A Richter-skála szerint 6,7-es erősségű földmozgásokat Maluku szigeténél regisztrálták. Indonéziát a múlt szerdán hasonlóan erős földrengés rázta meg. Az amerikai földtani intézet szerint akkor az 5,9-es fokozatú földmozgás központja 19 kilométerre volt a földfelszín alatt, 113  kilométerre nyugatra-délnyugatra Nyugat-Szumátra tartomány székvárosától, Padangtól.

Sérültekről, károkról akkor sem érkeztek jelentések, és szökőárriadót sem rendeltek el. Az indonéz szigetcsoport a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén helyezkedik el, ahol több kontinentális lemez találkozik, ezért a térségben gyakoriak a földmozgások és erős a vulkáni tevékenység.

Évforduló

© AP

"Nagy erejű földrengés rázta meg vasárnap reggel az Indonéziához tartozó Szumátra szigetét, és az első jelentések szerint több épület összedőlt, a helyi lakosság körében pedig pánik tört ki. Egy amerikai szeizmológiai állomás szerint a Richter-skálán mérve 8,1-es fokozatú lehetett a földmozgás ereje" - állt az MTI által öt éve, 2004. december 26-án hajnali 3 óra 17 perckor kiadott hírben. De ez csak az előhangja volt az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb természeti katasztrófájának, az Indiai-óceánon végigsöprő szökőárnak, amely hozzávetőleg 230 ezer emberéletet követelt, és milliókat tett földönfutóvá.

A földrengésről szóló első hírek után még senki sem sejtette, hogy rövid idő múlva halált hozó óriáshullámok érkeznek, és az ázsiai Indonéziától az afrikai Szomáliáig a földdel teszik egyenlővé a turistaparadicsomokat és a partvidékeket. Negyven éve ez volt a leghevesebb földrengés, amelynek értékét a Richter-skála szerint végül 9-es erősségűnek határozták meg. A rengés epicentruma az Indonéziához tartozó Szumátra szigetétől 150 kilométerre volt. A hatalmas erejű földmozgás szökőárhoz (japán nevén cunamihoz) vezetett, a 10 méteres hullámok először a polgárháború sújtotta Aceh tartományt érték el. A szökőár Indonéziában csapott le teljes erővel, ott rövid időn belül 160 ezren váltak a víz áldozatává. Csak Indonéziában kétmillió lakos vált otthontalanná. 

A nyugat felé tartó szökőár Thaiföldön nyolcezer halottat - köztük rengeteg turistát - követelt. A hullámok a rengés után két órával sújtottak le Sri Lankára, ahol 45 ezren vesztették életüket. Három órával a rengés után India déli részét is elérte a cunami, amely ott több mint 12 ezer emberrel végzett. Hat órával a földrengést követően Afrika keleti partja, vagyis Kenya, Szomália, Tanzánia és Madagaszkár jelentette a végállomást a pusztító víztömeg számára.

Szumátrán az életben maradtakat tömeges éhhalál fenyegette, a térség katonai és rendőri vezetői az interneten közzétett vészjelző és segélykérő üzenetükben próbálták felhívni a külvilág figyelmét az éhhalál rémére. Január 2-án bejelentették, hogy hét nappal a szökőár után abbahagyják a túlélők utáni kutatást. Alig egy órával később azonban érkezett a hír, hogy egyheti hánykolódás után még találtak túlélőt. A hatalmas pusztításban történtek "csodák" is.

Elég csak azt az ausztrál anyát említeni, aki iszonyatos választásra kényszerült, az élet mégis megkímélte őt. Jillian Searle-t és családját Thaiföldön érte a cunami, egy medence partján. A nő hatalmas erőfeszítéssel a felszínen tudta tartani magát és két kisfiát, de később döntenie kellett. Valamelyiküket el kellett engednie, különben mindhárman meghaltak volna. Jillian Searle végül nagyobbik fiát engedte el. Az ötéves gyerek azonban csodával határos módon túlélte, és később újra családjával lehetett. 

A csodás megmenekülések mellett a lassacskán visszatérő élet tartotta a lelket a túlélőkben. Világszerte soha nem látott adakozás vette kezdetét, egyedül az Európai Unió és az OECD-országok több mint 13 milliárd dollárt adtak össze. Kezdetét vette a romeltakarítás - ehhez még elefántokat is bevetettek - és az újjáépítés. 

A segítségnyújtás azonban sok helyen újabb bajokhoz vezetett, Sri Lankán például a segélyek elosztása körüli vita csak még tovább szította a polgárháborús viszonyokat, Indonéziában, Acehben pedig a kormányellenes erők azzal vádolták a hatóságokat, hogy az újjáépítést álarca mögé bújva akarják megerősíteni hatalmukat. Indonéziában végül politikai megegyezés született, Sri Lankán azonban megmerevedtek a frontvonalak, ami igencsak megnehezítette az újjáépítést. 

Öt évvel a katasztrófa után az élet a legtöbb helyen visszatért a régi kerékvágásba, de csak látszólag. Az emberek félnek a víztől, de elhagyni sem akarják a tengert, mert sokan még mindig eltűnt szeretteik visszatérését várják. A temetőkben az azonosítatlan holtak fémkoporsókban nyugszanak, hogy DNS-minták révén minél könnyebben azonosítani lehessen őket, ha arra kerül a sor.