Berlusconi. A "lovag" © AP

A német hírmagazin szerint Olaszország jócskán lemaradt szomszédai mögött, a keserű reformok még megvalósításra várnak: oktatásügy, nyugdíjrendszer, közlekedés, az alkotmány módosítása. Az ország jóformán a stagnálás állapotában van, ami a növekedést, a kutatásokat és ezzel a befolyást illeti. Hozzá képest Spanyolország például sokkal dinamikusabb képet mutat.

Romano Prodi kormánya január végén elbukta a bizalmi szavazást a szenátusban. Előzőleg Clemente Mastella igazságügyi miniszter átállt az ellenzék oldalára, mivel hivatali hatalommal való visszaélés miatt nyomozás indult a neje ellen. Ez okozta a világ hetedik gazdasági hatalma kormányának a bukását: egy vidéki politikusnő problémája.

Talán erre célzott Walter Veltroni, a baloldal kormányfőjelöltje, amikor „az ország betegségéről” beszélt. Aprócska pártok döntenek a nemzet sorsáról, e pártokat pedig vezetőik érvényesülési vágya és a lépten-nyomon leselkedő csábítások mozgatják. Ám az utóbbi években az emberek bizalmatlanná váltak. Bizalmatlanok a politikusok kasztja és a saját reményeik iránt. Vasárnap minden korábbinál nagyobb lesz az urnáktól távol maradók aránya – jósolják elemzők.

A Vatikánt nem számítva Európa egyetlen országában sem olyan nyomasztó az idősek túlsúlya a politikában, mint Olaszországban. Giulio Andreotti a világháború vége óta tagja a parlamentnek – s még ma is fontos tényezőnek számít. Mastella 32 éve képviselő – immár a negyedik párt színeiben.

Ha még csak a hajlott kor lenne a baj! A kereszténydemokraták listáját Szicíliában az a Salvatore Cuffaro vezeti, akit nemrég ítéltek ötévi börtönre a maffiához fűződő meghitt kapcsolatai miatt. A párt választási plakátjain ez a mottó díszeleg: „Értékek, amelyeket nem lehet megvásárolni”. Berlusconi pártjának szenátorjelöltjei között található a 74 éves Giuseppe Ciarrapico, egy büntetett előéletű üzletelő és tönkrement vállalkozó, aki nyíltan kérkedik azzal, hogy sohasem tagadta meg fasiszta nézeteit.

Az olasz alkotmány értelmében a törvényhozás két háza hajszálra azonos jogkörökkel rendelkezik. Mihelyst kikapcsolják a mikrofonokat, minden politikus ékesszóló előadásba kezd ennek az állapotnak az abszurditásáról. Ám hatvan év alatt sem sikerült rajta változtatni.

Berlusconi és Veltroni választási programja egyaránt reformokat sürget: a bürokrácia visszaszorítását, az adók mérséklését, alkotmányreformot. A programok csak nüanszokban különböznek egymástól. Világra szóló tervezetek helyett ügyfeleknek szóló ígéreteket tartalmaznak. Berlusconi megépítené a csizmát Szicíliával összekötő hidat Messinánál – Veltroni erre nem hajlandó. Ő inkább a nyugdíjakat emelné, s eltörölné a tandíj intézményét. Egy római nagykoalíció éppoly kézenfekvő volna, mint amennyire kizárt. Az ország ugyanis mélyen megosztott jobb- és baloldal, szegények és gazdagok között.

A külföldi megfigyelőnek szemet szúró ellentmondások közé tartozik, hogy az állami megrendelések kétszer annyiba kerülnek, mint másutt, megvalósításuk pedig háromszor annyi időt vesz igénybe. Az állam erősen eladósodott, ami a korrupció és a politikában megszokott atyafiság-pártolás következménye. A kiírt állásokat nem a legrátermettebbek nyerik el, hanem azok, akik a legjobb összeköttetésekkel rendelkeznek. A jó szakemberek ezért kivándorolnak.

A fonák helyzetbe már belefásultak az olaszok. Marco Travaglio, az ország botrányainak veterán krónikása szerint a problémákra a politika nem jelent, nem jelenthet megoldást, mert a politika maga a probléma. A pártok (bal- és jobboldal egyaránt) gondoskodtak arról, hogy a büntetőperek a végtelenségig elhúzódjanak, és a bűncselekmények hamar elévüljenek.

A Censis intézet becslése szerint 2006 végén több mint 5 millió bűnper volt folyamatban Olaszországban. Ami még szebb: a per kezdetével nem áll meg az elévülési időt mérő óra! Ha tehát egy per kellően sokáig elhúzódik, akkor annak tárgya egyszerűen köddé válik, és a vádlott szabad emberként sétálhat ki a bíróságról. A perek jelentős hányada így ér véget.

Néha persze születnek elmarasztaló ítéletek, még politikusok ellen is. A római vagy az Európai Parlamentben jelenleg 24 olyan olasz honatya ül, akit jogerősen elmarasztalt valamilyen bíróság adócsalás, hamis eskü, korrupció, gyilkosságra való felbujtás vagy robbanószerrel való visszaélés miatt.

Úgy hírlik, az idei választási hadjárat nyugodtabb volt, mint a 2006-os. A nyugodt jelző Itáliában annyit tesz, hogy a kampány során a Radikális Párt elnöke szomjúságsztrájkba kezdett, így akarván jobb listás helyeket kicsikarni a párt számára. A nyugodt minősítésbe az is belefér, hogy Berlusconi - tomboló hívei előtt - cafatokra tépi Veltroni választási programját. A 71 éves populista milliárdos kedvelt fogásai közé tartozik az ellenfél ócsárlása.

Viterbóban rendezett kampánygyűlésén ezt harsogta hívei felé: „Vigyázzatok! A baloldal újból meg akarja hamistani a választások eredményét. Ezek profi kiképzést kaptak ebben a műfajban.” Mindez úgy hangzik, mintha a bolsevikok már Viterbo kapui előtt állnának.

Berlusconi antikommunizmusa éppoly kevéssé meggyőző, mint (festett) haja, (mű)fogsora és örökifjú férfiassága – írta a Der Spiegel. – Mesterséges, akárcsak a jelszavai, tv-műsorai, pártjai. Viszont a kidolgozás és az előadás tökéletes. Az üzenet mindenesetre valódi: keveréke a baloldallal szembeni gyűlöletnek és egy diszkont üzlet vezetője világnézetének. A viterbói sportcsarnokot majd szétveti a lelkesedés. Sokan azt gondolják: minden politikus hazug, de ez itt közülük a legjobb.