Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!"Ha megtámadnák, mindent bevetne"
Nem katonai, hanem politikai célja volt az észak-koreai atomrobbantásnak, amivel Phenjan Dél-Koreának „üzent” – magyarázta a hvg.hu-nak dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének adjunktusa. A szakértő szerint az ENSZ-nek már nincs túl sok eszköze a kommunista rezsim ellen, az ország léte kizárólag Kínától függ.
hvg.hu: Mennyire tekinthető rendkívülinek, hogy Észak-Korea – immár másodszor – atomrobbantást hajtott végre?
Csoma Mózes: Észak-Korea inkább politikai, zsarolási, mintsem katonai célból hajtotta végre ezt a robbantást. Mindehhez tudni kell, hogy az észak-koreai atomprogram a nyolcvanas évekig nyúlik vissza, a legelső kiélezett konfliktus a kilencvenes évek elején volt. Ezt a konfliktust akkor le is zárta egy keretmegállapodás, amelyben Phenjan vállalta nukleáris tevékenységének felfüggesztését, amennyiben az Egyesült Államok és egy nemzetközi konzorcium katonai célra nem használható atomerőműveket épít fel az országban. Csakhogy 2002-ben újraindult ez az atomprogram, ami lényegében a Bush-adminisztráció Korea-politikájának a felelősségét veti fel. 2001. szeptember 11-e után ugyanis Észak-Koreát a Bush-kormányzat a latorállamok közé sorolta, s ez vezetett ahhoz, hogy Phenjan visszatért az atomprogramhoz. A phenjani vezetés ugyanis nagyon paranoiás, s látva az iraki eseményeket, attól tartanak, hogy az Egyesült Államok Észak-Koreára is lecsaphat. A nukleáris programmal azt is demonstrálni akarta a rezsim, hogy az országnak van egy katonai célú nukleáris potenciája. Phenjan abban bízott, hogy ha ezt kellőképpen demonstrálják, akkor csökkenthetik egy külső támadás valószínűségét.
hvg.hu: De Phenjan már 1998-ban „rosszalkodott”: rakétát lőtt ki, amely Japán felett elhaladva a Csendes-óceánba esett.
Cs. M.: Nyilvánvaló, hogy ez az akciója a nemzetközi közösséggel való huzavona részét képezte. De ebben az időszakban Észak-Korea nemzetközi beilleszkedése pozitívan alakuló állapotban volt, ugyanis éppen 1998-tól kezdődően Dél-Koreában balközép jellegű politikai vezetés vette át az irányítást, amely hozzájárult ahhoz, hogy Észak-Koreával gazdasági együttműködési projektek kezdődjenek. Ez a tendencia a Bush-adminisztráció meggondolatlansága miatt szakadt meg. Az Egyesült Államok és Észak-Korea konfliktusát - amely 2006-ban, az első próbarobbantással volt a mélyponton - egy egyezmény 2007-ben lezárta. Ekkor létrejött egy megállapodás, ami a mai napig érvényben van. A mai lezajlott próbarobbantás kifejezetten Dél-Koreának szólt, politikai akciónak tekinthető. A déli országban ugyanis két cikluson keresztül tartó baloldali kormányzást követően tavaly ismét konzervatív vezetés vette át az irányítást, s a két ország viszonya ismét megromlott.
hvg.hu: Ugyancsak a dél-koreai eseményekre vezethető vissza, hogy Phenjan 2007-ben bezárta a jongbjoni atomlétesítményét, majd 2008-ban visszatáncolt és megkezdte ugyanennek a komplexumnak a helyreállítását?
Cs. M.: Igen. Észak-Koreának nagyon kicsi az eszköztára, amivel a nemzetközi döntéshozókat befolyásolni tudja. A nukleáris tevékenység az egyetlen, amivel nyomást tud gyakorolni a nemzetközi, külső döntéshozókra.
hvg.hu: Mely országok támogatják a rezsimet?
Cs. M.: Oroszország és a Kínai Népköztársaság továbbra is szolidáris Észak-Koreával, ami nem jelenti azt, hogy szimpatikus nekik a keményvonalas kommunista berendezkedés. A „barátságnak” stratégiai okai vannak. Kína nem örülne annak, ha az egyesült Korea megalakulása esetén a most Dél-Koreában állomásozó amerikai katonai bázisok a kínai határ közelében jelennének meg.
hvg.hu: Mely államokra jelenthet veszélyt Észak-Korea?
Cs. M.: Észak-Korea nem veszélyes ország. Akkor jelentene veszélyt más országokra, ha fegyveres konfliktusra kerülne sor. Ha megtámadnák, akkor a teljes eszköztárát bevetné. A rakéta- és tüzérségi kapacitást figyelembe véve ez elsősorban Dél-Koreát érintené. Ha a rakétakapacitását nézzük, akkor a japán szigetek is fenyegetve vannak. Ugyanakkor az észak-koreai vezetés - elszigeteltsége ellenére - jól ismeri a világ helyzetét, azaz tudja, hogy egy ilyen konfliktus esetén ők húznák a rövidebbet.
hvg.hu: Most, hogy a második atomrobbantást is végrehajtották, milyen további lépésekre számíthat Phenjan a nemzetközi közösség részéről?
Cs. M.: Az ENSZ nyilván elítéli majd. De nem hiszem, hogy még sok mindent el lehetne érni újabb szankciókkal. Jelenleg is érvényben vannak a nemzetközi közösségek büntetőintézkedései. Az ország léte gyakorlatilag Kína jóindulatától függ. Ameddig Peking el nem zárja az olajcsapokat, s engedélyezi a szállítmányok bejutását Észak-Koreába, csak addig tud ez az állam létezni. Mihelyst Kína ezt meglépi, a rezsim összeomlik. De Pekingnek ez nem érdeke.
hvg.hu: Növeli-e Kim-Dzsong Il észak-koreai vezető hazai népszerűségét ez az atomrobbantás?
Cs. M.: Határozottan. A rezsimen belül ez a központi hatalmat erősíti. A helyi sajtóorgánumok, a központi agitáció folyamatosan azt sulykolja, hogy a világ első számú hatalmához hasonlóan vannak nukleáris fegyvereik és saját kézben tartják a koreai félsziget jövőjének irányítását. Egy sikeres atomrobbanás ezt a propagandát igazolja vissza.
