Moszkva nem hisz az Irán elleni szankciók hatékonyságában
Moszkva érti, hogy az Iránnal szembeni szankciók bizonyos körülmények között elkerülhetetlenek lehetnek, bár nem hisz ezek hatékonyságában - jelentette ki szerdán Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes a Kommerszant című lap szerdai számában, amelyben egy szakértő arra figyelmeztetett, hogy kevés idő maradt Irán megfékezésére.
Elutasították az amerikai javaslatot |
Irán ésszerűtlennek minősítette, és elutasította azt az amerikai ajánlatot, hogy ellátják orvosi célú uránizotópokkal, és így nem kellene uránt dúsítania saját termelés céljára - közölte szerdán az IRNA hivatalos hírügynökség. "A megoldás nem a teheráni kutatóreaktor leállítása vagy a gyógyászati eszközök gyártásának megszüntetése, hanem az, hogy a másik fél együttműködjék több reaktor beindításában, több gyógyászati eszköz előállításában... A betegek részéről jelentkező nagy igényt számba véve, ez a javaslat nem ésszerű" - idézte a hírügynökség a külügyminisztérium szóvivőjét. |
Rjabkov szerint minden jel arra mutat, hogy New Yorkban vita alakul ki a szankciók lehetőségéről. "A helyzet aggasztó, és a Nyugat természetesen nagyon élesen veti majd fel az új szankciók kérdését. Csalódást és sajnálkozást kelt, hogy az iráni fél nem használta ki a javaslatokat, amelyeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ), az Egyesült Államokkal és Franciaországgal tettünk" - mondta.
Rjabkov képviseli Oroszországot az ENSZ BT öt állandó tagját és Németországot tömörítő közvetítő csoportban, amelynek feladata az iráni nukleáris probléma diplomáciai úton történő megoldása. Teherán a hatok legutóbbi javaslatával ellentétben kedden közölte, hogy megkezdi az urán 20 százalékosra dúsítását.
Jevgenyij Szatanovszkij, az orosz Közel-Keleti Intézet elnöke a lapban megjelent kommentárjában rámutatott: miközben a világ diplomatái szankciókról vitatkoznak, amelyeknek bevezetése és esetleges szigorúsága még kétséges, hatástalanságuk viszont bizonyos, Teherán tovább fejleszti nukleáris-, rakéta- és űrprogramját. Emellett hídfőállásokat épít ki az izraeli határon és az iszlám világon belüli vetélytársai hátországában, regionális expanzió esetén támaszként használható rendszerbe szervezi szövetségeseit, csatlósait és a semlegeseket, Európa számára felvázolja az orosz mellé alternatívát nyújtó gázszállítás perspektíváit, és gáztartalékainak mennyiségét annál gyorsabb ütemben növeli, minél valószínűbbé válik az Izraellel való összecsapás. Ijesztgeti a NATO-t és Washingtont, hogy közreműködése nélkül mi történhet Irakban és Afganisztánban, erősíti kapcsolatait Kínával, Pakisztánnal és Törökországgal, pozíciókat épít Örményországban és Azerbajdzsánban, követeléseket támaszt, és azzal fenyegetőzik - Oroszországgal szemben is -, hogy nemzetközi bíróság elé viszi a "második világháborús megszállás" ügyét.
Irán pártolói és a béke hívei úgy vélik, Teherán logikusan jár el, a nukleáris program fejlesztésének bizonyos szintjén leáll, nem állít elő atombombát és még kevésbé veti be, de méltóságteljesen bevonul a világ vezető államainak sorába. Teherán ellenfelei úgy látják, Irán kábítja a világot, húzza az időt, hamarosan nukleáris hatalommá válik, és a világ az iráni elnökkel való tárgyalásokban ugyanolyan tehetetlennek bizonyul, mint annak idején a német Führerrel szemben.
A realisták, akik látják, hogy Iránt szavakkal megfékezni nem lehet, továbbá hogy az atomsorompó a végét járja, s az amerikai hadigépezet a jelenlegi kormányzat alatt nem fenyegeti meg Iránt, azt modellezik, milyen következményekkel jár a majdani iráni-izraeli összeütközés. Kevés a választási lehetőség: háború, regionális katasztrófa, vagy nukleáris apokalipszis. Még lehet tárgyalni, csak az a kérdés, mennyi idő maradt? - írta Szatanovszkij.