„Ausztrália partjainál még soha nem mértek olyan magas vízhőmérsékleteket, mint most. Ez a meleg víz nedvességet biztosít a légkörnek a queenslandi és észak-ausztráliai monszun számára” – magyarázta Matthew England, a sydneyi Új-dél-walesi Egyetem klímaváltozási kutatóközpontjának munkatársa a Reuters hírügynökségnek.

A várhatóan még hónapokig eltartó özönvízszerű esőzéseket a valaha mért egyik legerősebb La Nina-jelenséggel magyarázzák. A La Nina a tengervíz hőmérsékletének esésével jár a Csendes-óceán keleti és középső térségében, ami rendszerint csapadéknövekedéshez vezet Ausztrália nagy részén, Indonéziában és Délkelet-Ázsia más részein. Indonézia szerdán közölte, hogy júniusig elhúzódó esőzésekre számít.

Az Ausztrália északi részén 2010 decemberében kezdődő esőzések és a nyomukban járó árvizek településeket árasztottak el, megbénították a szénbányászatot és már Queensland fővárosát, Brisbane-t is elöntötték.

A Csendes-óceáni térségben a La Nina- és az  El Nino-jelenség váltakozása jellemző. Utóbbi rendszerint éppen ellentétes hatással van Délkelet-Ázsiára és Ausztráliára: aszályokat okoz.

Mint David Jones, a melbourne-i Ausztrál Meteorológiai Hivatal klímamonitoring és -előrejelző részlegének vezetője hangsúlyozta, a klímaváltozással várhatóan mindkét jelenség hatásai erősödni fognak, bár még valószínűleg néhány évbe telik, amíg e klímahatás teljesen világossá válik.

Más kutatók szerint azonban nincs olyan erős érv, amellyel igazolható volna, hogy a jelenlegi La Nina intenzívebb, mint az emberi tevékenység nélkül lenne, így valószínűleg természetes jelenségről van szó. Ezen az állásponton van például a melbourne-i Monash Egyetem professzora, Neville Nicholls, aki egyúttal az Ausztrál Meteorológiai és Oceanográfiai Társaság elnöke is. Nicholls szerint bár az elmúlt ötven év alatt bekövetkezett 0,75 Celsius-fok körüli globális átlaghőmérséklet-emelkedésnek volt hatása a La Ninára, nem igazolható, hogy kedvezőtlen irányba befolyásolta azt.