A korábbi tiltás ellenére Indiában a kerékpáros riksák még szinte mindenhol működnek és egyes városokban, például Kalkuttában a kézi erővel húzott is. A riksások nagy részét Biharból, az ország egyik legszegényebb és legnépesebb észak-keleti államából származók adják, akiknek szinte ez az egyetlen megélhetési forrásuk. Igaz, hogy éhbérért dolgoznak, a sovány keresetet még a riksa tulajdonosával, a kliensek felhajtóival is meg kell osztaniuk, mégis ez mentheti meg őket és családjukat az éhhaláltól - írta a Panorama című olasz hetilap.

Nem kell csodálkozni ezért, hogy a kormány intézkedését nem fogadták kitörő örömmel. Sőt, több helyen  tüntettek ellene.

Az indiai kabinet abból indult ki, hogy a riksa az igavonó állattal teszi egyenlővé az embert, túlzott fizikai erőfeszítésre kényszeríti és egészségromboló hatása is van, főként a nagyvárosokban, ahol az autók miatt nagy a légszennyezettség. Az ország imázsát is javítani akarják az intézkedéssel, mivel a turisták nagy része is ódzkodik a riksa használatától. Igaz, az indiaiak szívesen használják, van, aki riksabérletet vásárol például gyermeke iskolába szállításához.

Kevesen tudják, de Olaszországban is van riksa, szigorúan ökológiai alapon és motorizált formában. Torinóban két évig működött belőle öt darab, a város központjának egy meghatározott körzetében. Az út 7 ezer lírába került, két felnőtt és egy gyerek szállítására volt alkalmas. A riksák vezetői zömmel egyetemi hallgatók voltak. 2003 után azonban kivonták őket a forgalomból, a temetőbe vitték, ahol szombaton és vasárnap ingyen állt a látogatók rendelkezésére.

A szakértők szerint ez a foglalkozás önmagában nem sérti az emberi jogokat, minden azoktól a körülményektől függ, amelyekben a riksahúzó dolgozni kényszerül.