Folyik az adok-kapok Afganisztánban: az amerikai erők és az afgán szövetségeseik az utóbbi hetekben többtucatnyi tálib gerillát és az al-Káidához köthető iszlamista harcost öltek meg, a minap pedig az egyik legnagyobb egyszeri harci veszteséget könyvelte el az Egyesült Államok, amikor az ország keleti részén lelőttek egy helikoptert, és a fedélzetén lévő mind a 16 katona életét vesztette. Az erőszak várhatóan tovább terebélyesedik a szeptember 18-ára tervezett parlamenti választás felé közeledve.

Az utóbbi négy hónapban mintegy hétszázan - civilek és fegyveresek - vesztették életüket, és az AP amerikai hírügynökség szerint ezek voltak a legvéresebb hónapok a 2001-es háború óta. Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának alelnöke, Peter Pace tábornok a minap már azt is jelezte, hogy a jelenleg Afganisztánban szolgálatot teljesítő amerikai katonák létszáma 18 ezerről további 1100-zal bővülhet a szeptemberi választás előtt. A NATO vezette, főként Kabulban és egyes vidéki területen működő, 8300 fős békefenntartók száma - Pace szerint - szintén emelkedhet.

A harcok elsősorban a Pakisztánnal határos, hegyvidékes területeken dúlnak, ahol állítólag a tálibok és az al-Káida terroristái egyesítették erőiket a kábítószercsempészekkel. Az utóbbiaknak ugyanis egyáltalán nem érdekük a világ ópium- és herointermelésének javát adó Afganisztán stabilizálása. A tálibok - akiknek néhány hónap alatti összeomlását az utóbbi fél évben amerikai és afgán tisztviselők is többször előrevetítették - ütőképes erőnek bizonyultak. Bár arra nyilvánvalóan nem lesznek képesek, hogy visszaszerezzék a hatalmat, de életben tarthatják az ellenállást, állandóan sakkban tartva az erőtlen kabuli kormányt, kormányozhatatlanná téve az ország egyes részeit és távol tartva a segélyszervezeteket, amelyek közül sokan már távoztak is az országból.

A szélsőséges mozgalomhoz Pakisztánból folyamatosan csatlakoznak újabb és újabb afgánok, és szakértők szerint úgy tűnik, fegyver is érkezik bőségesen a határ túloldaláról. A jelek szerint Pervez Musaraf pakisztáni elnök kormánya nem tudja, vagy nem akarja útját állni az utánpótlásnak.

Először kezdtek bizonytalanná válni az afgánok 2001 óta a jövőt illetően a The New York Times szerint. Az erőszak ugyanis nemcsak a keleti végeken, de máshol is terjed. Dél-Afganisztánban mindennaposak a támadások, a fővárosban külföldieket rabolnak el, radikális iszlamista szervezetek erőszakra buzdítanak a kormány és a külföldi szervezetek ellen.

A közhangulatot érzékelve Khamid Karzai elnök nemrég maga is nyilvánosan bírálta az amerikai erők viselkedését, és azt kérte tőlük, hogy szorosabban működjenek együtt a jelenleg 42 ezerre rúgó afgán rendőri és 24 ezer főt számláló katonai erővel, amikor például házakat kutatnak át. Bár nemzeti felkelést senki sem prognosztizál, tény, hogy Afganisztán viharos történelme a közelmúltban gyakran meglepte a kívülállókat. A 19. században például brit katonákat mészároltak le a Hájber-hágónál, a gyarmatosítók később távoztak is; elrabolták és megölték az amerikai nagykövetet 1979-ben, abban az évben, amikor a szovjetek bevonultak az országba; majd tízévi brutális elnyomás után a szovjetek is távozásra kényszerültek.

Az erőszak ellenére a múlt hónapban lendületesen kezdődött a szeptemberi parlamenti választásra való regisztrálás, és furcsamód eddig nem érték gyakori támadások a regisztrációs irodákat. Összesen több mint kétmillió új szavazót várnak a tavaly októberi elnökválasztásra már regisztrált 10,6 millió szavazóhoz, akiknek most nem kell ismét lajstromba vetetni magukat.

Megosztott lesz a parlament etnikai alapon sokak félelme szerint, és az sem kizárt, hogy többségbe kerülnek a Karzai-ellenes erők. Az elégedetlenséget fokozhatja, hogy lassan négy évvel a tálib rezsim megdöntése után Afganisztán továbbra is Ázsia legszegényebb országa. Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint a 21 és 26 millió közöttire becsült lakosságból 6,5 millióan függnek a segélyektől. Az átlagosan 44,5 év várható élettartam az egyik legalacsonyabb a világon, minden ötödik gyermek meghal, mielőtt elérné az ötéves kort. Bár 3,5 millió menekült tért haza 2001 óta, még mintegy kétmillió afgán él külföldön, elsősorban Iránban és Pakisztánban, és ezzel az ENSZ szerint - a palesztinok után - a második legnagyobb menekültközösségét alkotják.

Az afgán gyerekek 40 százalékát oltják csak be a komolyabb fertőző betegségek ellen, a lakosságnak csak 25 százaléka jut iható vízhez, és minden hatezer emberre jut egy orvos. A több évtizednyi háborúk örökségeként 5-7 millió taposóakna hever az országban, az ENSZ szerint havonta száz gyermek hal vagy sebesül meg a véletlenül felrobbant szerkezetek következtében. A nemzetközi közösség által 2002 óta Afganisztánnak ígért 13 milliárd dollárból több milliárdot költöttek már humanitárius célokra és a menekültek hazaköltöztetésére, az újjáépítést azonban sokan lassúnak ítélik, különösen vidéken. Ráadásul évente 400 ezer afgánt sújtanak a természeti katasztrófák, földrengések, áradások, aszályok, sáskajárások.