Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. február. 24. 16:31
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
Holmes, Schwarzenegger és a melegek
Sherlock Holmes és Watson doktor, ha ma élnének, lehet, hogy összeházasodnának – Hollandiában, avagy San Franciscóban, az ottani polgármester engedélyével – ámde Schwarzenegger, a kormányzó minden bizonnyal azt is megpróbálná érvényteleníteni.
„Mindenki ösztönösen érzi, hogy Sherlock Holmes homoszexuális” – írja Graham Robb 46 éves oxfordi irodalomtörténész nemrég megjelent Strangers: Homosexual Love in the Nineteenth Century (Mások: homoszexuális szerelem a tizenkilencedik században) című könyvében. Szerinte már kifinomult érzékünk van hozzá, hogy a mesterdetektívről, akinek különös szokásai, és számos titka van, aki barátjával, Watson doktorral él együtt London szívében, s közös életükben, kalandjaikban sohasem szerepelnek nők, homoszexualitást feltételezzünk. Még akkor is, ha Holmes életében volt egy titokzatos nő, akiről érthetően nem szívesen beszél Watsonnak (aki a The Sign of Four, A négyek jele című elbeszélésében írja meg), ám az még kettejük barátsága előtt történt. Az pedig, hogy Watson később megnősül, már egy későbbi történet. A két végpont között – Mrs Hudsont, a házvezetőnőt nem számítva– Holmes és Watson kettesben éltek.
Meleg párnak láttatja Robb Sherlock Holmes ősképét, Edgar Allan Poe, „A Morgue utcai kettős gyilkosság” című elbeszélésében feltűnt párizsi könyvmolyt és műkedvelő detektívet, Auguste Dupint is. Ő a barátságukat s kalandjaikat egyes szám első személyben leíró elbeszélővel hirtelen és viharos barátságot köt „egy könyvkereskedésben, ahol mind a ketten ugyanazt a ritka könyvet kerestük”, akivel „magáért az éjszakáért szerelmesek voltunk az éjszakába”, s akivel aztán reggel becsukták az ablaktáblákat, s aludtak.
Ezeknek az irodalmi hősöknek a homoszexualitásáról a róluk szóló művekben persze nem esik szó (nem tudjuk meg, mi történik a csukott ablaktáblák mögött) – különcségük, „másságuk”, azonban annál inkább tárgya az elbeszélésnek. Robb szerint Holmes és Watson, Dupin és a barátja a 19. század „kódolt homoszexuális párjai” közé tartoznak. E párokról – közéjük sorolja Robb Batmant és Robint, de még Frodót és Samet is a Gyűrűk Urából – nem minden esetben feltételezi a szerző egyben azt is, hogy nemi életet éltek volna. Ami például Sherlock Holmest és Doktor Watsont illeti, szerinte könnyen lehet, hogy egyetlen aktus sem történt közöttük, vagyis hogy kapcsolatuk cölebs volt, önmegtartóztató. Robb – külön fejezetet szentelve a kódoltan meleg detektíveknek – még Agatha Christie hőseiről, Hercule Poirot-ról és Miss Marple-ról is úgy ír, mint akik „mások”, de, minthogy megtartóztatják magukat, s másságukat nem fedik fel, csupán különcöknek számítanak, akikről találgatni, persze, lehet, biztosat azonban nem lehet mondani róluk.
Az, hogy a melegek a 19. században rejtőzködő életet éltek, talán érthető annak fényében, hogy a homoszexualitásért, amelynek büntethetőségét Franciaországban a forradalom eltörölte, 1835-ig még Angliában is kivégzés járt. A görög-római világ toleranciája után a keresztény középkorban a melegek gyakran a máglyán végezték, s Auschwitzban a nácik zsidók, romák, kommunisták mellett melegeket is elgázosítottak. A demokratizálódó Nyugat-Európában és Észak-Amerikában 1967-től 1982-ig tartott az az időszak, amikor a homoszexualitás végképp kikerült a büntető törvénykönyvekből. Ezidőtájt kezdődött a melegek társadalmi coming out-ja, vagyis orientációjuk nyilvános felvállalása – hogy mára a melegek és leszbikusok öntudatos világmozgalma már olyan kérdéseket tartson napirenden, mint az egynemű párok házas-, illetve élettársi kapcsolatának törvényesítése a polgármesteri hivatalban.
Ez a közelmúltban, San Franciscóban az önkormányzat engedélyező döntése nyomán néhány nap alatt mintegy háromezer esetben meg is történt –, illetve a templomban – merthogy ma már némely liberális szellemű egyházban – mint az amerikai Unitárius Univerzalisták Szövetségében – meg is áldják az egyneműek házasságkötéseit. A katolikus egyház, miközben ereszékeiben ropog a pedofil botrányoktól, az ilyesmitől továbbra is mereven elzárkózik, s az egyház legliberálisabb e-tárgyú megnyilatkozása ma is az 1992-es keltezésű új katekizmus, amely szerint az önuralom erényével a homoszexuális emberek is megközelíthetik a keresztény tökéletességet. „Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” Öt évvel később pedig a Vatikán arról is állást foglalt, hogy homoszexuálisokat is szentté avathatnak – ennek feltételéül azonban szintén a cölebs életmódot jelölte meg.
A homoszexuálisok azonban jogegyenlőséget követelnek, szexet, családot akarnak. A melegek fővárosában, San Franciscóban tartott tömeges meleg- és leszbikus esküvők cselekvésre késztették Arnold Schwarzeneggert, az egykori osztrák testépítőt, ma kaliforniai kormányzót. Beadvánnyal fordult az igazságügyminisztériumhoz, hogy akadályozza meg az egyneműek házasságkötéseit, sőt érvénytelenítse is az eddig megkötötteket, amelyek „aláássák az alkotmányos rendet Kaliforniában”.
Miközben a szövetségi kormány a melegek házasságának tiltását alkotmánymódosítással tartaná fenn, az egykori Terminátor egy másik alkotmányos ügyben változást akar: javaslata szerint módosítani kell a törvényt, hogy ne csak az Egyesült Államokban születettekből válasszanak elnököt, hanem olyan valakit is lehessen jelölni, aki már legalább húsz éve amerikai állampolgár. Ő maga már 21 éve az.
Meleg párnak láttatja Robb Sherlock Holmes ősképét, Edgar Allan Poe, „A Morgue utcai kettős gyilkosság” című elbeszélésében feltűnt párizsi könyvmolyt és műkedvelő detektívet, Auguste Dupint is. Ő a barátságukat s kalandjaikat egyes szám első személyben leíró elbeszélővel hirtelen és viharos barátságot köt „egy könyvkereskedésben, ahol mind a ketten ugyanazt a ritka könyvet kerestük”, akivel „magáért az éjszakáért szerelmesek voltunk az éjszakába”, s akivel aztán reggel becsukták az ablaktáblákat, s aludtak.
Ezeknek az irodalmi hősöknek a homoszexualitásáról a róluk szóló művekben persze nem esik szó (nem tudjuk meg, mi történik a csukott ablaktáblák mögött) – különcségük, „másságuk”, azonban annál inkább tárgya az elbeszélésnek. Robb szerint Holmes és Watson, Dupin és a barátja a 19. század „kódolt homoszexuális párjai” közé tartoznak. E párokról – közéjük sorolja Robb Batmant és Robint, de még Frodót és Samet is a Gyűrűk Urából – nem minden esetben feltételezi a szerző egyben azt is, hogy nemi életet éltek volna. Ami például Sherlock Holmest és Doktor Watsont illeti, szerinte könnyen lehet, hogy egyetlen aktus sem történt közöttük, vagyis hogy kapcsolatuk cölebs volt, önmegtartóztató. Robb – külön fejezetet szentelve a kódoltan meleg detektíveknek – még Agatha Christie hőseiről, Hercule Poirot-ról és Miss Marple-ról is úgy ír, mint akik „mások”, de, minthogy megtartóztatják magukat, s másságukat nem fedik fel, csupán különcöknek számítanak, akikről találgatni, persze, lehet, biztosat azonban nem lehet mondani róluk.
Az, hogy a melegek a 19. században rejtőzködő életet éltek, talán érthető annak fényében, hogy a homoszexualitásért, amelynek büntethetőségét Franciaországban a forradalom eltörölte, 1835-ig még Angliában is kivégzés járt. A görög-római világ toleranciája után a keresztény középkorban a melegek gyakran a máglyán végezték, s Auschwitzban a nácik zsidók, romák, kommunisták mellett melegeket is elgázosítottak. A demokratizálódó Nyugat-Európában és Észak-Amerikában 1967-től 1982-ig tartott az az időszak, amikor a homoszexualitás végképp kikerült a büntető törvénykönyvekből. Ezidőtájt kezdődött a melegek társadalmi coming out-ja, vagyis orientációjuk nyilvános felvállalása – hogy mára a melegek és leszbikusok öntudatos világmozgalma már olyan kérdéseket tartson napirenden, mint az egynemű párok házas-, illetve élettársi kapcsolatának törvényesítése a polgármesteri hivatalban.
Ez a közelmúltban, San Franciscóban az önkormányzat engedélyező döntése nyomán néhány nap alatt mintegy háromezer esetben meg is történt –, illetve a templomban – merthogy ma már némely liberális szellemű egyházban – mint az amerikai Unitárius Univerzalisták Szövetségében – meg is áldják az egyneműek házasságkötéseit. A katolikus egyház, miközben ereszékeiben ropog a pedofil botrányoktól, az ilyesmitől továbbra is mereven elzárkózik, s az egyház legliberálisabb e-tárgyú megnyilatkozása ma is az 1992-es keltezésű új katekizmus, amely szerint az önuralom erényével a homoszexuális emberek is megközelíthetik a keresztény tökéletességet. „Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” Öt évvel később pedig a Vatikán arról is állást foglalt, hogy homoszexuálisokat is szentté avathatnak – ennek feltételéül azonban szintén a cölebs életmódot jelölte meg.
A homoszexuálisok azonban jogegyenlőséget követelnek, szexet, családot akarnak. A melegek fővárosában, San Franciscóban tartott tömeges meleg- és leszbikus esküvők cselekvésre késztették Arnold Schwarzeneggert, az egykori osztrák testépítőt, ma kaliforniai kormányzót. Beadvánnyal fordult az igazságügyminisztériumhoz, hogy akadályozza meg az egyneműek házasságkötéseit, sőt érvénytelenítse is az eddig megkötötteket, amelyek „aláássák az alkotmányos rendet Kaliforniában”.
Miközben a szövetségi kormány a melegek házasságának tiltását alkotmánymódosítással tartaná fenn, az egykori Terminátor egy másik alkotmányos ügyben változást akar: javaslata szerint módosítani kell a törvényt, hogy ne csak az Egyesült Államokban születettekből válasszanak elnököt, hanem olyan valakit is lehessen jelölni, aki már legalább húsz éve amerikai állampolgár. Ő maga már 21 éve az.
