Engedjék meg, hogy bemutassam Michael Aondoakaa-t, Nigéria volt főállamügyészét és igazságügy-miniszterét, aki annyira hírhedten korrupt volt, hogy az Egyesült Államok 2010-ben megvonta tőle a vízumot, az ismert 7750-es elnöki proklamáció alapján, akárcsak számos más nigériai politikustól és vezető hivatalnoktól az elmúlt években.

Az ő esete azonban nemcsak azért érdekes, mert itt Washington kivételesen hivatalosan is megnevezte a kitiltás alanyát, hanem azért is, mert az alany emberi nagyságára példa, hogy bár az elején tagadta a kitiltást, és még három évvel később is valamiért úgy gondolta, be kell perelnie Amerikát az ügyben, legalább nem sündörgött oda sértődötten ügyvédjével az abujai amerikai nagykövetség elé, hogy a hozzá lojális tévétársaság operatőre tolmácsolja a nagykövet felé kiakadását.

Aondoakaa tágabb baráti köréből pedig nem guantánamóztak; nem lengették be fenyegetőleg egy nigériai Békemenet megszervezését, hogy a jenkik végre megtanulják, hol lakik a nigériaiak istene; nem gyűjtöttek mellette kötelező aláírásokat a volt munkahelyén; nem nevezték "fecninek" a vízumot visszavonó levelet; nem jelentették fel az amerikai nagykövetet, amiért nigériai területre lépve nem tett azonnal feljelentést korrupció miatt, és nem szóltak a kormányzati haveroknak, hogy ugyan citálják már a nemzetbiztonsági bizottság elé a nagykövetet, magyarázkodni. Ja, és nigériai civilek nem olyan tartalmú levelet írtak Obamának, hogy kissé fogja már vissza magát, hanem olyat, amely sokkal súlyosabb szankciókat követel Amerikától, sokkal több korrupt hivatalnokkal szemben.

A páros napon Azerbajdzsánt mintaállamnak nevező, páratlanon a teljes körű transzatlanti partnerség felé lojális Magyarország még nem tart ott, mint Nigéria. A mindentől független, államilag kitüntetett CÖF, amelynek demonstrációiról a kormányzatban döntik el, hogy megtartsák-e őket, vagy sem, most éppen úgy látta, kontraproduktív lenne a legyek után kapkodni, ahhoz ennél kicsit több kell, és bár úgy kell visszafogni a tüntetni vágyó nemzeti civilek millióit, ők inkább mégsem mennének az utcára, nehogy ezzel megsértsék Amerikát.

A megoldás, amellyel nem sértik meg Amerikát: "ismeretlen személy" címszó alatt feljelentik az ügyvivőt, mert mint kiderítették, volt, amikor kilépett a Szabadság téri sasfészekből ("képfelvételek támasztják alá, hogy az elmúlt hetekben többször elhagyta a budapesti amerikai nagykövetség területét"), és magyar területre merészkedett, na akkor kellett volna feljelentést tennie, nem pedig elhallgatni a korrupciós ügyeket.

A kormánytól még ennél is függetlenebb ügyészség is levelező tagozaton végzi a munkáját. A hivatalos kommunikációs csapásirányhoz egészen hasonlóan (mutassa be Amerika a bizonyítékait, mi jogállam vagyunk, eljárás akkor indul, ha van bizonyíték, mondják jogvégzett emberek) Polt Péterék egészen komolyan levélben kérték az ügyvivőt: "a beutazási korlátozásokra alapot adó bűncselekményre utaló konkrét adatokat bocsássa a magyar ügyészség rendelkezésére", hogy megtehessék a szükséges lépéseket, az ügyek bagatellizálását, a kezek széttartását, mi nem tehetünk semmit, most itt nem látunk ügyet, de nézzen be jövő héten esetleg.

Igen ám, de mi van, ha az amerikai ügyvivő átadja végre a kért infókat? Éspedig egy rövid, kétoldalas doksi formájában, amely tételesen és töményen összegzi azt a közel kétéves frusztrációt, amit a követség megtapasztalt, látván a magyar szervek teljes közönyét a nyílt, intézményesített, állami szintre emelt korrupcióval szemben. Ilyenkor az van, hogy a doksi nem komoly, nincs benne konkrétum, az "egy fecni", és nem fogják elhinni, miért. Mert nincs rajta pecsét. Meg hitelesítés. Meg dátum. Hát ilyet bárki elő tud állítani, barátocskám, menjél szépen haza, csináltass egy bélyegzőt a Mister Minitnél, nyomjad rá, írd szépen alá, a dátumot is, meg azt is, hogy melyik országból vagy, aztán gyere vissza vele az ügyfélszolgálatra, de maximum negyed négyig, mert Erzsikének ma korábban kell hazamennie.

A lehetséges azeri kapcsolatról meg kuss legyen, most volt itt az elnök, kell a gáz.

Az ország, amelyik nem hogy ott sem volt, de ott sincs: ahol a pecsét számít, meg az aláírás, de az nem, hogy egy nagykövetség két éven át folyamatosan jelez elképesztő állapotokról, haveri vircsaftról, trafikbundáról, arcátlan kedvezményezésekről, gigantikus áfacsalásról, a kormány pedig pont leszarja. Ellenben igencsak meg van lepve, és igencsak sértőnek érzi, hogy ilyen esetben nem mindegyik állampolgára szívesen látott vendég az Egyesült Államokban, köztük pl. az adóhivatal elnöke. Aki ezzel – morálisan legalábbis – egy szintre került Michael Aondoakaa-val és a többi, harmadik világbeli főhivatalnokkal, akik vagy aktívan részesültek a szervezett korrupció áldásaiból, vagy sunyi hallgatásukkal, aktív tétlenségükkel gondoskodtak a gépezet akadálytalan működéséről.

A gépezet ugyanis ettől működik a harmadik világban: nem vizsgálódnak, sőt, éppen az informátort vizsgálják; pont a csaló hivatal vegzálja a civileket, a miheztartás végett; maszatolnak, a hivatalok közti küldözgetéssel eltűnik bárminek és bárkinek a felelőssége; a korrupt viszonyokat nyíltan vállalják, a korrupciós vádat sértődötten visszatutasítják, és nem is értik; megígérnek valamit, és fél év után sem térnek vissza rá ("nem tudnak ilyen problémákról, így lépéseket sem tudnak ellene tenni"); a vizsgálatokat elvileg lefolytató hivatalok szervezeti egységeit feloszlatják, ill. hatalomtalanítják; a médiájukban és a civil szférájukban kampányt indítanak, aki mellett és aki ellen éppen államhatalmilag szükséges.

Itt a vége. El lehet futni véle.