Londoni elemző: Fellendülőben Magyarország, de nem Matolcsy miatt
A magyarországi pénzügyi-gazdasági helyzet alakulását illetően kifejezetten derűlátó – legalábbis más elemzőkhöz és a legtöbb piaci szereplőhöz képest –Tatha Ghose, a német Commerzbank londoni elemzőrészlegének tekintélyes kelet-európai specialistája. A hvg.hu-nak adott telefoninterjúban a közgazdász kifejti: olyasmit is a szemére vetnek a magyar kormánynak a hazai és külföldi bírálók, amiért nem felelős, mert csapdahelyzetből adódik. Ezt a csapdahelyzetet külföldről kényszerítették Magyarországra – vélekedik Ghose.
Zentai Péter: Mit várnak a magyar kormány kedden esedékes bejelentéseitől?
Tatha Ghose: Attól függ. Az én személyes várakozásaim, azt hiszem, eltérnek a piaci szereplők többségének várakozásaitól.
A befektetők szinte csak arra fókuszálnak, hogy bejelenti-e a budapesti kormány a válságadók visszavonásának idejét. E tekintetben szerintem a piac csalatkozni fog. Ha mégsem, akkor a magyar értékpapírok, részvények, állampapírok egyaránt komoly árfolyam-emelkedésbe kezdenek, a forint látványosan erősödni fog. Én azonban nem igazán koncentrálok egy ilyen hírre, mert meggyőződésem szerint nincs esélye annak, hogy Matolcsy úr bármi konkrétumot mondjon határidőket illetően. Viszont enélkül is vásárolnék most magyar papírokat. Optimista vagyok ugyanis Magyarországot illetően.
Z.P.: De mire fel?
T.G.: A fellendülés világszerte sokkal erőteljesebb, mint amilyenre előzőleg bárki fogadni mert volna. Magyarországon ennek még csak csekély jeleit tapasztalni, vele szemben Lengyelországban, Csehországban sokkal inkább egyértelmű a kapcsolódás a világtrendhez. Magyarország nem fog ebből kimaradni, a következő idők egyik legsikeresebb országának tartom.
Z.P.: Ezek szerint elégedett a magyar kormány eddig követett pénz- és gazdaságpolitikájával. Nem sok ilyen elemzővel beszéltem eddig.
T.G.: Ha túl nagy és egységesnek tetsző a pesszimizmus Magyarország körül, akkor ez amolyan kontraindikátor, ilyenkor kell venni és nem eladni.
Z.P.: Akkor hát ön csupán spekulatív alapon optimista?
T.G.: Szó sincs róla. Elemzőként a következőt látom: Magyarország csapdahelyzetbe került, és ezért nem hibáztatható a Fidesz-kormány. A Fidesz eleve jelezte jó előre - még a választások előtt - hogy milyen adócsökkentésekre készül, mellesleg ezeket várták akkoriban a külföldi befektetők is, hivatkozva Szlovákia jó példájára. A magyar kormánynak eredetileg eszében sem volt válságadók kiszabása, viszont előírták számára a legszigorúbb deficit célok betartását. Ezt nem tudta másként kezelni hirtelenjében, mint rendkívüli intézkedések meghozatalával.
Z.P.: A görög államadósság-válság kiéleződése, az euró csaknem összeomlása nyomán érthető volt az IMF és az EU nyomásgyakorlása a magyarországi pénzügyi-gazdaságpolitikai illetékesekre.
T.G.: Ezzel én is tisztában vagyok. De Lengyelországgal, Csehországgal szemben mindent egybevetve mégsem voltak annyira szigorúak, mint az ön országával szemben. Szakmai meggyőződésem, hogy Magyarország gazdasági jövője kapcsán a gazdasági növekedés kibontakozását kellett volna hagyni mindenekelőtt, a 3,8 százalékos költségvetési hiányelőírás betartásának, erőltetésének nem volt szerintem túlzott értelme, legalábbis nincs értelme azt dogmatikusan és mindenek elé helyezve kezelni. Törökországban 5-6 százalékos deficitcélt is jóváhagytak, viszont - éppen emiatt is - úgy meglendült ott a gazdaság, hogy annak következtében automatikusan és meglepetésszerűen javult a költségvetés helyzete. Anélkül, hogy betervezték volna, lement 3, 7 százalékosra. Tudja, én évtizedeken át Ázsiában dolgoztam, hazámról, Indiáról és az úgynevezett ázsiai kistigrisekről pontos képet tudtam alkotni. A nagyobb válságok után nem a költségvetést helyezték előtérbe azokban az országokban, hanem a gazdasági élénkítését. És innen megközelítve javult aztán a költségvetések helyzete.
Z.P.: Magyarország az EU tagja, ellentétben Törökországgal. Ázsiáról nem szólva.
T.G.: Ott az IMF-nek volt beleszólása a dolgokba, de a jelek szerint ki tudtak egyezni a Valutaalappal mindannyian. Ez lett volna jó Magyarország számára is, de végül is az IMF helyett az EU szigora érvényesült. Félre ne értsen, nem vagyok sem EU-, sem IMF-ellenes, csupán érzékelem, hogy Magyarország csapdába került. Ugyanakkor nehezményezem, sőt, rendkívüli hibának tartom, amit a magyar kormány a magánnyugdíjpénztárakkal csinált. Államosításuk és pénzüknek az állami költségvetésbe terelése meg fogja bosszulni magát.
Z.P.: Nem gondolja, hogy ezen változtatni fog a kormány, netán megnyugtatja e téren is a külföldi és belföldi befektetőket?
T.G.: Szerintem a keddi bejelentések nagy ívű tervekről fognak szólni, de - tartok tőle - nem fognak igazán nagy konkrétumokat tartalmazni. Várakozásom szerint egy sor, tehát több, de kisebb jelentőséggel bíró államadósság-csökkentő intézkedést fognak bejelenteni. Az lenne jó, ha ezt nyíltan elismernék, és nem úgy adnák el ezen intézkedéseket, mint valami történelmi áttörést. Nemrég a dél-afrikai kormány is hatalmas jelentőségű gazdasági reformprogramot harangozott be, a piac azonban pillanatok alatt leleplezte, hogy nincs lényegi mondanivaló a szavak mögött. Szeretném, ha a magyar kormány levonná ebből is a tanulságot, mert ellenkező esetben a piac teszi ezt meg helyette.
Z.P.: Ön mindent egybevetve - mint említette - mégiscsak derűlátó hazámat illetően. Holott felrémlik egy sor ország fizetésképtelenné válásának a réme.
T.G.: Azért vagyok derűlátó, mert a potenciális problémák ellenére a gazdasági javulás rendkívüli ütemű világszerte. Egész Európában példátlan mértékben erősödnek a bizalmi indexek, a befektetői hangulat egyre jobb. Senkit sem zavar az esetleges államcsőd lehetősége. Emögött az húzódik meg, hogy történelmileg példátlan ösztönzőket vetettek be nemcsak Amerikában, hanem Európában is a pénzügyi szektor rendbehozatalára, miáltal önmagát erősítő folyamatként beindult az egész gazdaság. Olyan összehangoltan és sikerrel avatkozott be a pénzügyi-gazdasági folyamatokba az IMF, a Világbank, az USA, Kína, az EU együttesen, hogy mindebből arra következtethetünk, közös erővel megoldják egy-egy ország esetleges csődhelyzetét is. Magyarország, a világméretű folyamatoknak köszönhetően, egyszerűen nem lehet vesztes, és mivel gazdasága lemaradt az utóbbi időben, most - a piaci törvényeknek megfelelően - rajta a sor, hogy behozza a hátrányát. Sőt, jóslatom szerint, előzni fog. Piaci nyelven szólva - a keddi bejelentésektől függetlenül - én „veszek és nem eladok Magyarországot”.