Halló! Elkerülhetetlenül tönkremennek egyes európai országok?
A világ egyik legnagyobb pénzintézete, a Citigroup vezető közgazásza, a holland Willem Buiter, aki tavaly történt kinevezéséig a legfejlettebb országokat tömörítő OECD vezérelemzőjeként ténykedett, a hvg.hu-nak azt mondja: el kell engedni Görögország államadósságának legalább a felét, nem elég az újonnan jóváhagyott pénzinjekció, sokszorosára kell felduzzasztani a nemzetközi ország- és bankmentő pénzalapot, ellenkező esetben összeomlik az euró. Minden európai uniós országnak – beleértve Magyarországot is – folyamatosan és drámaian csökkentenie kell az állami kiadásokat.
Zentai Péter: A Wall Street Journalban és a Handelsblattban ön azt írja, hogy soha a világháború befejezése óta nem voltak olyan katasztrofális állapotban a vezető országok pénzügyei, mint manapság. Ha ez így van, mivel magyarázható az euforikus hangulat a tőzsdéken, és miért optimista mindenki a fellendülést illetően?
Willem Buiter: Átmeneti, látszati állapotban vannak a legfejlettebb országok. A pozitív érzet és a valós, nagyon súlyos objektív helyzet között szakadék tátong. Egyáltalán nincs stabilitás a pénzpiacokon, a problémákat sikerült csupán egy kicsit jegelni, pontosabban továbbgörgetik őket. A valóság előbb-utóbb lelepleződik, azt kell elősegíteni, hogy inkább jóval előbb, mint túl későn történjen ez meg.
Z.P.: Mi ez az igazság?
W.B.: Az, hogy mindenekelőtt Görögországnak, Írországnak semmi esélye sincs, hogy adósságait és azok kamatait valaha is rendesen visszafizesse. Ezeket az adósságokat át kell ütemezni. Akiknek ír vagy görög államkötvényei vannak, azoknak nincs biztonságban a pénzük. De azoké sincs, akiknek görög vagy ír bankokhoz kötődnek az üzletei. Görögországban az állam van katasztrofális állapotban, és ez húzza le majd a bankokat; Írországban fordított a helyzet, ott a bankok sodorják veszélybe az államot.
Z.P.: Ha csak ez a két ország a problémás, akkor nincs probléma – szerintem.
W.B.: Hacsak ők ketten lennének problémásak! A velük szembeni bizalom hirtelen megszűnte dominóeffektust vált majd ki, másrészt időzített adósságbomba Portuália és hamarosan Spanyolország államháztartási helyzete is. A globális pánik tovább terjed azután a veszélyeztetett Itáliára, Belgiumra és Franciaországra vonatkoztatva is.
Z.P.: Ezt elkerülendő hozott létre mentőalapot közösen az Európai Unió, a Világbank és az IMF. Most hétfőn ráadásul eldőlt, hogy felduzzasztják az alapot ezer milliárd dollárosra.
W.B.: Kezdjük azzal, hogy ebből legfeljebb hatszáz milliárd hívható le. De kétségtelenül a mentőinjekciókból még elvickélhet egy darabig Görögország, Portugália, Írország. De csak két, két és fél évig. Ezen idő közben nagy valószínűséggel robbanhat az adósságprobléma Spanyolországban és Belgiumban, netán Japánban. Meggyőződésem, hogy kétezer milliárdra kell növelni az sos esetekre felhasználható alap fedezetét, mert azzal párhuzamosan, hogy a támogatások lehívása révén csökken a jelnleg rendelkezésre álló csomagból a pénz, annál erőteljesebbek lesznek a spekulatív támadások a különböző eladósodott országok kötvénypiacaival szemben. Szóval duzzasztani kell keményen a csomagot, de meg kell mondani, hogy önmagában véve nem gyógyír, ha csak az egyes akut adóssággal küszködő államok költségvetései számára növelik a pénzkínálatot. Ugyanis egy sor kereskedelmi bank kerül hamarosan bajba mind az eurótagállamokban, mind az euróövezethez kapcsolódó uniós államokban. Egy csomó nagy bank sincs ugyanis kellőképpen feltőkésítve.
Z.P.: Újabb hitelválság fenyegeti a világgazdaságot?
W.B.: Mindenesetre tény, hogy – bár nem beszélünk még róla nyíltan – ahogyan egyes államok, ugyanúgy egyes komoly bankok is gyakorlatilag csődben vagy csődközeli állapotban vannak. Át kell strukturálni adósságaikat, részben el kell őket engedni. Görögország egész államadósságának legalább a felét. Ebből az következik, hogy az adott bankok vagy államok kötvényeivel rendelkező intézményeknek, polgároknak, más államoknak – közvetetten beleértve a kül- és belföldi adófizető polgárokat –, lényegében mindenkinek fel kell készülnie a várható veszteségekre. Abban kell az érintetteknek mielőbb megegyezniük, hogy az eredetileg várthoz képest mennyivel kisebb hozammal, kamattal elégednek meg, lemondanak-e mindenfajta hozamról, sőt, egyes esetekben arról, hogy visszakapják egész befektetett tőkéjüket, vagy hogy mennyi idővel tolják ki a visszafizetés lejárati idejét.
Z.P.: Horrorisztikus forgatókönyv ez. Hiszen az érintett, csődbe jutott országok állampolgárai – akik úgy érzik: semmiről sem tehetnek – éppúgy fellázadhatnak, mint azon államokéi, amelyek most áldozatot hoznak más országok felelőtlen gazdálkodása miatt. Az ön által javasolt megoldás megszorításokkal jár, miközben a polgárok életszínvonala szerte a fejlett világban máris elég sokat romlik, már csak az emelkedő élelmiszer- és benzinárak miatt is.
W.B.: Az áldozatok elkerülhetetlenek, mert a csődök mindenképpen be fognak következni. Józanul, felelősen és a jövő generációkra is gondolva csak egyetlen út járható: hogy az Európai Unió összes állama, valamint a rendkívüli adósságokkal küszködő USA és Japán nagyjából követi Németország évek óta gyakorolt következetességét: meg kell húzniuk mindannyiuknak a nadrágszíjat, a rendkívüli mértékben eladósodottaknak erőteljesebben mindenki másnál, de eközben minden egyes államnak egyre kevesebbet szabad kiadnia és egyre többet kell bevételeznie. Ezt követeli meg a fenyegető infláció elleni küzdelem éppúgy, mint a nyugdíjrendszerek megmentésének követelménye. Ha viszont mielőbb nem rendezik átfogóan az államadósságproblémákat, az államok egy része csak azért is enged a szigor politikájából, és inkább lazít, pénzt inflál, akkor előbb európai, majd globális pénzügyi összeomlássorozat fog beindulni – mégpedig gyorsabban, mint azt bárki is feltételezné.