Ha Csehországban valaki a politikai elit csődjéről beszél, mindenki tudja, miről van szó. Az 1938-as müncheni egyezményről, amelyben Csehszlovákia meghajolt az akkori nagyhatalmak előtt. Hasonló a helyzet 1948 februárjával, amikor Edvard Benes államfő hátrált meg a kommunisták előtt. Besorolható-e ide a Lisszaboni Szerződés parlament általi jóváhagyása is? - teszi fel a kérdést a konzervatív Lidové Noviny. Kifejti: mindnyájan tudjuk, hogy a gyakorlati politika nem lehet meg túlzások nélkül, s bizonyos helyzetekben a demagógia termékeny talajra talál. Ilyen demagógia a "Lisszabon vagy Moszkva" kérdés feltevése is a szerződést ellenzők részéről. "Ugyanakkor Lisszabon jóváhagyását a véres rendszerek előtti kapitulációhoz hasonlítani, az már a józan ész és az értelem csődje" - szögezi le az újság.

"Klaus nyilatkozata botrányos. Nem elég neki, hogy a lisszaboni szerződés kétharmados többséggel ment át, úgy véli, hogy ez megengedhetetlen nyomás eredménye. Húsz évvel a bársonyos forradalom után azt jelezni, hogy visszatérünk a jogtalanságba, az nem méltó a cseh elnökhöz. Megszállt minket az Unió? Úgy látszik, az államfővel már baj van" - írja a baloldali Právo.

A Hospodárské Noviny című gazdasági és politikai napilap megjegyzi: Klaus, amikor az elitek csődjéről beszélt, nyilvánvalóan a müncheni egyezményre célzott. Azt már azonban, hogy Lisszabon egyenlő Münchennel, az államfő nyíltan nem merte kimondani. Ez a vitát a "minimális szellemi szint alá süllyesztené".

Jirí Paroubek, az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt elnöke szerint Klaus nyilatkozata nemcsak a cseh történelem eddigi fejlődését tagadja, hanem súrolja az alkotmányosság határát is. Paroubek szerint Klausnak tiszteletben kellene tartania a parlament két házának, illetve az alkotmánybíróságnak a döntését. "Václav Klaus személyes politikai harca befejeződött. Csalódás lenne számomra, ha tovább vívná a múlt csatáit" - szögezte le a politikus.

A lapokban megszólított alkotmányjogi szakértők szerint Klausnak alá kell írnia a dokumentumot. A hatályos szabályozás azonban azt nem mondja ki, hogy ezt mikor kell megtennie. Többségi az a vélemény, hogy az aláírással Klaus akár meg is várhatja az újabb alkotmánybírósági döntést, ha a szerződés ellenzői betartják ígéretüket, és újabb beadvánnyal fordulnak a taláros testülethez.