A libanoni kormány, amelynek két Hezbollah-tagja is van, az eseményeket megvitató ülésén nem tudott megállapodni abban, hogy elítélje-e a támadást vagy szemet hunyjon-e fölötte. Szakértői vélemények szerint ha a konfrontáció Izraellel folytatódik, úgy elgyengül az amúgy is törékeny kormánykoalíció.

Az átlag libanoniak, főként a keresztények, akik hagyományosan Hezbollah-ellenesek, feldühödve fogadták a síita szervezet támadását, mert múltbeli tapasztalataik alapján tudják: Izrael megtorlása nem marad el.

Különösen bosszantó, hogy az izraeli haderő a nyári idegenforgalmi szezon kellős közepén zárta el Libanont a külvilágtól a bejrúti repülőtér elleni bombázással, és haditengerészeti erejének felvonultatásával a közel-keleti ország partjai előtt. A múlt héten még pezsgett az élet a libanoni nyaralóhelyeken, a Hezbollah-támadás következtében most mindennek vége. Ez a főként síiták lakta déli országrészeket is károsan érinti - mutatnak rá megfigyelők.

Timur Goksel, az ENSZ dél-libanoni békefenntartó alakulatának egykori szóvivője fel is tette a kérdést: miért ezt az időpontot választotta a Hezbollah a támadásra? "Az egyetlen következtetés, amelyet le tudok vonni ebből, az, hogy a Hezbollah eldöntötte: szakítani akar a libanoni politikával. Mindaz, amit a Hezbollah az elmúlt években nyert, most egy csapásra veszendőbe ment".

Mihaíl Karam gazdasági szakújságíró szerint "a Hezbollah forgatókönyve nem a libanoni nép forgatókönyve, vagyis tudnia kellett, hogy ez lesz a vége az akciónak, és mégis megtették. Ez egy önös magatartás. A libanoni nép nem hatalmazta fel őket arra, hogy meghatározzák külpolitikáját."

Libanon már megtapasztalhatta, hogy milyen repedések keletkeznek az országban, ha az arab-izraeli konfliktusba keveredik. Ez az 1975-1990-es polgárháborúban csúcsosodott ki, amikor az ország keresztény és muzulmán részre oszlott, és a két közösség azóta is acsarkodik egymásra.

Amikor Izrael megszállva tartotta Libanon déli részét, a libanoni társadalom egy része akkor se ellenezte, hogy a Hezbollah támadásokat intéz izraeli katonák ellen, akik végül is 2000-ben kivonultak onnan.

A 22 éves megszállás már régen a múlté, és sok libanoni úgy gondolja: eljött az ideje annak, hogy a Hezbollah letegye a fegyvert és az ENSZ Biztonsági Tanácsának a határozatát kérje.

Kevesen gondolják, hogy a háborús idők visszatérőben vannak, de a Hezbollah riválisai egyre hevesebben panaszkodnak, amiért az egyetlen libanoni csoport, amely megtarthatta fegyvereit a háború után, mára nagyobb hatalmúvá vált az országban, mint a széttöredezett libanoni állam.

Szamír Zsazsa, a Libanoni Erők nevű volt - korábban Izraellel szövetséges - keresztény milícia egykori vezetője nyíltan elítélte a Hezbollah támadását. "Azoknak, akik végrehajtották ezt a műveletet, még ha vállalkozásukat siker koronázta is, nincs joguk arra, hogy kezükbe vegyék annak a libanoni népnek sorsát, amely az ő döntéseik túszává lett" - fogalmazott Zsazsa. A keresztény politikus utalt arra: szíriai börtönökben is raboskodnak libanoniak, de "számunkra nem tűnik ésszerűnek, hogy szíriai katonákat raboljunk el, majd fogolycseréről kezdeményezzünk tárgyalásokat".