Az egyik leginkább vízhiányos területnek a természeti környezet pusztulása, a hibás gazdálkodás és a gyorsan gyarapodó népesség okán a Szaharától délre elterülő afrikai országok számítanak, ahol a vészjósló helyzetet általános szegénység és betegségek tetézik – olvasható a dokumentumban, amelyet a világszervezet 24 szakosított intézménye készített a jövő héten Mexikóvárosban megrendezésre kerülő IV. Víz Világfórumra, és pillanatnyilag a legátfogóbb képet nyújtja Földünk édesvízi készleteiről.

Az ENSZ becslése szerint hasmenéses betegségekben és maláriában világszerte mintegy 3,1 millió ember hal meg, akik közül 1,6 milliót meg lehetne menteni, ha biztosítanák számukra a tiszta ivóvizet, valamint a megfelelő közegészségügyi ellátást és higiénikus körülményeket.

A szegény országok bruttó hazai termékük 8 százalékát vesztik el a természeti környezet pusztulásával keletkezett károk miatt - állítják a jelentés szerzői. Kínában egyedül a vízszennyezés 1,7 milliárd dollárral csökkentette az ország ipari jövedelmét 1992-ben.

Kenyában ellenben az ismétlődő aszályok és áradások rugalmasabb kezelése, amely a hatékonyabb vízgazdálkodásnak és a felkészültségnek köszönhető, 6 százalékkal járult hozzá a bruttó hazai termék növekedéséhez. A jelentés ugyanakkor rámutat, hogy a szárazság miatt Kenyában és más kelet-afrikai országokban éhínség alakult ki.

„Az erdőirtás, a túllegeltetés, és az, hogy nem alakítanak ki tavakat, mind az aszályt súlyosbító tényezők”– szögezte le Salif Diop, aki az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) előrejelző és becslési osztályán belül a vízkészletekkel foglalkozó csoportot vezeti.

A vízfelhasználás hatszorosára - a népességnövekedési arány duplájára - emelkedett az előző évszázad során. Több vízre van szükség az élelmiszertermeléshez, amelynek pedig 55 százalékkal kell növekednie 2030-ig, hogy kielégítse a fokozott igényeket. A vízellátásba fektetett magánberuházások azonban csökkennek, és a vízgazdálkodás pénzügyi forrásai stagnálnak – hangsúlyozta az 584 oldalas jelentés, amely a helyzet megváltozásában a kormányzati és helyi hatósági szinten végzett gondos vízgazdálkodást, a magánszektor bevonását és a civil társadalom fellépését tartja döntő fontosságúnak.