"Nem kell elnézést kérnünk azért, mert megvédtük magunkat" - mondta Danni Ajalon izraeli külügyminiszter-helyettes. Ajalon a hat hajót "a gyűlölet és erőszak armadájaként" jellemezte. A külügyminiszter-helyettes szerint a hétfői eset "csak egy a sok provokáció közül, amely Izraelt éri". Ajalon lesújtó véleménnyel van a 700 palesztinbarát aktivistáról is: "Kérem, mondják meg nekem, melyik békeaktivista támad hosszú késsel és fémcsövekkel a másikra, hogy megölje."

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő  keddi közleménye szerint "az incidens olyan erők nemzetközi provokációjának volt a következménye, amelyek Iránt és annak terrorista partnerét, a Gázát uraló Hamászt támogatják." A dokumentum szerint az izraeli hatóságok a flottilla értésére adták: átvizsgálják a szállítmányt, és átengedik a nem katonai jellegű vagy a Hamásznak védelmet nem nyújtó rakományt. A hat hajó közül öt elfogadta ezt a feltételt, de a hatodik, a legnagyobb hajó fedélzetén tartózkodó több száz ember előre kitervelt módon rátámadt az izraeli katonákra, akik kénytelenek voltak életüket védeni, és ekkor következtek be a szerencsétlen események - áll a kormányfői közleményben.

A kilenc halottal és 45 sebesülttel járó katonai akció felháborította a nemzetközi közvéleményt. Többen aránytalannak tartják a zsidó állam fellépését, mások azt hangsúlyozzák, hogy egyéb megoldást is lehetett volna találni az ügy rendezésére. Izraelen belül is vannak, akik bírálják a művelet előkészítését és kivitelezését, de a véres eseményekért a többség az aktivistákat teszik felelősség.

Nem hiszik, hogy önvédelem volt 

A világsajtó kedden nem válogatta meg a szavait a Gázai övezetbe humanitárius segítséget szállító önkéntes flottilla elleni izraeli támadást bírálva, a lapok egybehangzó véleménye szerint a kommandós akció jelentősen fokozta a Benjámin Netanjahu vezette kormány elszigeteltségét. A brit Times a Netanjahu-kormány szempontjából katasztrófaként értékeli az incidenst, míg a Guardian úgy vélte, hogy az önvédelemre hivatkozó izraeli érvelés nem helytálló. A Libération című francia lap sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a zsidó állam a biztonságára hivatkozva "nem hajlandó alávetni magát a jogszabályoknak".

A Le Soir úgy ítélte meg, hogy az izraeli erőszak a Hamász kezére játszik. "Még ha lettek volna is fegyverek a hajón. (....), a támadás akkor is ostobaság" - írja a holland Volkskrant, hozzátéve: "Úgy tűnik, Izrael mindenáron el akarja veszíteni a PR-háborút". Az arab sajtó ismételten nekirontott Izraelnek, "háborús bűncselekménnyel" vádolva a zsidó államot és nemzetközi szankciókat követelve. "Nem elegendő, hogy a világ elítélje" - írta az al-Hajat, hozzátéve: "Kötelezni kell a gyilkost, hogy hagyjon fel az öldökléssel, és kényszeríteni kell, hogy fogadja el a független palesztin államot".

Mások Izrael verziója mellett

Izrael elleni provokációként értékeli viszont a gázai segélyflotta küldetését a Stratfor amerikai stratégiai elemző csoport, amely elemzésében arról ír, hogy Izrael a „csapda” elkerülése helyett „bekapta a csalit” és a hajók feltartóztatásával inkább az erődemonstráció mellett döntött. Az elemzés szerzője, George Friedman, igazat ad Danni Ayalon izraeli külügyminiszter-helyettesnek. A Stratfor elemzője szerint a küldetéstől – amely az izraeliek brutalitását volt hivatott demonstrálni – azt várták, hogy szélsőséges akcióra sarkallja Izraelt, ami tovább fokozza az ország nemzetközi elszigeteltségét és esetleg éket ver az Egyesült Államok és Izrael közé. A küldetés megszervezői a szerző szerint abban is reménykedtek, hogy akciójuk politikai válságot robbant ki Izraelben.

A logikus izraeli válaszlépés az lett volna, hogy Izrael elkerüli a provokáció csapdáját, de az ország inkább az erődemonstrációt választotta – írja a Stratfor elemzője, aki szerint az izraeliek azt gondolhatták, a visszavonulás a gyengeség jele, ráadásul újabb gázai segélyflottillák elindulásához vezethet és befolyásolhatja az ország Hamasszal szembeni pozícióját. E gondolkozásmódban a hajók feltartóztatása felülkerekedett az alkalmazkodáson, függetlenül a politikai következményektől. Így az izraeliek „bekapták a csalit” és hagyták provokálni magukat – fogalmaz George Friedman.

A flottillának kettős célja volt, egyrészt el akarta választani egymástól Izraelt és a nyugati kormányzatokat azzal, hogy a közvéleményt Izrael ellen fordítja, másrészt pedig belpolitikai válságot akart kirobbantani Izraelben az ország Gáza miatti elszigeteltségét egyre nagyobb veszélynek gondolók és a zsidó állam határozottságának meggyengülésétől tartók között. Nehéz elképzelni, hogy a közvélemény szemében Izrael lehet az események áldozata. A nyugati közvélemény várható reakciója szerint Izraelnek a vérfürdő helyett valószínűleg inkább tovább kellett volna engednie a hajókat Gázába. És ahogy a nyugati közvélemény szembefordul Izraellel, a közvéleményre nagyon érzékeny nyugati vezetők is ugyanígy tesznek – teszi hozzá az elemzés írója.

Újabb kétkedő hangok

A Stratforhoz hasonlóan látja az eseményeket a Washington Post, amely szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy a Mavi Marmara hajón utazók elsődleges célja az volt, hogy összeütközést provokáljanak ki Izraellel, amely hibát követett el azzal, hogy katonákat küldött a hajóra. A lap cikkírója nem érez rokonszenvet a hajó utasai iránt, amely "a palesztin üggyel szimpatizáló európaiak, izraeli arab vezetők és török iszlamista aktivisták tarka gyülekezete" volt. A csoport elsődleges célja nyilvánvalóan nem az volt, hogy humanitárius segélyt juttasson Gázába, hanem hogy konfrontációt provokáljon.

Izrael azonban téves döntést hozott azzal, hogy belement a provokációba a kommandósok küldésével, ráadásul az akciót rosszul is hajtották végre. Benjámin Netanjahu kormányának mindenképpen meg kellett volna akadályoznia azt, hogy a Mavi Marmara elérhesse célját, és összeütközést provokáljon. Izrael helyesebben járt volna el, ha beengedi a hajót Gázába, ahelyett, hogy kommandósokkal megrohamoztatja - tette hozzá a lap.

Izrael az ügy miatt napokig, sőt talán hónapokig kénytelen lesz hallani ellenségei elítélő álláspontját. A közel-keleti béketárgyalások ismét veszélybe kerültek, ahogy az Izrael és Törökország közötti korábbi szilárd kapcsolatok is. Az újság szerint Netanjahu - akinek a kormányában levő héják ellenében közép felé kellene elmozdulnia - egyetlen dolgot tehet: szavahihető lépésekről dönt a palesztin állam megteremtése érdekében. Ezek sorában elsőként enyhíthetne a Gázai övezetben és Ciszjordániában érvényben levő korlátozásokon.

A Wall Street Journal - amely szintén szerkesztőségi cikkben foglalkozott a segélyszállító hajó ügyével - ugyancsak azt érzékeltette: a flottilla útja csak névleg volt humanitárius küldetés, azt a Hamász terrorszervezethez közel álló radikális török csoport szervezte meg. Az újság szerint Izrael megtehette volna, hogy a nemzetközi bonyodalom, a politikai következmények elkerülése céljából beengedi Gázába a hajókat. Ha azonban így járt volna el, akkor egy olyan csatornára adta volna áldását, amelyen keresztül a Hamász - főleg Iránnak köszönhetően - egyre korszerűbb fegyverekhez juthatott volna, ez pedig egy még véresebb jövőbeni gázai háborúhoz teremtette volna meg a hátteret. Azoknak, akik a történtek miatt elítélik Izraelt, javaslatot kell tenniük: miképpen képzelik el annak megakadályozását, hogy a Hamász fegyverekhez jusson - írta a Wall Street Journal.