A hongkongi obszervatórium mérése szerint előbb az Egyesült Államokhoz tartozó Guam szigetétől délkeletre, onnan 350 kilométerre volt egy, a Richter-skálán 7,1-es erősséget elérő földmozgás. A hawaii csendes-óceáni szökőár-előrejelző központ (PTWC) közlése szerint nem kell tartani attól, hogy a rengés romboló hatású cunamit gerjesztett volna. 

Néhány órával a Guamhoz közeli földrengést követően Új-Zéland déli szigetének, a gyéren lakott nyugati partvidéknek a magasságában érzékeltek a merőállomások nagy erejű földmozgást, amelyet a japán meteorológiai intézet 7,4-es, míg az ausztrál szeizmológiai központ 7,6-os erejűnek nyilvánított.
 
Szakértők szerint azonban a rengés hipocentruma (a földrengés "fészke", kiindulási pontja a földkéreg mélyében) túl távol volt a partoktól ahhoz, hogy a szárazföldön akárcsak érezni lehessen a földmozgást. Ennek a rengésnek a hipocentruma Új-Zélandtól 350 kilométerre délnyugatra, az Ausztráliához tartozó Tasmaniától 1400 kilométerre délkeletre a tengerfenék alatt volt a szakemberek szerint. Az ausztrál hatóságok később jelezték, hogy a földrengés után Ausztrália néhány déli partvidéki szakaszán cunamiriadót rendeltek el, azaz a rengés árhullámot idézhetett elő.