „Ha az illető veterán hírszerzőtiszt, akkor nyugdíjba vonulhat. Ellenkező estben sem a semmittevés, vagy a munkahelykeresés vár rá. Nagy eséllyel az államapparátuson belül kap munkát. Ilyen helyzetekben gyakori, hogy feladatot kap valamelyik nagyvállalat felügyelőbizottságában, vagy egy tudományos intézethez kerül, esetleg a CIA egyik oktatási intézményében tanít majd. A tengerentúlon minden esetben hasznosítják az idősebb hírszerzők szakmai tapasztalatait, ellentétben a magyar gyakorlattal.  Így könnyen elképzelhető az is, hogy majd azoknak a fiatal tiszteknek a kiképzését segíti vagy irányítja, akiket most készítenek fel, első és éppen pakisztáni külszolgálatukra”.

Dezső András