Mubarak Sarm-es-Sejkben már nem sok embert érdekel
A Sínai-félsziget vörös-tengeri üdülőhelyén, ahol Hoszni Mubarak annak idején a világ hatalmasságait fogadta, a bukott és láthatatlan elnök lassanként a lakosság közönyébe süllyed.
A sarm-es-sejki rezidenciájához vezető, pálmákkal szegélyezett utat még mindig civil ruhás rendőrök védik, nem engedve senkit az épülethez, ahol (a kormány szerint) lemondása óta elzártan él a volt államfő. A repülőtéri utat, mint dicsősége idején, portréja díszíti és egy emlékmű, amely Bill Clinton amerikai exelnök, Simon Peresz izraeli és Jasszer Arafat néhai palesztin vezető társaságában ábrázolja.
A város sok közel-keleti békekonferenciának adott otthont, amelyek ha nem hoztak is politikai áttörést, nagyban hozzájárultak a Mubarakról mint "bölcs öregről" alkotott képhez a nemzetközi színtéren. Ma viszont a raísz (vezér) sorsa nem sokakat indít meg e nagy fürdőhelyen Sínai hegyei és a Vörös-tenger korallos vizei között.
"Jó ember volt, de semmi érzelmi kötődése nem volt a néphez. Idejét azzal töltötte, hogy Egyiptomon kívülről jött emberekkel találkozzon, de sohasem olyan emberekkel, mint mi” - mondja Hisám Abbász 28 éves búvároktató. Sarm-es-Sejkben, ahol hosszú időket töltött, „egyszerre volt közel és távol” – tette hozzá.
Szemben azokkal a hírekkel, amelyek szerint a 82 esztendős Mubarak külföldön tartózkodik, Ahmed Safík kormányfő azt bizonygatja, hogy az exelnök – aki megesküdött, hogy egyiptomi földön hal meg – valóban Sarm-es-Sejkben van. De mivel nem látható, a városban mindenféle pletykák terjednek: nincs eszméleténél, éhségsztrájkot folytat, kórházat keres, ahova befogadják Németországban vagy az emírségekben... Állítólag vele van felesége, Suzanne, valamint két fia, Alaa és Gamal, de ők sem láthatók.
„A rendőrfőnök azt mondja, hogy kómában van, de nem tudom, hogy ez igaz-e. A saját szememmel kellene látnom. Végül is most már csak egy egyszerű állampolgár” – mondja Haszan Huszein, egy taxisofőrként dolgozó beduin.
A szépen fejlődő üdülőhely évente közel négymillió turistát fogad, de nem mentesül teljesen az ország többi részének bajaitól. Sarm-es-Sejkben nem voltak nagy tüntetések, mint másutt az országban, nem akarván elijeszteni az üdülőket, de a Mubarak hatalma keltette csalódás hasonló.
Hisám Abbász szerint sok Sarm-es-Sejkben dolgozó fiatalember igyekszik elcsábítani turistanőket, -lányokat, hogy velük együtt elhagyhassa az országot. „Ez egy paradicsom, de ők úgy gondolják, hogy ha jobb életet akarnak, el kell menni innen.”
Mubarak „sokat tett a beruházókért, de a nap mint nap dolgozókért nem” – mondja Haszan Huszein. „Mubarak csinált néhány jó dolgot, de utolsó kormánya romba döntötte az országot” – vélekedik a harmincéves Ahmed. A szuvenírárus nem közli teljes nevét, félve, hogy annak még következményei lehetnének a raísz bukása ellenére is.
A Sínai-félsziget többi részéhez hasonlóan Sarm-es-Sejket is visszaadta Izrael Egyiptomnak az 1979-es békeszerződés megkötése után. A városnak az UNESCO 2002-ben – a világ négy másik városával együtt – „békevárosi” címet adományozott.