hvg.hu: Csütörtök helyett nem lett volna bölcsebb péntekre vagy szombatra tenni a tüntetést?

Babarczy Eszter: Csütörtökön jött egy küldöttség az Egyesült Államokból az EU-elnökséggel tárgyalni. Ekkor meg lehet fogalmazni olyan üzeneteket, amelyek nemcsak Európának, hanem az Egyesült Államoknak is szólnak, jelesül, hogy bizonyos demokratikus alapértékek tényleg veszélyben vannak – még akkor is, ha az Ice-T ügy miatt nem marasztalták el a Tilos Rádiót. Szerettük volna azt láttatni, hogy Magyarország nem egy mocsár, ahol hülyegyerekek élnek, hanem nagyon sok ember nem ért egyet az alkotmányos jogok korlátozásával és szeretne demokráciában élni. A cél nem az, hogy kéthetente tízezer ember menjen az utcára, hanem hogy ennek a Facebook-csoportnak a tagjai – jelenleg hetvenhétezren – világossá tegyék: elvárják a kormányzattól, hogy az partnernek tekintse őket. Idáig a kormány azt a látszatot keltette, hogy kizárólag az európai sajtóval, illetve a különböző európai politikusokkal van párbeszédben – vagy inkább veszekedésben, esetleg a haza védelmét szolgáló forradalmi retorikában. Az a középosztály, amelynek elfogadhatatlan a közjogi intézmények elleni támadás, a sajtószabadság elleni fellépést sem nézi jó szemmel. Egyébként szerintem fél évig nagy támadás nem várható a sajtószabadság ellen. Nemcsak azért, mert a médiatörvénynek a nyomtatott és az internetes sajtóra vonatkozó része csak július 1-jén lép életbe, hanem azért is, mert most mint az Európai Unió soros elnökére ránk szegeződik minden tekintet.

hvg.hu: Az nem a sajtószabadság elleni támadás, hogy a közszolgálati média vezetőinek túlnyomó része Fidesz-közeli újságíró?

B. E.: Dehogynem. Csakhogy ez nem a médiatörvényből következik. Mindig is volt hajlam a közmédiában a mindenkori hatalom kiszolgálására. Legalább ennyire súlyos gondnak tartom, hogy az újságírók jelentős része – például az indoklás nélküli elbocsátás lehetőségével – a korábbinál is sokkal kiszolgáltatottabb és egész egyszerűen egzisztenciális félelemben él. Ezt rettenetesnek tartom. Nota bene: van olyan támogatónk, aki a 14-i tüntetés színpadának a fölállítását nagyon sokban segítette, de megkért, hogy a nevét nehogy nyilvánosságra hozzuk. Szégyen, hogy ebben az országban félnivalója van valakinek, aki egy legális, civilizált, ráadásul alapvetően nem kormányellenes megmozdulás létrejöttét segíti.

hvg.hu: Mit ért azalatt, hogy nem kormányellenes? Emlékeim szerint ezt a médiatörvényt nem az ellenzék hozta.

B. E.: Így van, de ez a mozgalom a médiatörvény ellen, a sajtószabadság védelmében lép fel, azonban nem a kormány megbuktatását tűzte ki célul. Senki sem követelte a tüntetésen a kormány lemondását. A mozgalom igyekezett világossá tenni a közvélemény számára, hogy világnézetre való tekintet nélkül, bármely oldalról várja a sajtószabadság elkötelezettjeit.

hvg.hu: Jól látom, hogy az ügy kezd kissé leülni? December végén és január elején napi ezer-ezerötszáz ember csatlakozott a Facebookon a csoporthoz, az előző, majdnem két héttel ezelőtti tüntetés óta viszont csak hatezer.

B. E.: Egy ügy mellett letette a voksát ez a közösség. Akkor lesz aktuálissá megint a téma, amikor megindul az alkotmányozási folyamat: meglátjuk, hogy kíván-e akkor további alapjogokat korlátozni a kormány. Ha igen, annak az lesz a következménye, hogy ugyanezek a civilek – és még sokan mások – meg fognak mozdulni. Remélem, hogy akkor az MTI-féle hírgyár már nem lesz képes agyonhallgatni az ügyet.

hvg.hu: Igaza volt ezek szerint Bokros Lajosnak, aki egyrészt az Európai Parlamentben, másrészt az Élet és Irodalomban arra hívta föl a figyelmet, hogy a sajtószabadság kérdése csak egy – ahogy ő fogalmazott – elefánt az elmúlt nyolc hónap összesen tíz, az alkotmányos jogállamot zárójelbe tévő elefántjából? Bokros a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátásától kezdve az eddigi kilenc alkotmánymódosításon és a Költségvetési Tanács felszámolásán át a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosításáig sok mindent felsorolt.

B. E.: Persze, igaza van Bokros Lajosnak. A kormány rendkívül csendben és gyorsan átvitt számos intézkedést. Sőt: a kilencvennyolc százalékos különadó ügye szerintem egy teszt volt: a kormány azt tesztelte, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti-e a törvényt. De ez még hozhatott is a kormányzat konyhájára, hiszen sokaknak úgy tűnhetett, hogy „lám, lám, az Alkotmánybíróság megvédi a százmilliókat hazavivő oligarchákat”. Ezt követően jöhetett az AB jogainak megnyirbálása és a magánnyugdíjpénztárak államosítása. Mindezek után a kormányzat – pontosabban szerintem Orbán Viktor maga, mert nem hiszem, hogy ténylegesen a médiatörvényt jegyző frakciótagok a törvény kiagyalói...

hvg.hu: ... úgy érzi, hogy nem Cser-Palkovics András, Menczer Erzsébet és Rogán Antal pendítette meg a médiatörvény eszméjét?

B. E.: (mosolyog) Úgy érzem. Ez nem reális. Szóval Orbán Viktor keresztülvitte a médiatörvényt, és ezzel beleszaladt egy irtózatos pofonba. Nem mérte fel, hogy a sajtószabadság más minőségű ügy, mint az addigiak. Nem számolt azzal, hogy a nyugati média azonnal látja, hogy mi történik. Nem kell ehhez semmilyen MSZP-s bujtogatás, engem sem bujtogatott senki, de jött a nyakamra legalább hat televízió teljesen magától, őket sem bujtogatta senki. Egyébként nagyon tisztességesen megkeresték Szalai Annamáriát is, főleg, amikor éppen elérhető volt. Visszatérve a kormány által kapott pofonra: megkezdődött a kommunikációs próbálkozás: Először az MTI – elképesztő módon – lehozta egy CDU-képviselőnek a blogján megjelent nyilatkozatát, de úgy, hogy a felét lehagyták, a másik felét pedig tendenciózusan eltorzították. Ez a magyar hírszolgáltatás. Ekkor éreztem úgy, hogy vége a türelmemnek. Ezt követte, hogy „félreértés van”, szegény Bundeskanzlerint félrevezették. Ezt rögtön átvette a Süddeutsche Zeitung és a Die Zeit. Innen már a nyugati alapértékek ügyévé vált a magyar sajtószabadság kérdése. Az nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nem akar nagyon nagy balhét, de igyekszik kompromisszumkészebb és kevésbé arrogáns stílusra szoktatni a magyar kormányt. Az ügynek nincs még vége. Az elkövetkezendő fél évben kiderül, hogy Orbán Viktor a bekeményítés mellett dönt-e, mert azzal – úgymond – megvédjük hazánk szuverenitását és egy jottányit sem enged, vagy tesz pici, nem túl látványos engedményeket, melyek kidolgozásába bevonja a civil szereplőket is. A Fideszen belüli hatalmi pozíciókból, a saját szavazóközönségnek szánt üzenetből és abból a szándékból, hogy a magyar EU-elnökség sikeres legyen, állhat össze, hogy Orbán végül mit lép. Nem látok bele a miniszterelnök fejébe. Szerintem egy darabig kivár, arra számítva, hogy elül a botrány. Ezért is tartom fontosnak, hogy a civil kezdeményezések fenntartsák a nyomást és folyamatosan rámutassanak a közmédia manipulatív voltára. Nem demokratikus egy olyan ország, amely megfosztja állampolgárait azoktól az alapvető információktól, amelyek alapján ezen állampolgárok választanak. Ebből a szempontból pedig mindegy, hogy ezer vagy tízezer ember van kint. Mint az előbb említettem, az alkotmányozási folyamat elkezdődésekor is fenn kell, hogy maradjon ez a nyomás. Reális veszélynek látom a jelenlegi pártok teljes bebetonozását, ami csak a Fidesznek kedvez, mert ellenzék nagyjából nem létezik. Ugyanakkor létezik egy húszas-harmincas szavazóbázis, melynek tagjai sem a Fideszből, sem az ellenzéki pártokból nem kérnek. Van egy erőteljes intellektuális mag, jól működő politikai blogokkal. Ezek a fiatalok nem kérnek a közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1987 és 1989 között kikristályosodott intellektuális magokból, illetve az ezekből kinőtt pártokból.

hvg.hu: Elképzelhető, hogy a közeljövőben ebből az intellektuális magból megalakul egy szabadelvű párt? Az ötletet többen is felvetették, többek közt még augusztus végén Hack Péter, vagy a napokban Seres László.

B. E.: Őszintén remélem. Nagyon jó esélyét látom ennek. Egy ilyen párt, ha elindulna, biztos vagyok benne, hogy betolnák a Parlamentbe. A tanítványaim jelentős része az életben nem hajlandó senkire sem szavazni, aki elmúlt negyven. Undorodnak – és joggal – attól, ami eddig a magyar politikában zajlott.

hvg.hu: Az előbb nagyon élesen bírálta a kormányt. Nincs egy éve, hogy a Babarczy-Bauer vitában ön – a Fidesz kétharmada mellett érvelve – egyebek mellett azt írta: „kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem”. Azzal, amit az előbb elmondott, egyúttal önkritikát is gyakorolt? Másképpen: igaza volt Bauer Tamásnak?

B. E.: Van egy önkritika része. Bauernek igaza volt abban, amit azzal kapcsolatban jósolt, hogy a Fidesz mire készül a kétharmaddal. Ilyen szintű gátlástalanságot nem feltételeztem. Ennél sokkal jóindulatúbb voltam az akkor még csak leendő kormánnyal szemben. Az a véleményem, hogy minden, legitim módon hatalomra került kormány megérdemel bizonyos várakozó jóindulatot. Viszont a Fidesz ténykedése mellett azt is nagy bajnak tartom, hogy nincs ellenzék.

Szegő Péter