Az ipari fejlődéshez a világnak ásványokra, ércekre van szüksége. A réz és arany többnyire vagy kizárólag a magmás, vulkáni eredetű kőzetekben fordul elő. Ez a magyarázata, hogy a réz és aranybányák mélyművelésűek, a feltárás komoly beruházást, modern technológiát igényel. A bánya csak egyik helyszíne az érctermelésnek, a felszínre küldött kőzet érctartalmát különböző technológiákkal a kőzetek feldolgozása után nyerik ki. A Worldwatch Institute szerint az 1997-ben előállított 2402 tonna arany 725 millió tonna törmeléket eredményezett.

Az arany elsődlegesen az úgynevezett utómagmás folyamatok termékeként, azok ásványtársulásaiban teléraranyként jelenik meg. Leginkább a savanyú, kvarcban gazdag kőzetek (gránit, granodiorit, riolit, dácit) teléreiben fordul elõ. Az arany előfordulással párhuzamosa általában gazdag rézérc is előfordul. Az idősebb arany-elõfordulások a földkéreg mélyebb részeiben megszilárdult kőzetekben jöttek létre. Ma már a bányászat gépi eszközökkel folyik és akkor gazdaságos, ha minél hatékonyabb berendezéseket alkalmaznak. A gazdaságosan kitermelhető réz és arany a legnagyobb mennyiségben Dél-Afrikában, Chilében, Argentínában, az Egyesült Államokban fordul elő. A fejlődő országokban a kitermelést általában  a fejlett országok bányászati vállalkozásai folytatják.

Menekülési útvonalak, túlélő helyiségek 

A kitermelésre vonatkozó biztonsági előírások országonként eltérőek, mivel a bányászati körülmények is különbözőek, de az alapvető elvek megfogalmazhatók és ellenőrizhetők. Viszont a világ olyan közepesen fejlett térségeiben, mint Chile, a bányavállalatok leginkább a jelenlegi kedvező árak miatt az ércek gazdaságos és gyors kitermelésére törekszenek. A kevésbé ellenőrzött bányákban – ide tartozik a Copiapo melletti is - a biztonsági előírásokat semmibe veszik. Jellemző, hogy az augusztusi bányaszerencsétlenség után 18 bányát zárattak be a hatóságok.

A mélyművelésű bányákban olyan fővágatokat, alagutakat kell készíteni, amelyeken a bányászok megközelíthetik a feltárás színhelyét és a kőzetszállításhoz alkalmas szállítójárművek is elférnek. Gazdaságossági szempontból szűk, enyhe lejtmenetes íves lejtaknák a legalkalmasabbak amelyek spirálisan haladnak lefelé körülhatárolva a fejtendő kőzettömböt amibe csápszerűen nyúlnak be a feltáró aknák. Minél mélyebbre hatolnak annál nagyobb az ásványok koncentrált előfordulási esélye.

A magmás kőzetek szilárdsága legtöbbször önmagában is állékony alagút építését teszi lehetővé, ezért a drágább, dúcolásos technológia helyett legtöbbször az alagútfalra lövellt betonréteg képezi a mechanikai biztosítást  Mivel a kitermelés többnyire robbantással folyik, ez a biztosítás nem jelent teljes biztonságot. A megelőző óvintézkedések helyett menekülő útvonalak, túlélő helyiségek, szellőzőaknák kialakítására, élelmiszer- és vízbázisok létesítésére, mentőakciók szervezésére fektetik a hangsúlyt. A chilei bányákban évente átlagosan 34 bányász szenved halálos balesetet, a sérültek száma több százra tehető.

Mi történt Copiapo mellett?

Nem sok információ szivárgott ki a 33 bányászt betemető balesetről, annyi azonban igen, hogy a baleset közvetlen oka a robbantások következtében a fő lejtaknában történt kőomlás volt, amely elzárta a kijáratot a bányászok elől. A bányászok az ilyenkor szokásos menekülési útvonalon egy függőleges szellőzőaknán keresztül hagyják el a bányát . De mint kiderült, a hágcsók csak az akna harmadáig vezettek, ezért nem tudtak a felszínre feljutni. 48 órával később pedig a szellőző akna is eltömődött. A bányászok 700 méter mélységben rekedtek, a bánya bejáratától mintegy 5 kilométerre.

A bánya biztonsági hiányosságaira utal az a tény, hogy 2004 és 2010 között 42 alkalommal kellett büntetést fizetnie a tulajdonosoknak az előírások megszegése miatt. Két éve már történt itt egy halálos baleset, ami miatt a  termelés leállt és a tulajdonosok ellen eljárás indult. De miután az áldozat családjának kárigényét a bányavállalat kielégítette, a vádakat elejtették. A termelés néhány hónapon belül újraindult anélkül, hogy a biztonsági követelményeken egy szemernyit is változtathattak volna. Miután a biztonságért felelős mérnök követeléseit nem teljesítették, nem vállalta tovább a felelősséget és felmondott.

Fontos a gazdaságos kitermelés

A magas munkanélküliségi ráta miatt a bányavállalatok, amelyek Dél-Amerika legjobban fizetett bányászait alkalmazzák, a kevésbé biztonságos bányákba is találnak jelentkezőket. Nem véletlen az sem, hogy a baleseteket eltitkolják, ahogy a szerencsétlenül járt bányászokról is csak akkor halott először a közvélemény, amikor 17 nap után életjelt adtak. A régió 884 bányáját a bányaszövetség 3 munkatársa ellenőrzi. A balesetek nagy száma általában a kis és közepes bányákban jellemző. Ezek a magántulajdonban lévő kis bányák nem képesek versenyezni az állami tulajdonban vagy a multinacionális cégek kezelésében lévő, korszerűen felszerelt bányákkal.

Chile számára az idei földrengés pusztításai után élet-halál kérdése az ércexportból származó jövedelem. Bár a profit nagy része az állami bányákat bérlő multinacionális cégek zsebébe vándorol, a koncesziós szerződések és az adók révén az állam is nagy bevételekre tesz szert.

Nem a biztonsági szabványokra

A biztonsági előírások hiányosságai miatt a bányász szakszervezetek (Confemin) felhívták a figyelmet arra, hogy mindenképpen szükséges lenne az International Labour Organisation (ILO) által kidolgozott nemzetközi bányabiztonsági szabványok ratifikálása. A megállapodás, amely egyébként a bányákban két egymástól függetlenül kialakított menekülő útvonalat követel meg, már 24 ország (Dél-Amerikában csak Peru és Brazília) ratifikálta. A megállapodás többek között védené a bányászokat, ha munkáltatójuk ellen panaszt nyújtanak be a hiányos balesetvédelmi rendszabályok miatt. A kormányzat erről hallani sem akar, mert a nemzetközi szabványok elfogadása esetén a bányák jó részében gazdaságtalanná válna a kitermelés.

A chilei elnök reméli, hogy a külföldi bányavállatokkal sikerül új koncessziós megállapodást kötni. A jelenlegi szerződések 2017-ben járnak le ezért csak önkéntes felajánlásról lehet szó. A kisebb és kevésbé gazdaságos bányák tulajdonosai egy nemzeti alap létrehozására szólítják fel a kormányzatot, hogy a megelőző biztonsági beruházásokat ebből fedezzék. A szerencsétlenül járt bányászok, ha sikerül is kimenteni őket valószínüleg állás nélkül maradnak, mert a bányavállalat csődbe megy. A kormányzat ugyanis nem támogatja a tulajdonosokat sem a mentésben, sem pedig a bánya  rekonstrukciójában.

Vit László