A Népszabadság bezáratásával lehullt a vékony demokratikus lepel.
Sokszor jutott ez eszembe az elmúlt hat évben, különösen akkor, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszere valamelyik merénylete után valaki ünnepélyesen bejelentette, hogy ezzel vége a demokráciának, majd egy következő lépés után megint, majd megint… Ne csak hirdessük – gondoltam –, hogy Orbán Viktor rendszere autokrácia, hanem vegyük is tudomásul.
(...)
A hatalomnak az állt volna érdekében (...), hogy befolyást szerezzen a Népszabadságnál, amely megtartja ellenzéki profilját, de amolyan óvatos modorban kitér a rendszer lényegét érintő kérdések elől. Az egyik nap nem különbözik túlzottan a másiktól, nincs látványos fordulat.
(...)
Mi lehetett az oka, hogy nem így jártak el? Csak találgathatunk. Mindenesetre a Népszabadság az utóbbi időkben a legjobb oldalát mutatta, nemcsak az igen komoly Matolcsy- és csak a gátlástalan hazudozás miatt szót érdemlő Rogán-ügyben, hanem a referendum értékelésében és értelmezésében is. Én azt gondolom, hogy e három közül az utolsó váltotta ki a haragot és hisztériát. Elvégre hat év óta ez volt az első nagy ügy, amelyet Orbán Viktor elbukott.
A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.