2007. május. 12. 12:48 MTI/hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. május. 12. 12:07 Világ

Monterey hősei a hollywoodi Rock-sétányon

Az 1967-es Monterey Pop Fesztivál hősei előtt tisztelegtek az utódok a hollywoodi Rock-sétányon.

A Monterey fesztivál közönsége. Szeretetnyár
© sixtiescity.com
A hippi-korszak, a „szeretetnyarak” első egyetemes rock-fesztiváljának közelgő 40. évfordulóján három olyan előadó nyomát örökítették meg, akinek neve, művészete elválaszthatatlan Monterey-től és a rock aranykorától: Otis Reddingét, a Mamas and Papas együttesét és Al Kooperét.

Redding számára a fesztivál a nagy kiugrást jelentette, amikor a soul óriási egyénisége már nemcsak a fekete közösség, hanem mindenki a szívébe zárta, miközben hosszú évekre utat mutatott a rhythm-and-blues, a rock és a funky műfajában. A sikert sajnos nem sokáig élvezhette: 1967. december 10-én repülőgép-baleset áldozata lett, alig 26 évesen. Dalai, köztük a These Arms of Mine, az I Can,t Turn You Loose, a Fa-fa-fa, és főleg a (Sittin, on) The Dock of The Bay, ma is gyakran felcsendülnek világszerte a rádióban. Az ünnepség során özvegye, Zelma és lánya, Karla kapott egy emlékplakettet, miközben elhelyezték Otis bronz mellszobrát a sétány egyik galériájában.

A Mamas and Papas nemcsak fellépőként, hanem irányítóként is fontos szerepet játszott Montereyben, mivel a fesztivált a zenekar vezetője, John Phillips, Lou Adler producer és Bill Graham koncertmenedzser álmodta meg és hívta életre. A folk-rock kvartett legszebb dala, a California Dreamin, a korszak egyik jelképévé vált, de legalább ennyire népszerű volt a Monday, Monday, vagy a Dancin, In The Street, amelyet a fesztivál végén valamennyi előadó és a közönség együtt énekelt. Az együttesből már csak Michelle Phillips vehetett részt a ceremónián: Mass Cass Elliott 1974-ben, John Phillips 2001-ben, Denny Doherty pedig az idén januárban halt meg.

Al Kooper orgonista, a rock-blues kimagasló egyénisége, aki szerzőként, producerként, kísérő zenészként többet tett le az asztalra, mint önálló előadóként, bár alapítója volt két olyan jelentős bandának, mint a Blues Project - ezzel lépett fel Monterey-ben - és a Blood, Sweat and Tears. Ugyanakkor ő állt mögé zeneileg Bob Dylan „elektromos árulásának”, ő volt a felelőse Dylan olyan korszakalkotó lemezeinek, mint a Highway 61 Revisited vagy a Blonde On Blonde. Háttérzenészként több mint száz lemezfelvételen szerepelt a Rolling Stones-tól a Creamig, B.B.Kingtől a The Whoig. 1968-ban nagyszerű koncerteket tartott a San Franciscói Fillmore-ban Mike Bloomfield gitárossal, ebből készült a Live Adventures című legendás koncertlemez, amelyen többek között a még szinte kezdő Carlos Santana és Stephen Stills is szerepelt.

A Rocksétányt 1985 novemberében avatták fel, azóta múzeumot is létrehoztak mellette számtalan rock-ereklyével.

Hirdetés
Kult Balla István, Németh Róbert 2024. november. 30. 20:00

„Ez az első olyan lemezanyag, aminek az írása közben józan voltam” – Analog Balaton-interjú

„A leszaromság is abból jöhet, hogy csináljuk, amit szeretünk, és nem kell magunkat megerőltetni” – írja le a nemrég Repedés című albummal jelentkező Analog Balaton a hozzáállásukat a világhoz. Szomorú-e a mai popzene? Milyen volt a tagok – Zsuffa Aba és Vörös Ákos – híres Kinizsi utcai albérlete? Miben más józanul dalokat írni, mint a korábbi gyakorlat? Interjú.