Csu kínai egyetemi tanulmányai után a Michigan Egyetemen szerzett doktori címet 1950-ben, s még ebben az évben visszatért hazájába. 1956-ban lépett be a Kínai Kommunista Pártba (KKP), s 1957-től vett részt atomerőműi kutatásokban. A kínai atom- és hidrogénbomba fejlesztési programjának egyik vezető tudósa.

Csu később a kínai mérnökakadémia és a tudományos akadémia vezetője volt, és 1994-2003 között a kínai népfront egyik alelnöke posztját is betöltötte; 1977-től húsz éven át a KKP központi bizottságának tagja.

A Kínai Népköztársaságban az 1950-es évek végén - Mao Ce-tung (Mao Zedong) néha államelnök utasítására - kezdték meg atomfegyver kifejlesztését - szovjet segítséggel. Peking kísérleti nukleáris reaktort, valamint uránfeldolgozáshoz és gázdiffúziós urándúsító üzemhez szükséges berendezéseket, valamint egy részecskegyorsító ciklotront kapott.

A kínai-szovjet kapcsolatok megromlásával azonban az 1960-as évek elején Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető leállította a támogatást, a védelmi technológiák átadását és megkezdte szakértőinek kivonását. Kína folytatatta kutatásait és 1964. október 16-án a Lop Nur kísérleti telepen robbantotta fel első - 596-os kódnevű - atombombáját. Ezzel ötödikként feliratkozott az atomhatalmak sorába. Első hidrogénbombáját 1967-ben tesztelte.