A szerző, Cathrin Kahlweit beszámol az elmúlt fél évben hozott kormányzati intézkedésekről: az önkormányzatok apparátusában végbement tisztogatásról, a végkielégítések 98 százalékos megadóztatásáról, a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának az állami nyugdíjalapba történt átirányításáról, a különadók kivetéséről, az államfői, az alkotmánybírói és a számvevőszéki posztra történt kinevezésekről, a médiatörvény módosításáról, az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálásáról.

"Idegesség érezhető az új miniszterelnök új Magyarországán, holott Orbán Viktor nem is olyan új: a 90-es években volt már egyszer kormányon. Azóta az egykori liberálisból őskonzervatív lett, aki 'valódi forradalmat' ígért a hazájának, ha majd leváltják a korrupt szocialistákat - írja a német liberális újság munkatársa. - Ők tették ugyanis tönkre az országot, ám vele (Orbánnal) máshogy fog működni a politika." 

Időközben azonban meggyőződéses Fidesz-szavazók is kétlik, hogy az Orbán-kormány megfontoltan tud élni alkotmányos többségével - folytatódik a cikk, amely szerint a Fidesz bírálói attól tartanak, hogy a magyar demokrácia nem fogja túlélni ezt a kísérletet. Budapesti értelmiségiek, diplomaták, vállalkozók és munkavállalók körében egyaránt tanácstalanság honol: hová tart ez a kormány a maga összpontosított hatalmával? Orbánról azt tartják, hogy a hatalom embere. Ez veszélyes, ha a hatalom öncéllá válik - áll az írásban.

A tudósító megszólaltatja Halmai Gábor alkotmányjogászt, aki szerint a szocialista kormány "katasztrófa volt az ország számára, főleg a kisemberek számára: folyton emelte az adókat és járulékokat, mindenütt felütötte a fejét a korrupció. Most viszont a Fidesz egyfajta 'álliberális demokráciát' épít fel, és fokozatosan búcsút mond a jogállamnak". 

Az ellenzék megosztott és gyönge, a 16 százalékos eredménnyel a parlamentbe bejutott szélsőjobboldali Jobbik "ahol csak szükséges, szekundál a Fidesznek" - folytatódik az írás. Itt-ott sor kerül ugyan tüntetésekre a nyugdíjtörvény vagy a felsőoktatás átalakítása ellen, ám ezeken pár százan vesznek csak részt. Orbán népszerűsége a felmérések szerint töretlen. Túl nagy arányú volt a jobboldal választási győzelme, túlságosan lelkesen szavazott a magyar választók nagy többsége az új emberre és az új időkre, semhogy mára elapadt volna a lelkesedés - írja a szerző. 

"Ám hogyan kellene kinézniük ezeknek az új időknek? Ezt Orbán a választási hadjáratban sem mondta ki. A válasz megfogalmazása nehézséget okoz még hivatásos megfigyelőknek is, mint például a Budapester Zeitung szerkesztőjének, Jan Mainkának. Számára egyelőre csak az látszik, hogy az Orbán-kormány csatasorba állítja tüzérségét, mintha nagyobb offenzívára készülne. Egyik demokratikus ellenőrző szervet a másik után állítja át a kormány irányvonalára. Hogy az így keletkező túlhatalom csupán egy politikusi csoport hatalmának a megőrzését szolgálja-e, vagy az ország kiszabadítását a stagnálásból és az adósságcsapdából? Mainka szerint mindkét lehetőségre utalnak jelek." 

Mráz Ágoston, a Nézőpont igazgatója is a vállát vonja, bár egyelőre nem aggódik amiatt, hogy a kormány visszaélne a kétharmados többséggel. Szerinte "a lakosság az ország átalakítását akarta a nemzet érdekében, az emberek jónak találják, hogy Orbán nem köt kompromisszumokat". Orbán demokratikus úton jutott többséghez, és most él vele. Nagyon alacsony jövedelem- és társasági adóval akarja fellendíteni a gazdasági növekedést. "Hogy ez a politika sikerre vezet-e, az majd a jövő évben fog eldőlni" - vélte Mráz Ágoston.