A tekintélyes újság szerint "Orbán Viktor nacionalista és konzervatív kormányának 2010 áprilisi megválasztása óta Magyarországon a legfőbb hatalmi ágakat lebénították, az Alkotmánybíróság gyámság alá került, a sajtóra szájkosarat tettek. Szellemiségében és gyakorlatában az európai klub alapszabályaiból az egyik tagállam gúnyt űz, ráadásul nem a legjelentéktelenebbek közül, hiszen ő látja el január 1-től az unió soros elnöki tisztét".

A szerzők, Cécile Chambraud és Marion Van Renterghem arra emlékeztetnek, hogy az európai értékek két pilléren nyugszanak, egyrészt a kollektív és az egyéni szabadságjogok megőrzésére alapuló demokrácián, másrészt pedig a gondviselő államon, amely a társadalmi kohéziót biztosítja a piacgazdaságon belül. Márpedig jelenleg mindkettő ismétlődő támadásoknak van kitéve: a gazdasági és pénzügyi válság miatt a drákói megszorító csomagokkal valamennyi uniós tagállam megsértette a híres európai szociális modellt. A tömeges munkanélküliség, a bevándorlás és a lakosság elöregedése által keltett társadalmi feszültségek hatására pedig a politikai modell is csorbákat szenved - tették hozzá.

Ezzel a helyzettel szemben a Le Monde szerint Európa tíz éve bénultnak tűnik: amikor az egyik tagállam a véleménynyilvánítás szabadságát sértő törvényt fogad el vagy egy szélsőjobboldali párt támogatásával alakít kormányt, az európai vezetők inkább a cipőjüket nézegetik az Európai Tanács asztala alatt, s az Európai Bizottság a nagy elvekre való határozott figyelmeztetés helyett néhány félénk technokrata megjegyezést tesz csak - vélik a szerzők.

Véleményük szerint az Európai Unió csak akkor viselkedik harcosan, amikor a közös piac, az unión belüli verseny vagy a szabadkereskedelem értékei mellett kell kiállni. Ilyenkor az Európai Bizottság és a Tanács nem habozik szankciókat foganatosítani a szabályszegőkkel szemben - hangsúlyozza a lap.

A Le Monde kitér arra is, hogy az Európai Unió országai csak egyetlen alkalommal foganatosítottak szankciókat egy tagállammal szemben, amikor 2000-ben Wolfgang Schüssel kereszténydemokrata osztrák kancellár koalícióra lépett Jörg Haider szélsőjobboldali pártjával. Az európai kormányok - de nem az uniós intézmények - felindulásuktól vezérelve eléggé körvonalazatlan politikai bojkottot hirdettek Ausztriával szemben, amelynek az első adandó alkalommal véget is vetettek - hívta fel a figyelmet a lap.

A Le Monde szerint az ausztriai precedens ellentétes hatást váltott ki, és "felszakította az első gátat". Ettől kezdve lehet áthágni azt a II. világháború óta létező tiltást, amely megkímélte az európai kormányokat a szélsőjobboldaltól és a kormányszintű idegengyűlölettől. A viselkedési szabályok megsértése azóta megsokszorozódott, és a ki nem mondott vezérelv az lett, hogy "nem kritizáljuk egy tagállam kormányát" - jegyzik meg a francia újságírók.

A lap példaként említi Silvio Berlusconit, aki 2003 óta a bevándorlás-ellenes Északi Ligával alkotott kormánykoalíció élén áll, a liberális-konzervatív dán kormányt, amely a parlamentben az idegengyűlölő Dán Néppárt támogatását élvezi, valamint a holland kereszténydemokratákat, liberálisokat és konzervatívokat, akik 2010 óta többségüket Geert Wilders iszlámellenes radikális pártjának köszönhetik. De a korábbi szlovák kormányban, a szociáldemokrata Robert Fico is a szélsőjobboldallal kötött paktumot - emlékeztet a Le Monde.

A "gátak" a lap szerint más területeken is megrepedtek. Veszélybe került a médiának a hatalommal szembeni védelme, elsőként Olaszországban, ahol Silvio Berlusconi ellenőrzése alatt tartja a televíziók jelentős részét. A romák kiutasítása, ami a francia kormányt állította szembe az Európai Bizottsággal, arra világított rá, hogy az unión belüli szabad mozgás és tartózkodás jogának tendenciózus újraértelmezésére történik kísérlet. Az egyes országok parlamenti többségei által kinyilvánított iszlámellenesség következményeként pedig az európai állampolgárok muzulmán vallású csoportját bélyegzik meg.

Európa pedig a lap szerint nem tesz semmit: az Európai Bizottság sem, amelynek feladata a szerződések, köztük (a véleménynyilvánítás szabadságáról rendelkező) EU alapjogi chartájának tiszteletben tartatása lenne, de a saját közvéleményük nyomása alatt álló kormányok sem. Az Európai Néppárt pedig, amelynek a legtöbb jelenleg Európában hatalmon lévő párt a tagja, mintha el akarná fojtani az esetleges kritikákat - írta a Le Monde.