HVG: Mivel magyarázza, hogy az elnökválasztás évében nem talált hazai gyártópartnert erre a filmre?

O. S.: Azzal, hogy az itteni nagykutyák szerint már senkit nem érdekel George W. Bush. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ő az utóbbi húsz év legérdekesebb politikai figurája. Nem csináltam filmet se Reaganről, se Clintonról, mert hiába karizmatikus alkat mind a kettő, egyik sem olyan izgalmas, mint Bush, aki doktrínájával gyökeresen felforgatta a történelmet, Amerikát, a világot, az életünket. Egyébként jobb is, hogy külföldi keresztségben született meg a W., mert legalább nem kotyogott bele senki. Még soha nem csiklandozott így téma. A vietnami háború igen, de akkor még nagyon fiatal voltam. A Watergate is szíven ütött, de messze nem ennyire. Mert ennek most a fele sem tréfa. George W. teljesen újrafogalmazta az Egyesült Államok politikáját. Három háborút vívunk egyszerre: Afganisztán, Irak és a terrorizmus ellen, amiből az utóbbit a Pentagon hosszú háborúnak hívja, mások soha véget nem érő háborúnak. Bush magához ragadta a jogot, hogy a terrorizmus elleni harc megnyerése érdekében bárkit, akit ellenségnek bélyegez, korlátlan időre bebörtönözzön és vallasson. Minden törvényt felrúgott. Már azt sem tudjuk, mi legális, mi nem, csak tapogatódzunk. Komolyan mondom, aki Bush után jön, az a saját utódjáig sem ússza meg, hogy kivakarózzon ebből. Meg persze a gazdasági válságból, ami szervesen kötődik ehhez az új politikai realitáshoz.

HVG: Úgy véli, hogy egy leköszönő elnöknek ekkora személyes hagyatéka lehet egy alkotmányos demokráciában?

O. S.: Most nem a filmrendező, hanem Oliver Stone amerikai állampolgár beszél, aki természetesen Obamára szavaz. Mondja meg, akár ő, akár McCain nyeri a választást, hogyan lesz képes visszacsinálni a lehallgatási törvényt? Hogyan adja vissza nekünk az alkotmányt? És hogy fogja értelmezni azokat a jogosítványokat, amelyeket George W. kisajátított? És ez csak a nagyja.

HVG: Ezek szerint meghatározóbb politikusnak tartja George W. Busht, mint az elődjeit?

O. S.: Kellett persze köré az az ijesztően hatékony neokonzervatív csapat, amellyel 2001-ben átvette a hatalmat, és a Szovjetunió bukása után kifőzte és megpróbálta megvalósítani a nevéhez fűződő doktrínát, az "amerikai évszázadot". George W. Bush Amerika világhatalmi uralma érdekében üzent hadat a terrorizmusnak, s ezzel a parttalan meghatározással automatikus jogosítványt biztosított magának, hogy csírájában elfojtsa a katonapolitikai és gazdasági rivalizálást.

HVG: Rendezőkollégája, Michael Moore a Fahrenheit 911 című filmben azt állítja, hogy ezt a koncepciót az idős és a fiatal Bush teljes összhangban kovácsolta. Ön viszont azt mondja: George W. az apja tudta nélkül és politikai felfogása ellenére kezdte el az iraki háborút.

O. S.: Az idős Bushnak - saját bevallása szerint - nem áll módjában titkos információkról beszélni a fiával. Közismerten zárkózott, gátlásos ember, tehát belefér, hogy kerülte a konfliktust George W.-val, akit mindig sokkal kevesebbre tartott, mint a kisebbik fiát, Jebet. George W.-t folyamatosan nyomasztotta, hogy az apja nem tiszteli, s ebből merítette azt az erőt és dacot, hogy túlszárnyalja őt. Sőt még rá is duplázott. Mert nem elég, hogy - ellentétben az apjával - másodszor is elnök lett, még azzal a Szaddám Huszeinnel is leszámolt, akinek annak idején az idős Bush egérutat hagyott. Lehetett volna az az ország Irán, Kuba vagy akár Venezuela, a fiatal Busht csak az motiválta, hogy bizonyítson az apjának.

HVG: Más szóval, ha George W. Bushnak nincs apakomplexusa...

O. S.: Miből gondolja, hogy ő az egyetlen? Itt vagyok én. Azért jelentkeztem önkéntesnek Vietnamba, mert apám, akivel késhegyre menő vitáim voltak, megjárta a háborút. Mindenkiben lapul egy kis George W., hogy megmutassa, felér az apjával. A kis Bushnak ráadásul folyamatosan le kellett nyelnie, hogy otthon az öccse a kedvenc, ő meg a semmirekellő, aki átlumpolta az iskoláit, bedöntötte a vállalkozását, és 40 éves koráig alkalmatlannak bizonyult az életre. Viszont emlékszik minden névre, rajong a családjáért, imád fát vágni, szeret biciklizni, hithű keresztény - ezt az egyszerű közvetlenséget vették meg a szavazói. Elnöksége számomra is totális rejtély. Nem hiszem, hogy iszik, de ha Norman Mailernek igaza van, megreformált exalkoholista, vagyis megszállott. Folyton eszik, mániákusan pontos, képtelen megérteni, hogy az élet sokkal bonyolultabb, mint a látszat, ezért nem olvas, és akkor is igaza van, ha a napnál is világosabb, hogy nincs. George W. nem haragszik az apjára, csak nem tetszik neki, hogy sokat gondolkodik, meg hogy nem olyan erős, mint az anyja, nem olyan határozott, mint Reagan, és távolról sem mindenható. George W. olyan, mint egy John Wayne-figura, akiben egy világ omlana össze, ha belátná, hogy tévedett. Női változatban Sarah Palin.

HVG: Filmnyelven szólva: tragikus hős?

O. S.: Akkor lenne tragikus, ha 2001 óta megpattant volna benne valami. De a napokban ugyanazzal a szenvtelen arckifejezéssel követelte a kongresszustól a 700 milliárdos gyorssegélyt, amivel hét éve a korlátlan hatalmat. Neki ez is, az is alanyi jogon jár. Nixon volt tragikus hős, még ha macbethi módon is, mert legalább kétségek gyötörték: bűntudat, üldözési mánia. Bush csak egy kis Napóleon, aki megrekedt a fejlődésben, és mint egy makacs gyerek, arról győzködi a többieket, hogy övé a hatalom. De ma már túl bonyolult neki, ami történik. Hiába lóg a falon a közgazdászdiplomája, fogalma sincs a pénzről. George W. Bush nem vezető. Megszűnt a kapcsolata a valósággal. Ezen a játszótéren már magának sem tudja eladni, hogy mit olvasott ki Putyin szeméből.

HVG: Találkozott vele személyesen valaha?

O. S.: Évekkel ezelőtt, amikor még texasi kormányzó volt, egy republikánus jótékonysági reggelin odafordult hozzám, hogy együtt jártunk a Yale-re, amit ő elvégzett, én viszont lemorzsolódtam. Jó svádájú, kellemes társasági lény, de intellektuális kíváncsisága zéró. Csak az érdekli, hogy ki kit ismer, van érzéke az emberekhez, és dobálódzik a nevekkel.

HVG: Ön húsz éve rendezte a Tőzsdecápákat. Mennyire köszön vissza az akkori Wall Street?

O. S.: Annyival éhesebb és gátlástalanabb lett, hogy talán még a nukleáris terrorból is képes lenne pénzt csinálni. Azt is Bushnak és a kongresszusnak köszönhetjük, hogy a bankok, a biztosítók és a pénzintézetek között leomlott a fal, nehogy valami nyoma maradjon Rooseveltnek, akit ez a rezsim gyűlöl. Megszűntek a szabályozók, szabad a vásár.

HVG: Ön mihez kezdett most a saját befektetéseivel?

O. S.: Bár az apám a Wall Streeten dolgozott, nekem se érzékem, se rálátásom. Próbálom szétteríteni a pénzemet, nem dugom a matrac alá. Ha valami jó van ebben a rettenetes rosszban, talán sikerül egy kicsit lefékezni ezt az esztelen amerikai külpolitikát meg a három háborút - és lecsillapítani a kapzsi világ agresszivitását.

HVG: A Fehér Házban olykor rendeznek filmvetítéseket. Meghívták önt is a W.-val?

O. S.: Megvan az elnök nélküle, én is meglennék. Majd húsz év múlva, gondolom, megnézi. Szembesülni nem hálás dolog. Nem mintha szándékom lett volna bántani, gyűlölködni, gúnyolódni. Meg akartam érteni ezt az embert, és meg akartam értetni a nézőkkel.

HVG: Mintha visszatalált volna a régi hangjához: ez a filmje is meg fogja osztani a közvéleményt.

O. S.: Én csak gondolkodom és gondolkodtatok. Veszélyes tevékenység egy olyan társadalomban, ahol a gondolkodás bűnnek számít, de másképp nem tudom kioltani a saját félelmeimet. Ráadásul az a rögeszmém, hogy az öntisztulási folyamattal másoknak is segítek a szelleműzésben.

NÁVAI ANIKÓ / LOS ANGELES