A káposzta is megmaradt és a kecske is jóllakott. Ahogy az a legnehezebb uniós döntéseknél lenni szokott, olyan megoldás született csütörtök éjjel Brüsszelben, amelyet ki-ki a saját győzelmeként tüntethet fel a hazai közvélemény előtt.

Az uniós állam- és kormányfők az Európai Tanács ülésén elfogadták Václav Klaus cseh elnök ama követelését, hogy Csehország kapjon mentességet a lisszaboni szerződés részét képező alapjogi charta teljesítésének kötelezettsége alól. Szerinte ugyanis arra hivatkozva visszakövetelhetnék vagyonukat a második világháború után a Benes-dekrétumok alapján kisemmizett szudétanémetek. A soros féléves EU-elnökséget ellátó svéd kormány javaslatára a tagállamok belementek abba, hogy módosítsák azt a lisszaboni szerződéshez csatolt jegyzőkönyvet, amely Nagy-Britannia és Lengyelország kimaradását rögzíti az alapjogi charta joghatósága alól azzal, hogy ugyanez a mentesség Csehországra is kiterjed. A változást a következő – vélhetően horvát - csatlakozási szerződéssel együtt ratifikálják majd a tagállamok. Klaus tehát elérte, amit akart. Jan Fischer cseh kormányfő sietve közölte, Klaus megismerkedett a kompromisszum szövegével, és nincs vele problémája.

Elégedettségét hangsúlyozta csütörtök esti közleményében Bajnai Gordon kormányfő is, aki szerint - „magyar kérésre, német és osztrák támogatással” - az uniós állam- és kormányfők megerősítették, hogy a lisszaboni szerződés és a charta „a jövőről szól, és kizárólag olyan ügyekben érvényes, melyeket az európai uniós jog szabályoz”, vagyis nincs visszamenőleges hatályuk. Bajnai szerint „teljesült az a magyar cél is, hogy a Benes-dekrétumokra még közvetett utalás se történjen a szövegben. Így a mostani döntés nem szolgálhat utólagos igazolásul a Benes-dekrétumok vitatott pontjait illetően, nem tépi fel a történelem fájó sebeit”. A pénteken befejeződő csúcs előtt a magyar miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy elfogadhatatlan a kollektív bűnösség szellemében fogant Benes-dekrétumok rehabilitálása, és felemlegetésük „megmérgezi” az európai integrációs folyamatot. Hangsúlyozta, éppen a lisszaboni szerződés hatályba lépése adhat garanciát arra, hogy nem ismétlődik meg a 20. századi történelem tragikus fejezete.

A 27 tagállam közül egyedül Csehország adós a 2007 decemberében megkötött lisszaboni szerződés ratifikálásával. Bár a cseh parlament mindkét háza annak rendje és módja szerint jóváhagyta, nemrég cseh szenátorok egy csoportja másodszor is megtámadta az alkotmánybíróság előtt a szerződést, amely már a jövő héten ítéletet hozhat. A ratifikációs okmány aláírását idáig minden lehetséges ürüggyel halogató Klaus pedig - vélhetően a rá nehezedő egyre nagyobb nyomás hatására - jelezte, ha a chartára vonatkozó feltétele teljesül és az alkotmánybíróság is rábólint a szerződésre - ami elemzők szerint valószínű -, nem halogatja tovább az aláírást.

Szlovákia végül nem igényelt a Csehországéhoz hasonló mentességet. Robert Fico kormányfő már a csúcs előtt kifejtette, hogy ezzel gyengítenék a szlovák polgárok szociális jogainak védelmét, az alapjogi charta pedig úgysem visszamenőleges hatályú. A szlovák hátraarc egyik oka vélhetően az, hogy Csehországgal ellentétben Szlovákia már ratifikálta a lisszaboni szerződést, és a meghatározó régi tagállamok nyomására Pozsony belátta, hogy ez ügyben igencsak szűk a mozgástere. Bajnai mindenesetre örömének adott hangot Szlovákia álláspontja miatt, hiszen az „minden szlovák állampolgár érdekét szolgálja” és egybevág azzal a budapesti célkiűzéssel is, hogy erősítsék a szlovákiai magyarság jogvédelmét.

Vida László / Brüsszel