Lemondott az ideiglenes szomáliai államfő
Benyújtotta a parlamentnek lemondását Szomália ideiglenes államfője.
"Megválasztásomkor ígéretet tettem arra, hogy lemondok, ha nem sikerül helyreállítanom a békét és a stabilitást Szomáliában" - indokolta döntését Abdullahi Yusuf a törvényhozás előtt mondott beszédében.
Lemondásában közrejátszott az is - folytatta - , hogy nem sikerült kiterjesztenie az ENSZ támogatásával létrehozott ideiglenes kormány ellenőrzését az ország egészére és hogy nem jött létre együttműködés közte és az ország vezetői között. A nemzetközi közösséget is elmarasztalta, mert "képtelen volt segíteni" az országon.
A parlamentnek harminc napja van arra, hogy új elnököt válasszon az ország élére, addig házelnök látja el az államfői teendőket.
Yusufot 2004. október 10-én választották meg az ideiglenes kormány élére. Az elnök lemondása a közte, a kormány egyes tagjai és az átmeneti parlament között kialakult, a szomáliai megbékélési folyamatot is hátráltató viszálynak hivatott véget vetni. A viszály megbénította az átmeneti hatalmi szervek működését Szomáliában, miközben az iszlamista felkelők egyre inkább teret nyertek, a megbékélési folyamat pedig egy helyben topogott.
Tovább gyengítette az elnök hatalmát, hogy december 16-án leváltotta Nur Hassan Hussein ideiglenes kormányfőt, arra hivatkozva, hogy a miniszterelnöknek nem sikerült biztonságot teremtenie a káosz uralta kelet-afrikai országban. Az ellenzék kétségbe vonta Nur Hassan Hussein leváltásának érvényességét, s a helyére kinevezett Mohammud Mohamed Guled nyolc nappal később lemondott.
Az ország nagy része, Baidoát és a főváros, Mogadishu egy részét kivéve iszlamista lázadók kezén van. A csaknem mindennapos harcokban több ezer civil halt meg vagy sebesült meg. Emberi jogi csoportok szerint a harcokban részt vevő felek mindegyikének - a hadseregnek, az iszlamistáknak és a kormány oldalán beavatkozó etióp hadseregnek is - felróhatók háborús bűncselekmények. A háború mellett szegénység is sújtja az Afrika szarván elterülő országot. Az alutáplált gyermekek száma háromszázezerre tehető, azonban a legtöbb segélyszervezet kivonult Szomáliából a fegyveres harcok és az emberrablások miatt.