Tisztelt Klebelsberg Intézményfenntartó Központ!

Tisztelt Nemzeti Pedagógus Kar!

Okleveles általános iskolai tanárként (fénymásolat mellékelve) azzal a követeléssel fordulok Önökhöz, hogy fegyelmi büntetésemet visszavonni, erkölcsi és anyagi káromat megtéríteni, az általam megmentett életek ellenértékét a számlámra átutalni, valamint a rendszert megváltoztatni szíveskedjenek.

A Pedagógus Önértékelési Csoport azzal vádolt meg, hogy nem töltöttem fel a nyilvános netes felületre az önértékelésemet, vagyis nem tettem közhírré, hogy az általam költött mondókában nemzetrontó eszméket terjesztettem, és ezt a cselekedetemet mélyen megbántam. Ezúton közlöm Önökkel, hogy a vád hamis, és az eszme, amelyet terjesztettem, nem nemzetrontó, és nem bántam meg.

Az Igazgató Úr vezette a Pedagógus Önértékelési Csoport ülését, amely délután négykor kezdődött. Az Igazgató Úr magához ragadta a szót, és közölte: tevékenységem kártékony és nemzetellenes, ezért súlyos büntetést javasol.

Az ülés előzménye, hogy az Igazgató Úr aznap délelőtt tíz óra előtt pár perccel behívatott az igazgatói irodába, ahol becsöngetésig négyszemközt mentegetőzött. Azt mondta: többen is bejelentést tettek ellenem, és ha nem indít vizsgálatot és nem ítél el, akkor őt rúgják ki. Igazgató Úr tehát tisztában volt vele, hogy a vád koholmány, és puszta gyávaságból indított ellenem fegyelmit.

Spiró György

Túry Gergely

A kérdéses mondókát huszonöt éve első általánosban minden tanévben megtanítom. Idézem.

„Amikor átkelsz a túloldalra,

Figyelmed semmi meg ne zavarja!

Aki az életét óvni akarja,

Először mindig nézzen balra!

Balra, balra, balra, balra,

Először mindig nézzél balra!”

Az Önértékelési Csoport tagjai, felbátorodva az Igazgató Úr elítélő hangnemétől, sorra kértek szót, és mind politikailag, mind erkölcsileg pocskondiáztak és rágalmaztak. Azt követelték, hogy a versikét vonjam vissza, illetve írjam át úgy, hogy a gyerekek először jobbra nézzenek, amikor lelépnek az úttestre, és „utána is jobbra, megint jobbra”. Erre azt válaszoltam, hogy akkor garantáltan elgázolják őket. Erre azt kiabálták: vegyem tudomásul, hogy nálunk jobboldali kormány van, és az is marad. A kiabálók kérték, hogy ezt a kijelentésüket vegyék jegyzőkönyvbe a nevükkel együtt, ami meg is történt. Az ülés után ketten némán ugyan, de széttárták a karjukat; én ezt bocsánatkérésnek vettem.

Az ülésen kijelentettem, hogy az általam költött vers politikailag semleges, és elképzelni sem tudom, hogy a kollégáknak mi bajuk vele. Az Igazgató Úr erre azt mondta, hogy az általános iskolák számára kiadott Önértékelési Standard Kézikönyv előírásainak megfelelően az adatgyűjtők nem az Önértékelést Támogató Munkacsoport tagjai voltak, hanem további kollégák, akiknek a nevét nem kell megadnia, és akiknek a törvény szerint inkognitóban kell tevékenykedniük. (Itt jegyzem meg, hogy utánanéztem, és az „inkognitó” szó a Kézikönyvben nem szerepel!) Az adatgyűjtők, folytatta az Igazgató Úr, most nincsenek is jelen. Azt mondta, hogy az intézményi elvárásoknak megfelelően, amelyeket ő szab meg, a Munkacsoport által kiosztott szülői kérdőíveken is szerepelt a kérdéses mondóka, amit a szülők több mint kétharmada kifogásolt, de azok a szülők sincsenek jelen, mert a PÖCS ülésére nem kell őket behívni. Ne személyeskedjek tehát, javasolta az Igazgató Úr fenyegetően, mert azzal a hangulatot és a helyzetemet tovább fogom rontani.

Az Igazgató Úr azt is nehezményezte, hogy ezen a héten még nem töltöttem fel a netes felületre az Önértékelési Kérdőívemet. Az én feladatom az lett volna, mondta, hogy az önértékelésemet folyamatosan töltsem fel az internetes felületre, ahogy az Önértékelési Standard Kézikönyv előírja, de én ennek a felhívásnak nem tettem eleget.

Azt válaszoltam, hogy az önértékelési felületemre az önbírálatomat, a nevelési és oktatási célkitűzéseimet, valamint a „hatékony tanulómegismerési technikák” alkalmazásának általam gyakorolt módszereit kéthetente rendszeresen feltöltöm, ezzel megy el minden második szombat délutánom. Az Önértékelési Csoport egyik tagja erre kijelentette, hogy a kéthetente az kevés; még hárman értettek vele egyet.

Akkor én elővettem az Önértékelési Standard Kézikönyvet, amit az Oktatási Hivatal tett közzé a neten, és én a saját költségemre kinyomtattam, és minden eshetőségre magammal vittem a fegyelmi bizottság ülésére. (Az iskolai nyomtató három éve le van lakatolva, hogy ne pocsékoljuk a tintapatront, a papírt és az áramot.) Rámutattam, hogy a Kézikönyvben pontos időhatárok nem szerepelnek, a „folyamatos feltöltés” pedig szerepel ugyan, de sehol sincs definiálva. Kértem a csoport tagjait, hogy lapozzák át a Kézikönyvet, és ha találnak definíciót, szóljanak, de csak morogtak, és sem akkor nem lapozták át, sem később nem szóltak.

Az Igazgató Úr felszólítására szavazás következett a „folyamatos feltöltés” értelméről. A többség úgy szavazott, hogy napi önértékelésről van szó. „Ez így demokratikus” – jelentette ki az Igazgató Úr elégedetten, és azt mondta, hogy amikor legközelebb a kétéves vezetői önértékelését be kell nyújtania, az erről az ülésről készült jegyzőkönyvet, amely a szavazás eredményét is tartalmazni fogja, követendő példaként a magyarság, valamint a szélesebb közvélemény elé fogja tárni.

Akkor halkan megjegyeztem, hogy ugyan miképpen is önértékeltem volna az általam huszonnégy éve tanított mondókát, ha az Igazgató Úr a fegyelmi ülés délutáni összehívásáról aznap délelőtt 10 óra előtt kilenc perccel értesített, és a mondóka ellen életemben először ekkor hangzott el kifogás. „Ha délelőtt kifogásolnak valamit, az erre vonatkozó önkritikámat miért kell már aznap délben feltöltenem?” – kérdeztem.

Az Igazgató Úr vitát nyitott, és az Önértékelési Csoport többsége azt a változatot szavazta meg, hogy félnaponta kellett volna önértékelnem. Az egyik csoporttag azt is követelte, hogy vegyük jegyzőkönyvbe: én mint vádlott az „önkritika” szót használtam, ami őszerinte hazug beállítás, mert az „önértékelés” szó nem önkritikát jelent. Az én szóhasználatom szerinte az ötvenes évek gyakorlatára utal hamisan, úgyhogy ez nem egyéb, mint a mi egészen másmilyen korszakunk és rendszerünk rágalmazása. Az Önértékelési Csoport megszavazta, hogy ezt a felszólalást is jegyzőkönyvbe vegyük.

Megjegyeztem, hogy ha félnaponta önértékelünk, akkor azzal félnaponta két-három órát pocsékolunk el, minthogy a netes feltöltés a szerverek túlterheltsége és az iskolai internet korlátozott sávszélessége miatt akadozik, és már a bejelentkezést hétszer-nyolcszor kell megismételni, hogy egyszer végre sikerüljön. Az egyik csoporttag a szavamba vágott azzal, hogy ezek a meghibásodások nem a véletlen művei, hanem pontosan ugyanannak az aknamunkának a részei, amelyeknek egyik fényes példája az általam költött, a gyerekek fejébe erőszakkal belevert csasztuska. A „csasztuska” szó használata ellen kifogással éltem, mert a mondókámat jobbnak tartom, de erről nem szavaztunk, és nem is került jegyzőkönyvbe, minthogy a többiek a szót nem ismerték, én is csak otthon hallottam a pedagógus szüleimtől. Idegességemben az „aknamunka” minősítés ellen akkor nem tiltakoztam; most teszem meg írásban, utólag.

Írásbeli igazgatói rovót kaptam, amit tanárok nem szoktak kapni, csak diákok. Egyúttal teljességgel törvénytelenül és önkényesen 20 százalékkal csökkentették a fizetésemet, és eltiltottak az írás-olvasás oktatásától, helyette az osztálytermes testnevelésórákat kell vezetnem heti hat alkalommal (pénteken kétszer, az elsőt nulladik, a másodikat nyolcadik órában). Olyan „alapvető tanulói kompetenciákat”, mint az ének, határozatlan idejű eltiltásom alatt szintén nem oktathatok. Három plusz kézimunkaórát kaptam az eddigi négyen felül, a szakfelügyelőnek elvezényelt tanárokat pótlandó, ezek az órák a teljesítményembe nem számítanak bele, és pótlékot sem kapok értük. A büntetés része az is, hogy az eddigi heti egyszeri alkalom helyett heti kétszer kell pedellusként ügyelnem. (A pedellusunk, aki nem tartozik a pedagógus-életpályamodell hatálya alá, fél éve felmondott, mert 12 éve nem kapott fizetésemelést, az ügyeletet a tanárok között osztották fel, akik túlórapénzt nem kapnak.)

Túry Gergely

Ott helyben, tanúk előtt szóban tiltakoztam az ítélet ellen, mire az Igazgató Úr kijelentette, hogy örüljek, mert ha kirúg és közmunkásként visszafoglalkoztat, amit megtehetne, a fizetésem felét se kapnám.

A tanulók testi épségének megóvása érdekében a Pedagógus Önértékelési Csoport határozata arra is kötelezett, hogy a testnevelésórákon én is a következő szöveget magoltassam be a gyerekekkel:

„Amikor átkelsz a túlsó oldalra,

Figyelmedet semmi meg ne zavarja!

Amerről jármű közeledik, mindenki nézzen arra,

Csak arra, csak arra, csak arra, csak arra,

Amerről járművek jönnek, te nézzél arra!”

Felhívom a figyelmet a fülsértő prozódiai zökkenőkre, amilyenek az én mondókámban nincsenek, és aminek következtében ezt a mondókát a gyerekek nem tudják majd megtanulni.

Az Igazgató Úr utasítását, amit kiosztott köztünk, és amit szintén előbb kellett megfogalmaznia, alább idézem:

„Az úttesten való átkelést a testnevelési órán, tantermi körülmények között kell gyakorolni úgy, hogy a jeles tanulók a kamionok, a jó tanulók a buszok, a közepes tanulók a villamosok, az elégséges tanulók a gépkocsik legyenek. Figyelni kell arra, hogy a kamionok és a buszok fékútja hosszabb, mint a gépkocsiké. Akik nem kamiont, buszt stb. alakítanak, azok alakítják a kerékpárosokat és a gyalogosokat. A járművek az ablak felőli padsorból indulnak, és az ajtó felőli padsor és a fal között állnak meg. Zebrát a padok egymás mellé tolása révén lehet és kell kialakítani. Amikor a pad zebraként üzemel, akkor a tanulók kivételesen felléphetnek rá. Emiatt a padokról az ilyen órák előtt mindent el kell pakolni. A padok között balesetveszélyes rés nem hagyható. A padokra való fel- és leugrálás, akárcsak a járművekről, tilos. Ügyelni kell arra, hogy a zebrákat a következő órára visszatolják, a cipőnyomokat és az esetleges vérnyomokat eltüntessék.”

Igazgató Úr kijelentette, hogy a fegyelmi határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Emiatt ezennel a Fenntartóhoz és a Pedagógus Karhoz fellebbezek, előbbihez az iskolám ellátása tartozik, utóbbinak a megkérdezésem nélkül tagja lettem, tehát elvárom, hogy az érdekeimet megvédje, ha betartom az Etikai Kódexét, márpedig betartom.

A Klik Módszertani útmutatója szerint: „A gyermeket megilletik az alapvető emberi jogok, és további jogként fogalmazódik meg a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való gyermeki jog.” Az általam megkérdezett jogi szakértők szerint az élethez való jog a szükséges védelem körébe tartozik.

A Módszertani útmutató az 1.1 pontban így fogalmaz: „Minden gyermeknek joga van az élethez.” A 2. pontban ez olvasható: „Elhanyagolás, veszélyeztetés vagy bántalmazás esetén a gyermeknek az élethez, emberi méltósághoz való alapvető joga sérül...” Szakértők szerint ha a gyerekek nem tanulják meg, merre nézzenek az úttesten, iskolai elhanyagolás forog fenn.

A Nemzeti Pedagógus Kar Etikai Kódexében áll a következő alapelv: „Munkánkat mindenekelőtt a nemzet érdekében, a gyermekek, tanulók mindenek felett álló érdekeire kiemelt hangsúlyt helyezve végezzük.” Megítélésem szerint a mondókámmal éppen ezt cselekedtem.

A Kódex „Elévülés” címszó alatt a (12) pontban ezt mondja: „Nem lehet etikai eljárást indítani, ha az etikai vétséget megalapozó cselekménynek az Etikai Tanács tudomására jutását követően hat hónap vagy az etikai vétség elkövetése óta egy év eltelt. (13) Az elévülés határidejének kezdőnapja az etikai vétség megvalósulását követő nap.” Tekintettel arra, hogy a verses mondókát 25 (huszonöt) éve tanítom, etikai vétséget akkor sem követhettem el, ha elkövettem, ugyanis az már 23 éve és 364 napja elévült volna.

Ha az lenne a probléma, hogy etikai vétségben nem marasztaltak el, tehát fel sem vagyok menthető, az Önök figyelmébe ajánlom a Kódex következő passzusát:

„(14) Etikai eljárás indítható: a) hivatalból; b) a Kar tagjának önmaga elleni etikai eljárás megindítására vonatkozó kérelmére; c) panasz alapján.”

Kérem tehát, hogy felmentésem érdekében önmagam elleni etikai eljárás megindítására vonatkozó kérelmemet befogadni szíveskedjenek. A Kódexben erre vonatkozólag a következő áll: „(16) Az etikai eljárást a (12) pontban meghatározott időpont bekövetkezésén túl is meg kell indítani, ha annak lefolytatását a Kar tagja kéri maga ellen.” A Kódex 2015. november 14. óta van érvényben.

Felmentésem ügye mellett kártérítési igénnyel is fordulok Önökhöz.

Azon 24 (huszonnégy) év alatt, amióta tanítok (jogilag 25 éve, de a két szülési szabadságomat levontam), tanévente átlag 6 hat) osztályban voltak óráim, az osztályok létszámának átlaga 21, ez összesen 3024 gyerek, lefelé kerekítve 3000 (háromezer). Valamennyien megtanulták és alkalmazták a mondókámat. Ha egyetlen magyar élet eszmei értéke 10 000 (tízezer) forint, az általam megmentett magyar életek összértéke 30 000 000 (harmincmillió) forint. Ezt az összeget szíveskedjenek a számlámra átutalni, számlaszámom a mellékletben. A magyar életek értékéről csatolom a szakértők véleményét, akik egy szlovák gyerek életének értékét 11 000 Ft-ban, egy lengyelét 13 000 Ft-ban, egy cseh gyerekét 26 000 Ft-ban határozták meg. Egy orosz gyerek életének értéke 1150 Ft, egy kínai gyereké 14 Ft. A nyugat-európai értékek, mint a mellékletben látható, két nagyságrenddel magasabbak, mint a miénk.

Havi bruttó 227 000 forintos fizetésemet büntetésből havi bruttó 45 400 forinttal, húsz százalékkal csökkentették, ezt azonban merő gonoszságból a nettó fizetésemből vonták le, ami nem 20 (húsz), hanem 32 (harminckét) százalékos levonást jelent. Ezt a 32 százalékos levonást is kérem visszautalni a kamatos kamatokkal együtt.

A biztosítási szakértők véleményének ára 265 000 forint + áfa. Kérem a Kliket és a Nemzeti Pedagógus Kart, hogy ezt az összeget is szíveskedjenek a számlámra utalni. Az ingyenes jogi szakértők költségtérítésének összegét, ami nettó 687 149 Ft, mint a mellékletben látható, szintén kérem vissza.

A szükséges szakértői díjak előteremtéséhez kénytelen voltam személyi kölcsönt felvenni, a kamatait szintén kérem megtéríteni. A mellékletben minden személyes adatomat (név, cím, taj-szám, adóazonosító, számlaszám) megtalálják a kamatszámítással együtt, amely a jövő hó elsejei határidővel értendő.

Amennyiben a Klik és a Nemzeti Pedagógus Kar nem intézkedik haladéktalanul és kedvezően, a strasbourgi bírósághoz fordulok, amelynek űrlapját már kitöltöttem, esetemet a megfelelő rubrikában leírtam, az összes csatolandó iratot pedig lefénymásoltam, úgyhogy bármelyik pillanatban postára adhatom.

Egyúttal felszólítom a Kliket és a Nemzeti Pedagógus Kart, hogy a közoktatásból az utóbbi négy évben kivont összeget, szakértők szerint 420 (négyszázhúsz) milliárd forintot, azonnali hatállyal utalják át az Oktatási Minisztérium számlájára, amelyet kérek újra megalapítani. A jövő évre, 2016-ra javasolt további 126 milliárdos elvonást értelemszerűen ne hajtsák végre.

Felszólítom az új Oktatási Minisztérium illetékeseit, hogy a közoktatást 20 (húsz) éves korig tegyék kötelezővé, a 74 000 (hetvennégyezer) általános iskolai tanár fizetését pedig emeljék fel az egyetemi docensek fizetésének legalább a kétszeresére. A docensek átlagfizetése az egy főre eső magyar GDP, a 10 500 euró (3 286 500 Ft) 76 százaléka, vagyis havi 208 145 Ft. Ennek a kétszerese, amit követelek, 416 290 Ft. Ez összesen 307 milliárd forint, bőven kijön az oktatásból a közelmúltban kivont, és most azonnal visszafizetendő pénzek keretéből. Az általános iskolába járó 750 000 gyerek sorsa van a kezünkbe letéve.

Sürgős intézkedésükben bízva üdvözlettel.