A 67 éves író, akinek holttestét fia találta meg, valószínűleg lőfegyverrel végzett magával - közölte Colorado szövetségi állam rendőrségi szóvivője. Az öngyilkosság körülményei, háttere nem ismertek, és Juan Thompson kérte a sajtót, hogy tartsák tiszteletben a család magánszféráját, amelyre apja is mindig kényes volt.

Irodalom, fegyverek, szubsztanciák  Szenvedélyek Thompson életében © www.artshole.co.uk Neil Aldridge műve

Thompsont az amerikai új stílusú újságírás egyik legjelentősebb irányzata, a "gonzo" megteremtőjének tartják, amely nemcsak újszerű témaválasztásában, hanem nyelvezetében is erősen kötődött a 60-as évek "ellenkultúrájához", a korszak szabadság-eszményeihez, kábítószeres kísérleteihez, és a publicistát a sztorik nélkülözhetetlen részévé tette.

Az író 1937. július 18-án született a Kentucky állambeli Louisville-ben. Újságírói pályafutását 1956-ban kezdte, szabadúszóként számos neves lapnak dolgozott, köztük a Time-nak, a The New York Herald Tribune-nak és a Rolling Stone-nak, amelyben 1972-ben Richard Nixon elnök választási kampányáról írt azóta klasszikussá vált cikksorozatot, majd 1974-ben a lap saigoni tudósítója is volt a vietnami háború utolsó időszakában.

1965-ben csatlakozott a Pokol Angyalai (Hell’s Angels) motoros bandához, és az egy évvel később róluk írt könyv a korszak egyik legfontosabb dokumentumregénye lett. Nemcsak a banda életét, eszméit, a motorok szinte vallásos tiszteletét mutatta be, hanem azt a félnomád életformát is, amelyet Thompson a Vadnyugatot meghódító pionírok szellemiségéhez hasonlított.

Ugyanakkor kendőzetlen módon és nyelvezettel mutatta be a csoport alkohol- és kábítószer-imádatát, erőszakosságát is. E függőségek Thompson életét is végigkísérték, ennek legismertebb lenyomata volt az 1972-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban című könyv, amelyből 1988-ban Terry Gilliam készített filmet Johnny Depp-pel a főszerepben. Neki magának is többször meggyűlt a baja a hatóságokkal.

Közel 40 évvel ezelőtt valóságos sokkélményként élte meg az amerikai olvasóközönség azt a könyvet, amelyet egy huszonéves fiatalember írt a Pokol Angyalai (Hell,s Angels) motoros bandában eltöltött életéről. Az Angyalok ezt követően többször is halálosan megfenyegették a szerzőt, de átkuk nem érte el: Hunter S. Thompson, az amerikai "gonzo" újságírás atyja, lőfegyverrel végzett magával.
   
Az alkohol, a drog és a fegyverek voltak Thompson végzetei: számos könyvben írt függőségeiről, évtizedek óta gyűjtötte a puskákat, pisztolyokat, büszke tagja volt a befolyásos Nemzeti Lőfegyver Szövetségnek, sőt, 1970-ben kis híján seriffnek választották a Colorado állambeli Aspenben a Szörnyszülött-hatalom
Pártja (Freak Power Party) színeiben. 2000-ben életveszélyesen megsebesítette munkatársát, miközben puskával próbált elkergetni farmjáról egy betolakodó medvét. Most azonban maga ellen sütötte el utoljára a fegyvert.
   

A gonzo születése

A gonzo-ban a személytelen tudósító előlép és a riportázs, sőt, a történet egyik önálló szereplőjévé válik, személyessé téve az írás hangvételét. A gonzo a szépirodalmat közelíti olykor, nem ritkán ironikus, tele van popkulturális és politikai referenciákkal. A New York Times mai száma magát Thompsont idézi: "Senki sem tudja pontosan, mi a gonzo, de úgy hangzik, mint valami jelző." Thompson az amerikai légierőnél szolgált Floridában, amikor sportújságróként kezdett dolgozni, sporteseményekről tudósított a légierő lapja számára. 1958-ban szerelt le és megmaradt az újságírásnál, kisebb helyi lapoknak dolgozva. A Thompson-legendárium szerint egy határidő szorításában született  meg a gonzo műfaja. A Kentucky Derbyről kellett volna tudósítania egy magazinnak, ám - ahogy egy Playboy interjúban vallotta - semmi nem jutott eszébe. "Elkezdtem kitépkedni a lapokat a jegyzetfüzetemből, beszámoztam és elküldtem nekik. Biztos voltam benne, hogy ez lesz életem utolsó cikke, amivel valaha is megbíztak" - emlékszik Thompson. Ehelyett az történt, hogy a szerzőt levelekkel és telefonokkal bombázták, a szövegét pedig úgy emlegették, mint áttörést az újságírás történetében. Thompson így idézi vissza az élményt: "Mintha belezuhantam volna egy liftaknába, aztán sellők közt egy medencében kötöttem volna ki." Innentől kezdve semmi sem mentette meg attól, hogy amerikai ellenkulturális hérosz legyen.

Hunter Stockton Thompson, aki 1956-tól dolgozott szabadúszó újságíróként a Time magazintól a Rolling Stone-ig, ahhoz az új publicista nemzedékhez tartozott, amely alapjaiban rázta meg az amerikai sajtót: Norman Mailerrel, Tom Wolfe-fal, Susan Sontaggal, Joan Didionnal a "New Journalism" megteremtője volt, és őt tekintik a "gonzo" stílus legnagyobb alakjának. A "gonzo" nemcsak témaválasztásában, hanem a hagyományos újságírói nyelvezettől merőben eltérő, kötetlenebb, nyersebb, a 60-as évek "ellenkultúrájához", annak szabadságeszményeihez, életfilozófiájához és a különböző kábítószer-kísérletekhez kötődő stílust képviselt. Ez az irányzat nálunk a rendszerváltás idején, a Magyar Narancsban honosodott meg.

Az író egész munkásságát áthatotta a dokumentarizmus. "A fikció alapja a valóság, hacsak nem tündérmeséket írsz" - nyilatkozta két évvel ezelőtt. Nem véletlen, hogy 1972-ben ő írt cikksorozatot a Rolling Stone-ban Richard Nixon elnökválasztási kampányáról. A Watergate-ügy által elsöpört elnököt Thompson "az amerikai jellem sötét, gyógyíthatatlanul erőszakos oldala képviselőjének" nevezte.
   
Két évvel később ugyancsak a Rolling Stone megbízásából utazott Saigonba, hogy megörökítse a dél-vietnami rendszer végnapjait, a háború utolsó szakaszát. Kiszámíthatatlansága miatt azonban elég sok fejfájást okozott kiadóinak is szerkesztőinek, nemegyszer tettlegességig fajultak vitái Jann Vennerrel, az RS főszerkesztőjével, aki mindenáron húzni akart túl terjedelmesnek tartott írásaiból, máskor viszont egyszerűen felvette az előleget egy-egy riportra, amit végül soha nem írt meg.     

Szókimondása gyakran okozott felzúdulást, de cikkei gondolkodóba ejtették az olvasókat. Christopher Lehmann-Haupt írta róla 1973-ban a The New York Times-ban: "Lehet, hogy Thompson néha híján van a jó ízlésnek, lehet szégyellni, hogy nem úgy látja Amerikát, ahogyan azt nagyanyáink látták, de a maga őrült módján mélységesen aggódik demokráciánkért".
   
Hunter S.Thompson élete utolsó évtizedeiben is folytatta kellemetlenkedéseit. Éles szatírában írta meg a 80-as évek "yuppie"-világát Disznó-generáció címmel, 1993-ben önéletrajzot adott ki, az Egy politikai drogfüggő vallomásait, ezt követte a 2000-ben megjelent az 1968 és 1976 közötti korszakot felölelő
Félelem és rettegés Amerikában: egy törvényen kívüli újságíró brutális odüsszeiája. Tavaly megjelent utolsó munkája George Bush elnököt vette célba Vérsport: a Bush-doktrína és a némaság modern történetének lefelé menő spirálja című könyvében.