A Hubble űrteleszkóp által közvetített felvételek hitelességét a hawaii Keck obszervatórium is megerősítette. A galaxisról észlelt fényt a távoli csillagrendszer még "ifjúkorában", alig 750 millió évesen bocsátotta ki, és több mint 13 milliárd fényévnyi távolságot tett meg a Földig.



A megfigyelést az Abell 2218 galaxishalmaz által létrejött természetes nagyítóhatás tette lehetővé. Ezt a nagyítóhatást először Albert Einstein írta le általános relativitáselméletében, majd 1919-ben egy napfogyatkozás során ellenőrizte, és gravitációs lencsehatásnak nevezte el, amely megkettőzi a fényforrás által produkált képet. A galaxishalmaz 25-szörösére nagyította az ismeretlen csillagrendszer fényét.



Richard Ellis, a felfedezésről készített tanulmány társszerzője szerint e felfedezés segít jobban megérteni a világegyetem fiatalságát, amelyet sötét kornak neveznek. E kifejezéssel, amelyet Sir Martin Rees brit csillagász talált ki, az úgynevezett ősrobbanás utáni első egymilliárd évet jelölik, amelynek idején az univerzum feltehetően nem volt más, mint sötét anyagok és gázok keveredése, és ez előzte meg a csillagok képződését. A csillagászok között vita folyik ennek az időszaknak a tartamáról, és próbálják megfejteni azokat a kozmikus eseményeket, amelyek a sötét kor végét és a mai csillagrendszerek születését jelentették. (MTI)