Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A brit társadalom krémje néhány hete még körülrajongta Moammer Kadhafi második fiát, Szaifot, ma már azonban Londonban sokan zavarba jönnek, ha kiderül, ismerik a külföldön korábban liberális reformerként tetszelgő Kadhafi-fiút. Egyesek szerint megnyerő stílusa és vonzó megjelenése ellenére Szaifot nem kedvelték volna annyian, ha Líbiában egy csepp olajat sem rejt a föld.
A világ egyik vezető üzleti iskolájaként ismert London School of Economics (LSE) igazgatója, Sir Howard Davies benyújtotta lemondását, miután elismerte, hogy hiba volt kapcsolatba keveredni Kadhafi rezsimjével. Az igazgató pénzügyi reformokról adott tanácsokat a líbiai rezsimnek, cserébe pedig egy 300 ezer fontos adományt fogadott el az LSE nevében kutatási célokra Kadhafi másodszülött fiától, Szaif al-Iszlamtól – írta a BBC, amely írásában arra kereste a választ, hogyan „dőlhetett be” annyi elismert és köztiszteletben álló brit a Kadhafi-fiúnak. A 38 éves Szaif, aki a líbiai összecsapások alatt tévébeszédeiben és interjúiban kiállt apja rezsimje mellett, 2008-ban szerzett PhD fokozatot az LSE-n, korábban pedig a bécsi egyetemen diplomázott. Nagy-Britanniában a BBC a barátai közé sorolta Andrew herceget, Tony Blair volt kormányfőt, Peter Mandelson korábbi EU-biztost és Nat Rotschildot, a milliárdos család egyik fiatal, befektetésekkel foglalkozó tagját is.
A jó benyomást keltő, angolul folyékonyan beszélő Szaif – aki még a tévében is jól mutatott – a Kadhafi-rezsim „elfogadható arcaként” jelent meg, ráadásul a líbiai reformerek oldalán állt, kiállva az észak-afrikai ország magánszektorának fejlődéséért és a média megnyitásáért is. De a politikai, üzleti és akadémiai körök meleg fogadtatása ezen kívül annak is tulajdonítható, hogy „bizonyos csoportok” szerettek volna rajta keresztül közelebb férkőzni a líbiai olajkincshez – írta a BBC. „Ha Líbia olajkapacitás nélküli ország lett volna, nem hiszem, hogy Szaif meggyőzhette volna a Nyugatot” – mondta a csatornának az Exeteri Egyetem egyik előadója, aki szerint a nyugati érdekek miatt a Kadhafi-fiúval fennálló kapcsolatok erkölcsi dimenzióit sokáig félretették, jegelték, de minden megváltozott a tüntetések és összecsapások kezdetével.
Mint a többi nyolc Kadhafi-gyerek, Szaif is a kivételezettek életét élte, és tagadta, hogy bármilyen hivatalos pozíciót töltene be Líbiában vagy hozzáférne nagyobb állami forrásokhoz. Mára azonban kiderült, hogy ő felügyelte a milliárdos állami vagyonról döntő Líbiai Befektetési Hatóságot (LIA). „Láttam a Keresztapát, a való világban ez közelíthet hozzá a leginkább” – mondta a BBC-nek a LIA-ról egy befektetési bankár. „Mintha csak a saját farmja lenne, olyan volt, mint a maffia” – tette hozzá név nélkül a bankár. A LIA feladata volt, hogy Líbia olajtermelésből származó vagyonát kezelje befektetésekben. A hatóság teljes vagyona egyes becslések szerint 80-100 milliárd dollár lehetett, és olyan cégekben volt részvényes, mint a Juventus fociklub, az olasz olajóriás, az Eni és a Financial Times tulajdonosa, a Pearson.
Szaif egykori iskolatársát, Musztafa Zartit nevezte ki a LIA elnökhelyettesévé, az ő feladata volt végrehajtani azokat a homályos üzleti tranzakciókat, amelyekről Szaif privát partikon egyezett meg tehetős barátaival, gyakran akár közvetítőkön keresztül. A BBC-nek nyiltakozó forrás szerint Szaifot „persze sohasem tudták volna felelősségre vonni, mert sohasem írt alá semmit, és ha jól tudom, ráadásul Musztafa sem írt alá semmilyen dokumentumot”. A LIA vagyonát az ENSZ azóta már befagyasztotta, és az osztrák külügyminisztérium kérésére ez történt Musztafa ausztriai számláival is. A régi barát jövője, akárcsak Szaifé, bizonytalan. „Ennek a rezsimnek a vezető figurái közül sokaknak a legjobb helye a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt lenne” – mondta a brit csatorna műsorában az Exeteri Egyetem szakértője, aki szerint a líbiai vezetés fenntartásához nagyon sikeres stratégia volt, hogy egy másik arcát helyezte előtérbe, ez pedig Szaif volt, az LSE-n végzett „reformer”.
