Ez az eredmény - mivel a május végi francia és a néhány nappal későbbi holland elutasítást követő pesszimista európai közhangulat dacára született - különösen jelentős siker a luxemburgi kormánypártok, s személyesen a miniszterelnök, Jean-Claude Juncker számára.

Az alkotmányt támogató politikai erők ugyanis nem éltek a június közepi brüsszeli EU-csúcson született engedménnyel, azaz hogy a tagállamok későbbre tolhatják a ratifikálást, így fogva ki a szelet az ellenzők vitorláiból. Ráadásul Juncker még a lemondását is kilátásba helyezte, ha a luxemburgi szavazók nemmel döntenek, mondván: ha az emberek úgy vélik, hogy hibásan járt el, amikor nevét adta az alkotmányhoz, akkor ez a legkevesebb, amit meg kell tennie.

Ugyanakkor megfigyelők szerint a luxemburgi siker nem sokat segít az EU-alkotmány életbe lépési esélyein. Ehhez ugyanis mind a 25 uniós tagállam jóváhagyása szükséges, s továbbra sem látni, miként lehetne rávenni a francia, illetve a holland szavazókat elutasító döntésük megváltoztatására.

A vasárnapi eredménnyel Luxemburg lett a 13. az alkotmányt ratifikáló EU-országok sorában, s egyben a második (Spanyolország után), ahol ezt a lépést népszavazás hagyta jóvá.