Katasztrófa-turisták legyeskednek a romok között L'Aquilában
A tavaszi napsütésben a menekültsátrak között ülve beszélgetnek az emberek a hétfőn hajnalban történtekről a földrengés sújtotta Colle di Roio falucskában, a tartományi központ, L'Aquila külvárosában. Az MTI helyszíni tudósítójának nyilatkozó helyiek a jelek szerint alkalmazkodtak a katasztrófa utáni helyzethez.
Egy hatvan év körüli asszony a hegyoldalba épített falu menekülttáborából sétál felfelé elhagyott házához. Mint mondja, a hatóságok még mindig nem engedik vissza őket házaikba, akkor sem, ha az épület nem sérült. A faluban nem okozott akkora pusztítást a katasztrófa, mint a néhány kilométerre fekvő Onnában, ahol a házak jelentős része megsemmisült, ugyanakkor itt is minden utcában látni ledőlt falakat, leszakadt ablakokat, megrongálódott tetőket.
Az asszony most a menekülttáborban él, a belügyminisztérium által biztosított egyik kék sátorban. Arról panaszkodik, hogy egy-egy sátorban 10-12-en laknak most. A mostoha körülmények ellenére azonban elégedett a kormány eddigi munkájával, a katasztrófavédelem és a rendőrség szerinte jól végzi a dolgát. Miközben erről beszél, számos rendőr és tűzoltó halad el a szűk hegyi utcában, a katasztrófavédelmi szakemberek a lakókkal együtt házról házra járva mérik fel a károkat.
© AP |
Egy negyven év körüli férfi is az állataiért aggódik. Az embereket megmentették, de az állatokkal eddig senki sem törődött - értékeli a kormányzat eddigi munkáját. Összességében azonban elégedett az eddigi intézkedésekkel: "szinte mindenhol ott vannak" - mondja a rendvédelmi szervek munkájáról.
Ezalatt a tíz-húsz kilométerre fekvő Onnában a mentőcsapatok éppen néhány birka kiszabadításán fáradoznak. Az állatok egy pincehelyiségben kialakított istállóban rekedtek a földrengés után, többméteres törmelék alól kellett kiszabadítani őket.
A tragédia után néhány nappal az olasz állatvédő szervezet, az ENPA is felismerte a problémát: hét tonna élelmet szállított a tragédia helyszínére, hogy életben maradjanak a házi és haszonállatok. A szakemberek szerint ez különösen fontos, hiszen a lakosság egy jelentős részének a mezőgazdaság adja a megélhetést, mások pedig azért kerültek nehéz helyzetbe, mert a gyárak, amelyekben dolgoztak megsérültek, jónéhány pedig teljesen összedőlt.
Helyiek azt mondják, kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyzethez, de még nem tudják, hogy mikor térhet vissza életük a régi kerékvágásba. Az újjáépítés azért is bizonytalan, mert az elmúlt száz év tapasztalata szerint a földrengés utáni rekonstrukcióra szánt pénzek sok esetben a korrupció áldozatává válnak. Vannak olyan helyiek is, akik azért aggódnak, hogy a média érdeklődése után elfelejtik őket a politikusok, és magukra maradnak problémájukkal.
A sajtó érdeklődése azonban egyelőre töretlennek tűnik. A földrengés által leginkább sújtott Onnában egy külön "médiafalu" alakult ki. Az összedőlt házaktól alig tíz-húsz méterre műholdas közvetítő kocsik sorakoznak, tévéstábok és riporterek sora követi az eseményeket. A hatóságok általában előre tájékoztatják a stábokat arról, hogy mire számíthatnak a következő órákban, így az operatőrök előre felsorakozhatnak a kordonnal elkerített terület szélére. Megjelentek a katasztrófa-turisták is, az érdeklődők számára külön parkolót alakítottak ki a település bejáratánál.
Azonban nemcsak a kíváncsi érdeklődők bámészkodnak a romoknál. Az összedőlt házak korábbi lakói is itt állnak. Sokan a könnyeikkel küszködnek, barátaik, családtagjaik vállán sírják el bánatukat. A családtagok és értékek elvesztése rendkívül mély nyomokat hagyott a helyiekben, a legtöbbjük ma is összerezzen, amikor újra megmozdul a föld. Naponta számos, még mindig nagy erejű utórengés követi a hétfői tragédiát. A kormány több mint hatvan pszichológust küldött a helyszínre. A szakemberek nem először foglalkoznak ilyen esettel, azt azonban nem lehet megmondani, hogy sikerül-e a földrengés túlélőinek valaha is feldolgozniuk ezt a tragédiát.