A nők jobban élvezik a humort
Amerikai kutatók elsőként vizsgálták, hogy milyen agyterületek aktivizálódnak humoros képsorozatok láttán, s megállapították: a férfiak és a nők agyműködése hasonló, csak annyi a különbség, hogy a nők jobban örülnek a megértett viccnek, vagyis hogy egy jó poéntól sokkal nagyobb aktivitást fejt ki a "jutalmazó" dopamin központjuk, míg a férfiaknál erős csalódást kelt, ha sületlen a poén.
Allan Reiss és Eiman Azim Kaliforniában a Stanford egyetem orvosi karán 10-10 nőnek és férfinak egymás után több fekete-fehér képsorozatot mutatott, s közben funkcionális MRI tomográffal figyelték, hogy a vizsgált személyek milyen agyterületei aktivizálódnak, hol nagyobb az agy oxigénfogyasztása. Az önkénteseknek értékelniük kellett, hogy mennyire tartják viccesnek a rövid képregényeket.
A vizsgálatról az amerikai tudományos akadémia világhálós folyóiratában - PNAS - közölt beszámoló rámutat: közismert, hogy férfiaknak és nőknek általában másfajta a humorérzéke, de erre eddig nem volt neurológiai bizonyíték.
A kutatók sok hasonlóságot tapasztaltak. A férfiak és a nők általában ugyanazt találták humorosnak. Az agyukban ugyanazok a szemantikai és nyelvi területek aktivizálódtak, és a felismerési reakció idők is hasonlóak voltak.
Különbséget csak az agy "jutalom központjában" vettek észre. Amikor a nők humorosnak találtak egy képsorozatot, jobban aktivizálódott az úgynevezett jutalomközpontjuk.
A nucleus accumbens, a mesolimbikus jutalom központ része egy dopaminban gazdag agyterület, és akkor szokott aktivizálódni, amikor a jutalom - jelen esetben a humoros vicc - váratlanul érkezik.
Lehet, hogy a nők általában nem számítanak arra, hogy a képsorozat humoros lesz, és ez az oka, hogy jobban örülnek, ha mégis beüt a poén. Amikor a férfiak rossznak találtak egy viccet, a jutalom központjuk teljesen inaktív lett, ami a csalódottságra utal. A különbséget valószínűleg az okozza, hogy a két nem másképp dolgozza fel az érzelmeket.
A vizsgálatnak abból a szempontból van jelentősége, hogy a különbségek jobb megértése segít betekinteni a nemeknél nem azonos arányban előforduló mentális betegségek - például depresszió - mechanizmusába.