Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!„Hamarosan megkétszereződhet a börtönnépesség” – interjú Szabó Mátéval
Magyarországon a büntetés-végrehajtás során inkább az őrzési funkció, az elítélt kirekesztése a fő szempont. Ugyanakkor, már csak a pénzügyi források hiánya miatt is, kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogyan vezessék vissza a börtönlakót a társadalomba. Túlzsúfoltak a börtönök, nincs elég nevelő, oktató és pszichológus - minderről Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa beszélt a hvg.hu-nak.
hvg.hu: Nemrég a váci börtönben két rab agyonvert egy másik rabot. Mennyire igaz az a szóbeszéd, hogy a börtönben terrorizálhatják az erősebb cellatársak a gyengébbeket, és elmennek egészen a szodomizálásig is?
Szabó Máté.: Ez nemcsak szóbeszéd. Az agressziót mindig utólag vesszük észre, miután már megtörtént. Van ilyen erőszakos börtönszubkultúra. Bizonyos típusú csoportok más csoportokkal rivalizálnak, különféle okoknál fogva rendszeresen bántalmazzák társaikat.
Akik nyomás alatt vannak, erőszakkal élik ki az ösztöneiket. Az erőszakot a börtönben szerintem a mentálhigiénés rendszer javításával lehetne megelőzni. Ehhez azonban jobb elhelyezési körülményekre, az agressziót lekötő tevékenységi formákra volna szükség. Nevelésre, oktatásra, pszichológusra, pszichiáterre, tanítókra, kijárási és kimaradási lehetőségekre.
Érdekes javaslata van az Európa Tanácsnak: szerintük a fiatalkorú elítélteket napközben helyezzék közös körletbe, éjszaka pedig aludjanak külön. Ez megoldás lehetne a különösen veszélyeztetettek számára is, akiket bántalmaznak, ütnek-vernek. Ettől mi még nagyon messze vagyunk, de jó lenne, ha ezt a módszert Magyarországon is meghonosítanák.
Biztos mindig lesz agresszió és terror a fogvatartási szituációban. Nem tudom elképzelni, hogy ezt teljesen ki lehetne küszöbölni. Az államnak mindenesetre kötelessége, hogy amennyiben valakit lecsukat, átveszi az ellenőrzést fölötte, akkor elszámol vele. A fogvatartott öngyilkosságáért az állam igenis felelős, fokozottabban, mint a szabad ember öngyilkosságáért.
hvg.hu: Milyen vizsgálatokat folytattak az elmúlt három évben, milyen eredményekre jutottak?
Sz. M.: Magyarországon közepesek vagy rosszak a börtönviszonyok, és a tendencia romlik. Kriminológusok szerint, ha a büntetőpolitika, a szigorítás nem változik, belátható időn belül akár duplájára nőhet a jelenlegi, 16 ezres létszám. Ehhez pedig új börtönök kellenének. Márpedig semmi jele nincs, hogy új intézeteket hoznának létre.
Pénz sincs rá, a költségvetés nem tud adni. Ha lenne megfelelő infrastruktúra, meg lehetne oldani az előzetes letartóztatásokat lakóhelyelhagyási tilalommal is, megfelelő megfigyelőrendszerek felszerelésével. Ha ez így megy tovább, a túlzsúfoltság megint akkora lesz, mint a 90-es években volt. Épült ugyan azóta két új, jól működő börtön Tiszalökön és Szombathelyen, ám BAZ megyében és a fővárosban nagy a zsúfoltság.
hvg.hu: A Helsinki Bizottság tanulmánya szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a börtönök kihasználtsága 200 százalékos. Hogy lehet ezt enyhíteni?
Sz. M.: Például úgy, hogy nem csuknak le annyi embert, vagy új börtönöket építenek. Ez utóbbi azonban majdnem kizárt. Két projekt van most folyamatban, a Nagyfai Börtön és a Gyorskocsi utcai előzetes ház rekonstrukciója. Mind a kettő régi intézmény, és félő, hogy a régi épületek helyén nem egy 21. századi fogvatartó hely fog kialakulni. Jellemző, hogy a biztonsági személyzet általában kedvezőbb helyzetben van, mint a komoly létszámhiánnyal küszködő oktatók, nevelők, pszichológusok. Az egészségügyi ellátás tekintetében megfelelő a helyzet, némelyik rab esetében jobb is, mint amihez kint normál esetben hozzájuthatna.
hvg.hu hvg.hu: Hogyan lehetne humánusabbá tenni a büntetés-végrehajtást?
Sz. M.: A fogvatartottat a szabadságvesztés időtartama alatt őrizni kell, és a nevelése révén ezt követően jobb emberként kellene visszakapnia a hozzátartozóknak és a társadalomnak. Ezek a büntetés-végrehajtás feladatai. A börtönben az elítéltet őrzik és elválasztják a társadalomtól. Nálunk az őrzési funkció kerül egyre jobban előtérbe, ami a zsúfoltsággal is összefügg. Az elítéltet kirekesztjük a társadalomból, nem pedig megjavítjuk, mert most nincs elég infrastruktúra, nevelő, pszichológus és sportolási lehetőség. Egyre romlanak a „szociointegratív”, azaz visszavezetéses, javító büntetés lehetőségei. A jelenlegi erős és keménykezű büntetőpolitika a becsukástól várja a „megnevelést”. Nem kell mindenkit lecsukni, lehet más lehetőségeket találni.
hvg.hu: Másutt is elmondta, hogy kevés a rabokkal foglalkozó pszichiáter.
Sz. M.: Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet megszüntették, ami tengernyi problémát hozott magával. A büntetés-végrehajtás központi egészségügyi intézményéről, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetről – infrastruktúrájáról, anyagi helyzetéről, személyi ellátottságáról – pedig már vagy tíz éve tudjuk, hogy botrányos. Elöregedett a személyzet, nem megfelelő az épület, az ellátás, az elhelyezés. Ezt a büntetés-végrehajtás is elismeri, de nem tud mit csinálni. A központi egészségügyi intézménynél jobbak egyes fogvatartási intézmények egészségügyi rendszerei, amelyeket jobban felszereltek. Ám a központi intézménynek kellene módszertanilag, szakmailag és az elhelyezésben is élen járnia, de nincs rá pénz. Félő, hogy nem is lesz.
hvg.hu: Milyen lehetőségei vannak a raboknak a külvilággal való érintkezéshez?
Sz. M.: Találkozókra havonta egyszer van lehetőség. A védővel való kapcsolattartásban egyenetlenség van. A jogszabály ezt nem deklarálja egyértelműen, és a házirendek eltérően szabályozzák. Például a fővárosban a heti háromszor tíz perc telefonálás lehetősége magában foglalja a védővel való telefonbeszélgetést is, máshol, például Szombathelyen a védővel korlátlan ideig beszélhetnek a rabok a telefonon. Erre kellene mindenhol lehetőséget biztosítani a védelemhez való jog érvényesülése érdekében. Azt is vizsgáljuk, hogy van-e egy olyan speciálisan kialakított látogatóhely, ahol az iratokat a vádlott és a védő együtt nézheti át. Általában ez adott, de néhány éve még ez sem volt meg.
A magyar kultúrában a fogvatartott és a börtön két nagyon negatívan kezelt fogalom. Nincs túl nagy beleérzés, empátia a fogvatartottak helyzete iránt. Nagy-Britanniában és több más nyugati országban természetes dolog, hogy a középosztály támogatja, adományokkal és szolgáltatásokkal segíti a börtönlakókat. Nálunk a civil segítség eléggé szerény. A társadalom eminens önvédelmi érdeke lenne, hogy jobban figyeljen a börtönök és a fogvatartottak állapotára, de a személyzet körülményeire is.
