Nekem jó évem volt, és nektek?

Mostan a Színes Tinták Bt.-ről álmodom. Vagy a Zsókától örökölt Gucci táskámról, amiből “kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió”. Na, az lett volna az idei év betetőzése, pedig már így is tökjó volt minden, a Szerb utcától az Aranykéz utcán át Washington D.C.-ig. Jobban teljesítek, na. Mondjuk nem tudom, hogy a parlament előtt engem látványilag zavaró szegények megmozdulásán kívül hol tudnám még lóbálni, mármint a táskámat, de ahogy Zsóka mindig mondta, “egy kurva drága Gucci-táska a kiégett, kormányközeli metroszexuális férfi legjobb barátja.”

Fanny szerint igaza van a Pokorninak, hagynom kéne az urizálást, Tóni és Cili szerint viszont fontos, hogy látszódjon, nem élek rosszabbul, mint négy éve.

Istenem, az az amerikai út! A Capitolium lépcsőjén olyan újságot olvasni, amelyiket nem értek, csak azt tudom, hogy utálja a rezsicsökkentésünket! Pont miután minden azzal volt tele, hogy ki sem mehetek, muhaha! Mondjuk egy ideig biztos nem engednek vissza, megint volt egy kis zűr egy zebrán, kinti nyuggerek, muszáj volt leszedálnom őket, mindegy. Itthon is ezt kéne tennem azokkal, akik azt firtatják, miből élek, meg hogy miért nem ellenőriztek nemzetbiztonságilag, ha egyszer én tanácsolom a miniszterelnöknek azt a sok mindent, miközben nem vagyok elszámoltatható. Nem tök mindegy? Nem úgyis én jövök ki jobban a végén dolgokból? Kinek van Lexusa, nekem vagy neked? Na.

Nagyon remélem, hogy eljön a nap, amikor úgy engednek be Amerikába, hogy még őszinte is vagyok az ív kitöltésekor. “Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.”

Habony Árpád gondolatait Seres László osztotta meg. 

Kedves Barátaim!

Ebben az évben az ellenzék és a külföldi energiaszolgáltatókkal szövetséges brüsszeli erők átlépték a rezsicsökkentés határát. A támadást azok a mohó multik és uniós bürokraták intézik, akik rossz szemmel nézik, hogy e döntéssel megfosztják őket az extraprofittól, és a pénzt visszaadjuk az embereknek. Ne legyenek kétségeitek! Háborúban állunk! 2015 is a rezsiharc éve lesz! A kormány ellen fognak majd fellépni, azzal az alávaló céllal, hogy visszaemeljék a rezsiárakat, ezért olyan közmű-szolgáltatási törvény kell, amely kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál.

Miniszterelnök úrral konzultálva parancsot adtam katonai vezetőinknek, hogy országjárásba kezdve népszerűsítsék a rezsicsökkentést. A történelem e sötét óráiban minden korábbinál nagyobb szükségünk van egymás támogatására. Igen, tudom, mire gondoltok most. Példátlanul nagy siker volt a rezsicsökkentés megvédésére irányuló országos aláírásgyűjtés, soha nem volt még olyan kezdeményezés, olyan ügy Magyarország történetében, amelyet ennyi ember támogatott volna. Tudom, hogy úgy érzitek, hogy ennyi verejtékkel átitatott dolgos hónap után megérdemelnétek a pihenést. A rezsiharcnak azonban nincs vége! Szükség van ennek a 2,2 millió emberből álló közösségnek az összetartására, mert számítunk a további támogatásukra. Sokan közülünk ezekben a percekben is hősies küzdelmet folytatnak a rezsicsökkentés elleni nemzetközi támadások ellen. Hende Csaba és csapata Bicskén, Szájer József Polgárdiban, L.Simon László Kisvárdán, Kocsis Máté Szigetváron, Hörcsik Richárd Letenyénél, és még sorolhatnám. Hiába szaladtak a szolgáltatók Brüsszelbe segítségért, hiába rohanták most le a rezsicsökkentést, Magyarország nem hagyja magát! Nem leszünk gyarmat! Nem! Nem hagyjuk magunkat! Magyarország jobban teljesít, és Magyarország össze fog fogni. A következő két hétben 113 lakossági toborozást tartunk majd országszerte! Ne feledjétek, példátlan társadalmi támogatottság áll a rezsicsökkentés mögött.

Erre gondoljatok, amikor úgy érzitek, hogy cserben hagy titeket a hitetek. Meg fogjuk védeni Magyarország gazdasági függetlenségét, meg fogjuk védeni hazánkat, mely élen jár a rezsicsökkentésben, nem meglepő hát, hogy a harmadik rezsicsökkentés bejelentését követően a támadás is megindult hazánk ellen. De valamit nagyon elnéztek ezek a bankárok odaát Brüsszelben. Valamit, ami miatt ebben a harcban esélytelenek ellenünk, valamit, ami a legnehezebb pillanatokban is erővel és egységgel és a hősies kitartás képességével vértez fel minket, valamit, amivel csak minket, magyarokat áldott meg az Öregisten, a Nagyisten. Megfeledkeztek a gógyiról! A magyar gógyiról! Gyürkőzzünk hát neki feladatunknak, és úgy viseljük magunkat, hogy ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a rezsicsökkentés ezer évig fennmarad is, azt mondhassák az emberek: ez volt a legdicsőbb órájuk!

Köszönöm, hogy meghallgattatok, most pedig amondó vagyok, együnk egy kis velős pacalt. Én már farkaséhes vagyok. 

Németh Szilárd rezsiharcos szilveszteri értékelőjét lejegyezte Gerlóczy Márton.

A munka becsülete

Kétkezi munkásként csak üdvözölni tudom a harmadik és második Orbán-kormány intézkedéseit, szociálpolitikáját és a munkaalapú társadalom megteremtését. De hadd meséljem el az én történetemet, hogy önök is lássák: aki akar, boldogul ebben az országban.

Gázszerelőként dolgoztam vidéken, és mindig józanul, mindig pontosan jelentem meg a helyszínen, fiammal, aki szintén odaadó és elkötelezett gázszerelő volt. Eleinte nem könnyen jöttem a megbízatások, de aztán híre ment, hogy rendes áron kifogástalan munkát végzünk, és egyre csak jöttek a megrendelések, először csak a faluból, de aztán a megyéből mindenhonnan.

Eleinte még bírtuk ketten, de az év végén fel kellett vennünk két szakmunkást, hogy győzzük a gázszerelést. Ők is jól dolgoztak, szépen gyarapodtunk, havi két-, háromszázezer forintot is megkerestek a munkásaink, mi pedig négyet-ötöt is, ha jól ment a bolt, és jól ment, így aztán tíz év alatt már nyolcan dolgoztak nálunk, de a személyes kapcsolat megmaradt, családias cég voltunk, és semmi sem állhatott az utunkba, bár a gazdasági válság lenyomta kicsit a céget, hamarosan megint szépen kerestünk, kipofoztuk a kisszobát, lecseréltük a cserepet a pajtán, elvoltunk, mint a befőtt.

Ekkor került kormányra másodszor Orbán Viktor, és a helyzetünk valahogy még jobbra fordult.

Kértünk kölcsön – adtak. Pályáztunk – nyertünk. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, már nem rongyos félmilliót kaszáltunk havonta, hanem ötvenmillát, de a gyerek is, meg az asszony is, és volt olyan év 2010 után, amikor a Tisza kutya egyedül kétszázmilliós közbeszerzést nyert, meg hozzá az EU-tól még százat.

Nekem ne mondja senki, hogy rossz vállalkozónak lenni Magyarországon, mert saját életem a példa. Nincsenek gazdag rokonaink, egyik testvérem sem politikus, mégis boldogulunk.

Jövőre remélhetőleg még jobban teljesítünk, gázt már nem szerelünk, de a mangalicában van a jövő és a szállodaiparban. 2018-ig szeretnénk egy családias, kétezer szobás hotelt felépíteni a környéken, és hamarosan az igazgatói székre is kiírjuk a nyílt pályázatot. Az a feltétel, hogy Svájcban végezze tanulmányait, nő legyen, álljon a saját lábán, beszéljen négy nyelven, és ismerje a környéket.

Mészáros Lőrinc értékelőjét Para-Kovács Imrének mondta tollba.

Dicsértessék!

2014-ben is remek évem volt. Mostanában csupa remek évem van, és köszönöm, hogy Te is a részese voltál, ha más nem, hát anyagilag. Az új vadászházam is köszöni. Hallali, hallelúja.

Fontos sikernek könyvelem el, hogy az általam is vezetett pártszövetség zsinórban nyerte a választásokat. Sokan csak afféle pártszerű képződményként, apró politikai kinövésként, baráti kifizetőhelyként és ideológiai sufnituning-műhelyként könyvelik el pártomat, a Kereszténydemokrata Néppártot. Nincs igazuk. Én egy európai értelemben vett… na, újrakezdem… én egy modern, a keresztény értékeket… izé… pártom az emberek életére ad tradicionalitásában is újszerű… francba. Na, jó: vasárnap menjetek templomba a pláza helyett, szaporodjatok, tűrjetek, és ne felejtsétek a perselypénzt! Klassz, mi? Nem kell a dolgot túlcizellálni.

Külön öröm, hogy a többi párttal ellentétben nekünk nem kell törődnünk a választóinkkal. Az összes választónk nagyon szeret bennünket, és bármikor jól tudjuk őket lakatni néhány hallal meg egy kenyérrel. Ez kérem, nem csoda, hanem hatékonyság; kevés, de lelkes választó. Tudom, mert ismerem mind a tízet. Minket, kérem, nem csak úgy világiasan választottak. Minket kiválasztottak. Na, nem úgy, ne tessék morgolódni. A múltkor is azt kérdezték tőlem: „Hát titeket ki választott?”. Azt feleltem: „Igen”. Ő.

Idén is belovagoltam. Ez már ilyen hagyományom nekem, mint a szalonkavadászat. Tetszettek már lovon ülni? Nem könnyű. Mint ahogy a szalonkavadászat sem könnyű sport. A ló nagy, a szalonka meg kicsi. A szalonkát nehéz eltalálni, a lóra meg nem vadászom. Ilyesmire szoktam gondolni, mikor azon töprengek, milyen érdekes is ez a teremtett világ. A parlamentben, ott például jó ilyesmin gondolkodni. Mosolygok ilyenkor; híres vagyok a mosolyomról.

Az idei évem legfontosabb teljesítményének is teológiai munkásságomat tekintem. Helyrére tettem végre ezt a majmos Darwint, akinek a tévtanai szerint például a Balog miniszter úr, de sokan mások is a majomtól származnak. Nekem legalábbis ezt mondták. Szélsőséges evolucionisták szerint jómagam, a Miniszterelnök Úr, sőt maga Vlagyimir Vlagyimirovics is találhatna majmot a felmenői között – ezt mondtam a Hírtévé "Ez még hozzánk képest is..." című vidám, beszélgetős magazinműsorában. Az evolúció nyilvánvaló képtelenség, és ellentmond a Bibliának is, amiben egyáltalán nincs kép a majmokról. Mi ezzel szemben a névhosszabbodás üdvtanát valljuk. Így lett az MDP-ből MSZMP, abból kis csavarral a FIDESZ, majd FIDESZ-MPP, végül pedig, a teremtés koronájaként a FIDESZ-KDNP. Nincs itt kérem, semmiféle majom! Az eszme fejlődik.

Két apró szomorúságom azért adódott idén, de ezek is nemesítettek rajtam. Egyrészt ugye annak idején megírattam a PhD-disszertációmban, hogy Mick Jagger maga a Sátán, erre a Lajos meg elmegy Új-Zélandba sátánimádni. Persze ez nem urizálás, mert a Lajos parasztgyerek, de akkor is. Az Ákos már nem is jó? Ő olyan angyali. Szóval ettől azért elszomorodtam.

Meg hát a végén még az Én Urammal is összevesztem. Mind a kettővel. Egyrészt azt kell látnom, hogy az amerikai háttérhatalmak egy balliberális pápát ültettek a nyakunkba. Ez a kisebbik baj, a pápa messze van, én meg közel. De most egy kis gond volt itt az egyházügyi törvénnyel. A kassza, az pedig szent. De megoldjuk majd, és a mi kasszánk vasárnap is nyitva lesz, sőt. Mindenki örömére, bár sokba fog kerülni. Szerencsére viszonylag kevés templomot építettünk az M0-s körgyűrűre.

Szóval jó évem volt, na. Csak egy dolog nem hagy nyugodni: mi lesz, ha netán mégis van Isten? Mert akkor még csúnya meglepetések érhetnek.

Semjén Zsolt szavait Konok Péter tolmácsolta.

Szemetes, rendetlen év volt ez a 2014. Rémálmaimban se jöjjön elő! Két hónapunkba került, mire kiderítettük, hogy a szelektív kukák közül melyikbe kell dobni az uniós zászlókat – és persze nem mindegy, hogy le van-e köpve, vagy félig el van-e égetve. Most azt nyomozzuk, hogy az amerikai zászlóval mi a teendő. Esténként legalább egy órát vesz el a széttépett, meg darts-táblának használt Obama- és Goordfriend-képek cafatjainak az összeszedése is. Persze csak azután, hogy a mindenhol széthagyott, rongyosra olvasott orosz-magyar zsebszótárakat visszaraktuk a helyükre. Borzalmas állapotok vannak. Egyre több iroda igazi katasztrófa sújtotta terület lesz estére, labdanyomok a falakon, a plafonon, lerúgott nippek, betört vitrinek, meg a szétköpködött szotyi... ilyen sem volt itt régen.

Jó, szó se róla, van azért némi fejlődés is: egy ideje a vécé állandóan csillog-villog, a folyékony szappan mindig fel van töltve, kilométeres a papírtörlő a gurigán, semmi dolgunk nincs a mosdóban, nem is értem. Ki figyel erre helyettünk? Ja, meg a miniszter úr szülei is kedvesek voltak, múltkor is beugrottak egy kávéra a kisfiukhoz, meg beadni gyorsan 79 millió forintot egy CBA-s szatyorban, nehogy elhappolják a miniszter úr elől az a szép házat a medencével. Mondjuk én is segítem a gyerekeimet, nincs ebben semmi szokatlan.

Mindezzel együtt inkább vacak év volt 2014. Kezdtük a Martonyi úrral, aztán jött a Navracsics úr, most meg a Szijjártó úr – ez körülbelül olyan, mintha a januári porszívóm helyett júniusban egy partvist, az helyett meg szeptemberben egy letört fenyőágat kaptam volna takarítani. De hátha 2015 könnyebb lesz. Ha például tényleg mindenkivel összeveszünk majd, akkor végre nem jön ide senki, hogy összejárkálja a felmosásomat.

Mariska, a Külgazdasági és Külügyminisztérium takarítónője Ceglédi Zoltánnak nyilatkozott

Kollaborálunk, tehát vagyunk!

Mindent mérlegre téve ez egy remek év volt. Céljainkat elértük. Küldetésünket teljesítettük. Bent vagyunk. Ez a legfontosabb. Belülről bomlasztani a rendszert csak belülről lehet. Kívülről nem. Ez teljesen logikus. Lassan el fog hervadni a virág, mit titkos féreg foga rág. Utóbbiak vagyunk mi. Ott ülünk például a Fenntartható fejlődés bizottságában, és a harmadik napirendi pont tárgyalásánál, egy módosító indítvánnyal alaposan belerágunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének testébe.

Már nincs sok neki hátra. Nem is értjük, mit hőzöng az a sok hippi az utcán. Tüntetni könnyű. Mi azonban keményen dolgozunk. Azt hiszik olyan jó érzés felesküdni a diktátor alaptörvényére, és havonta felvenni a maffiaállamtól a fizetést? Az utcán elég annyit kiabálni, hogy orbántakarodj, meg hogy anyátokba a netadóval, ott nem kell a házbizottság határozati javaslatait tanulmányozni és a kormánypárti képviselőkkel közös büfében kávézni. Látszott is a miniszterelnök úron, mennyire megijedt, amikor az összes ellenzéki frakcióvezető úr szembesítette őt a netadó vélhetően káros fejlesztéspolitikai következményeivel. Vissza is vonta a meggondolatlan előterjesztését.

Újabb jelentős ellenzéki siker. Odakint is látjátok, hogy dübörgünk?

Oké, zsarnokság van, ezt itt is hangsúlyozzuk, továbbá félelem van, és rettegés van, és nyomor van, meg éhezés van, de mi elégedettek vagyunk rendszerbomlasztó munkánkkal, nem véletlenül buliztunk önfeledten a miniszterelnök lányától sem nagyon távol álló étteremben így az év végén, mintegy összegzésképpen, a szimbólumokra különösen fogékonyan. Hol máshol? Nem elég kollaboránsnak lenni, annak is kell látszani.

Most pedig gyerünk, picit harapdáljuk meg a tüntetősök virágocskáit is, nehogy megbuktatassák nekünk itt az Orbánt még azelőtt, hogy megszerveznénk a megbuktatásához elengedhetetlenül szükséges Összefogást. Orbán nélkül mi értelme lenne az egésznek? Tartson ki, miniszterelnök úr!

A parlamenti ellenzéket Gomperz Tamás képviselte. 

 Fantasztikus évet zártunk. Már az indulás is különlegesre sikerült: január elseje volt és tél. Még ebben a hónapban kaptuk a hírt, hogy hóemberfesztivált rendeztek Ukrajnában, amely ellen a helyi hómunkások demonstráltak. Február másodikán napszemüveget adtak a veresegyházi medvepark lakóira, hogy véletlenül se lássák meg az árnyékukat, Sarka Kata pedig kirúgta a pedikűrösét.

Márciusban mezei pockot láttak egy mezőn, és Zámbó Krisztián kiénekelte a sajtot egy tejboltból. Április kiemelt eseménye volt a hortobágyi főkolompos-választás, amelyet végül Lujza a tarka marha nyert meg közel kétharmaddal. Májusi eső aranyat ér – ahogy erről beszámoltunk, mint ahogy arról is, hogy folyamatosan éhes a nyíregyházi állatkert kölyök varánusza. Júniusban exkluzív tudósításunkat látatták a hónap legfontosabb eseményéről, a riói fenékriszáló-bajnokság döntőjéről és arról, hogy Liptai Klaudia majdnem nevet változtatott, meg hogy cicanadrágba bújt egy kutya. Júliusban a fogyasztóvédők óvtak a túl hideg fagyitól, valamint megfenték Kasza Tibit, és ponty ivott a Balatonból. Augusztusban kukorékolt a szélkakas, új fürdőruhát vett Gombos Edina, és koleszterinre bukkantak az ország tortájában.

Megkezdődött az iskola, bébiborzzal verte haragosát özv. Krampucsák Gyula a szeptemberi szüreti bálon, fehér színű az albínó pávián, csípőprotézist kapott Rozi, az antilop. Októberben ősz volt. Novemberben is, és Hajdú Péter kikerült egy kátyút. Külföldit találtak Hegyeshalomnál, Pimasz úr majdnem félrelépett, de végül maradt a járdán, kontaktlencsét tartalmazott a lencsekonzerv, és csodálatosan zárul az év, el se hinnék: december 31. van és tél.

A TV2 Tények című műsorának legfontosabb híreiből Hont András válogatott. 

hvg.hu

 Önök mind boldog, sikerekben gazdag évet zárnak – derül ki a Vidáman Néző Ponty Intézet átfogó kutatásaiból, amelyet itt olvashatnak. Hasonlóan derűs 2015-öt kívánunk!