2007. május. 12. 12:48 MTI/hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. május. 12. 12:07 Világ

Monterey hősei a hollywoodi Rock-sétányon

Az 1967-es Monterey Pop Fesztivál hősei előtt tisztelegtek az utódok a hollywoodi Rock-sétányon.

A Monterey fesztivál közönsége. Szeretetnyár
© sixtiescity.com
A hippi-korszak, a „szeretetnyarak” első egyetemes rock-fesztiváljának közelgő 40. évfordulóján három olyan előadó nyomát örökítették meg, akinek neve, művészete elválaszthatatlan Monterey-től és a rock aranykorától: Otis Reddingét, a Mamas and Papas együttesét és Al Kooperét.

Redding számára a fesztivál a nagy kiugrást jelentette, amikor a soul óriási egyénisége már nemcsak a fekete közösség, hanem mindenki a szívébe zárta, miközben hosszú évekre utat mutatott a rhythm-and-blues, a rock és a funky műfajában. A sikert sajnos nem sokáig élvezhette: 1967. december 10-én repülőgép-baleset áldozata lett, alig 26 évesen. Dalai, köztük a These Arms of Mine, az I Can,t Turn You Loose, a Fa-fa-fa, és főleg a (Sittin, on) The Dock of The Bay, ma is gyakran felcsendülnek világszerte a rádióban. Az ünnepség során özvegye, Zelma és lánya, Karla kapott egy emlékplakettet, miközben elhelyezték Otis bronz mellszobrát a sétány egyik galériájában.

A Mamas and Papas nemcsak fellépőként, hanem irányítóként is fontos szerepet játszott Montereyben, mivel a fesztivált a zenekar vezetője, John Phillips, Lou Adler producer és Bill Graham koncertmenedzser álmodta meg és hívta életre. A folk-rock kvartett legszebb dala, a California Dreamin, a korszak egyik jelképévé vált, de legalább ennyire népszerű volt a Monday, Monday, vagy a Dancin, In The Street, amelyet a fesztivál végén valamennyi előadó és a közönség együtt énekelt. Az együttesből már csak Michelle Phillips vehetett részt a ceremónián: Mass Cass Elliott 1974-ben, John Phillips 2001-ben, Denny Doherty pedig az idén januárban halt meg.

Al Kooper orgonista, a rock-blues kimagasló egyénisége, aki szerzőként, producerként, kísérő zenészként többet tett le az asztalra, mint önálló előadóként, bár alapítója volt két olyan jelentős bandának, mint a Blues Project - ezzel lépett fel Monterey-ben - és a Blood, Sweat and Tears. Ugyanakkor ő állt mögé zeneileg Bob Dylan „elektromos árulásának”, ő volt a felelőse Dylan olyan korszakalkotó lemezeinek, mint a Highway 61 Revisited vagy a Blonde On Blonde. Háttérzenészként több mint száz lemezfelvételen szerepelt a Rolling Stones-tól a Creamig, B.B.Kingtől a The Whoig. 1968-ban nagyszerű koncerteket tartott a San Franciscói Fillmore-ban Mike Bloomfield gitárossal, ebből készült a Live Adventures című legendás koncertlemez, amelyen többek között a még szinte kezdő Carlos Santana és Stephen Stills is szerepelt.

A Rocksétányt 1985 novemberében avatták fel, azóta múzeumot is létrehoztak mellette számtalan rock-ereklyével.

Hirdetés
Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. január. 08. 19:48

„Varázslatos, de nehéz is látni, hogy valaki, akit már ennyire szeretsz, rohan be sírva az erdőbe, te meg ott vagy kamerával a kezedben”

Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.