Zentai Péter: Mit érzékelnek az olaszok, az egyszerű polgárok a hazájuk körül kialakult helyzetből?

Lucca Fornovo: Az életszínvonal három éve folyamatosan romlik. A nemrég tartott népszavazáson a Berlusconi-kormány súlyos vereséget szenvedett. Azok, akik a miniszterelnök tulajdonában lévő lapokat olvassák vagy a túlnyomó részt általa birtokolt tévéket nézik, abban a hitben lehetnek, hogy Olaszország nemzetközi összeesküvés áldozata.

Z. P.: De valójában tényleg nemzetközi spekuláció tárgyává váltak az olasz államkötvények.

L. F.: Ez igaz. A piac valóban túllihegi a létező problémákat. Az amerikai fedezeti alapok – félelemből vagy szimpla, öncélú fogadásból – hónapok óta masszívan spekulálnak az olasz kötvények ellen. Eladják őket és váltják át német kötvényekre. A hét elején pedig arra ébredtünk, hogy majdnem bóvli kötvényekké váltak az olasz állampírok. Objektíve azonban össze nem hasonlíthatóan jobban állunk, mint Portugália vagy Görögország.

Átnyúlnának már Berlusconi felett

AP

Z. P.: Azért a félelem nem megalapozatlan. A GDP-arányos államadósságuk százhúsz százalékos. Ennyire eladósodott nagy ország a fejlett világban nincs is. Pontosabban Japán és az Egyesült Államok, csakhogy nekik összehasonlíthatatlanul nagyobb a mögöttes vagyonuk, mint Olaszországnak.

L. F.: Ebben nem mondok ellent magának, de megjegyzem: befelé adósodott el a mi államunk, nem úgy, mint például Görögország. Nekünk nincsenek kifizethetetlen tartozásaink más államokkal, külföldi bankokkal és egyéb pénzügyi intézményekkel szemben. A körülöttünk kialakult problémának ez a pénzügyi fundamentuma kezelhető. Olaszországot nem fenyegeti államcsőd. Az állami kiadásokat simán lehetne még kurtítani, és véghez tudnánk vinni az elosztórendszerek újabb és újabb reformjait. Bizonyos területeken tudnánk növelni még az adókat is, és mindez nem okozna társadalmi megrázkódtatást. Mellesleg e folyamat az utóbbi években beindult és – noha fenntartásaim vannak a kormánnyal szemben – el kell ismerni, hogy a gazdagokat sem kímélték a megszorítások. Persze a Berlusconi-érdekeltségek azért kivételezettekké lettek a Berlusconi által benyújtott és elfogadott törvényjavaslatok alapján. Ez növelte a nemzetközi bizalmatlanságot.

Z. P.: Akkor hát az „Itália-probléma”, ami most, a hét legelején lehúzta a világ tőzsdéin az árfolyamokat, ami miatt rendkívüli tanácskozásra ültek össze az euróövezet országainak pénzügyminiszterei, egyben politikai téma is?

L. F.: Abszolúte az. Tulajdonképpen felszínre tört a globális és a hazai bizalmatlanság Berlusconival szemben. A miniszterelnök nem ura a helyzetnek, mivel saját embereinek egy része is szembefordult vele. Mindenekelőtt a tekintélyes Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel éleződött ki Berlusconi viszonya: első látásra szakmai viszály bontakozott ki köztük, de valójában az, hogy Tremontiból miniszterelnököt akartak csinálni a mögötte lévő politikai erők. Erre kirobbant egy korrupciós ügy, ami megrengette az olasz pénzügyminiszter, Tremonti pozícióját. Ez volt Berlusconi bosszúja, igaz, nem megalapozatlan bosszúja. Köztünk szólva: Tremonti kétségtelenül ragyogó szakember, de nem igazán karizmatikus ember, hozzá képest Berlusconi sokkal népszerűbb. Mindenesetre kettejük küzdelme felerősítette az utóbbi napokban az általános bizalmatlanságot, azt az üzenetet hordozta, hogy Olaszország „immunrendszere” rettenetesen leromlott, és eléri a Görögországból kiinduló fertőzés.

Tremonti és Berlusconi

AP

Z. P.: Ön szerint hogyan lehetne, hogyan kellene kezelni ezt a politikai aspektust, hogy lenyugodjanak a kedélyek a külföldi befektetők körében?

L. F.: Először is: Berlusconinak mennie kell. Ezt ugyan eleve megígérte, de csak 2013-ra. Minél előbb távozik, annál jobb az országnak, a világnak. Viszont abból is káosz kerekedne, ha, mondjuk, holnap lemondana. Nincs ugyanis alternatívája, a baloldal gyenge, nincs igazi vezéregyénisége, holott honfitársaim többsége szereti az ilyet. Berlusconiból azonban már elegük van. Ez a helyzet önmagában véve is bizonytalanságot tükröz – és emiatt is szabadulnak a külföldi befektetők az olasz papíroktól. A magam részéről a következő forgatókönyvet tudom elképzelni: Berlusconi háta mögött – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – kialakul egy átmeneti egység jobb és baloldal között, közös kormányt alakítanak, mindkét oldal szakértőinek a részvételével. Addig is – a milánói tőzsde mintájára – globálisan is be kellene tiltani az olasz kötvények, sőt, az olasz banki részvények shortolását. Ez egyébként szerintem a szakértői kormány alakításának hírére magától is leállna.